A normalitás hívei, a békepártiak, a szuverenisták és a konzervatívok világszerte nagyjából két éve várnak 2022. november 8-ra, ugyanis ezen a napon tartják az Egyesült Államokban a félidős választásokat, vagyis ezen a napon lehet vége az amerikai haladó demokraták, Joe Biden és csapata vezette „önkényuralomnak”, ha az amerikaiak és a Jóisten is úgy akarja. „De miért is fontos ez nekünk?” – teheti fel a kérdést joggal egy átlag magyar ember. Sajnálatos módon jelenleg nagyon is az, mivel az Ukrajna területén zajló amerikai–orosz háború hatásai Magyarországra és az egész európai gazdaságra hatással vannak: a trappista sajt ára az egekben, vajat már szinte senki nem engedhet meg magának, nem is beszélve egy kiterjedtebb és komolyabb fegyveres konfliktus lehetőségéről, ami a nukleáris fenyegetést is magában hordozza. A béke lehetőségeinek megteremtése, vagy a háborús helyzet fenntartása jelen pillanatban pedig nagyban függ az USA külpolitikájától és úgy általában véve az ottani politikai elit hozzáállásáról, nem is beszélve olyan, globálisan is aktuális kérdésekkel kapcsolatban diktált trendekről, mint például az abortusz, vagy a gyerekek nemátalakító műtéte. Az ezekkel kapcsolatos végső döntéseket fogja a közeli jövőben befolyásolni a Kongresszus összetétele, amiről ma döntenek az amerikaiak. A verseny elég szorosnak ígérkezik.
A világtörténelem legfontosabb félidős választásaként emlegetik már egy ideje a 2022. november 8-át, amely kijelentést csak azért nem vehetjük komolyan, mert minden elnökválasztásra és minden félidős választásra ezt szokták mondani. Ennek ellenére nem szabad elfelejteni, hogy valóban hatalmas tétje van a mai napnak, hiszen Joe Biden úgy kezdhette meg közel két éve az elnöki ciklust, hogy a Kongresszus mindkét házában a demokraták voltak/vannak többségben, az elnök és csapata (inkább a csapata) tulajdonképpen bármit megtehetett, ami durván visszaköszön az ukrajnai háború eddigi alakulásában is – de erről majd egy kicsit később; először is tegyük tisztába, hogy pontosan mi történik ezen a napon.
Kongresszus, Szenátus, Képviselőház… most akkor mi van?
Az amerikai szövetségi törvényhozás kétkamarás parlament: van az alsóház (a képviselőház) és a felsőház (a szenátus). A szenátusnak 100 tagja van, az ötven tagállam egyenlő képviselettel bír, mindegyiknek két szenátora van. A képviselőházban népességarányosan oszlik meg a 435 hely, egyébként pont annyi képviselője van egy államnak, ahány elektora. Vannak emellett egyes régiók, például Washington D.C., mint szövetségi fővárosi kerület, vagy Puerto Rico, illetve az Amerikai Virgin-szigetek és a csendes-óceáni szigetek, amelyek szavazati jog nélküli képviselőket küldenek.
A félidős választás nem más, mint az elnöki mandátum felénél (az Amerikai Egyesült Államokban hagyományosan az elnöki ciklus felénél rendezik november első hétfőjét követő kedden, ami jelen esetben 2022. november 8.) az amerikai törvényhozás alsóházának teljes, illetve a szenátus egyharmadának összetételéről szóló szavazás. A szenátusnak egyébként azért csak az egyharmadát, mert azt a választási rendszert úgy találták ki, hogy – bár a szenátusi mandátum hat évre szól – a szenátorok három csoportra vannak osztva, és minden második évben lejár az egyharmaduknak a hat éves mandátuma, tehát a szenátus egyharmadának kétévente meg kell újulni. A képviselőház egészét egyébként kétévente választják újra – a többséghez 218 helyre van szükség.
Szóval, november 8-án egészen pontosan 435 alsóházi, illetve 35 szavazó, és 5 szavazati joggal nem rendelkező szenátusi helyről döntenek majd az Egyesült Államokban.
Nem mellékesen, ha a republikánusok valóban többséget szereznének az alsóházban, akkor a házelnöki tisztséget is megszereznék, ami valószínűleg a kaliforniai származású Kevin McCarthyhoz kerülne. A házelnöknek egyébként szerepe van a Képviselőház napirendjének meghatározásában, így ez ezért lenne fontos pozíció.
Kik szavaznak majd arról, ami a világot is érinti?
Az Egyesült Államok 328 millió lakosából 200 milliónak van választójoga, az utóbbi évtizedekben 58–67 százalékuk járult az urnákhoz. A népesség 76,3 százaléka fehér – ebből 18,5 százalék hispán –, 13,4 százalék fekete, 5,9 százalék ázsiai, 1,3 százalék indián és 3 százalék egyéb etnikumú. A félidős választásokra alapvetően az jellemző, hogy sokkal alacsonyabb az állampolgári részvételi arány, mint az elnökválasztásokon.
De miért fontos, hogy mi lesz az eredmény, ha úgyis Biden marad az elnök?
Aki nem egy barlangban lakott és nem kizárólag csontvázakkal beszélgetett az elmúlt két évben, az láthatta, hogy az Egyesült Államok nagyon nincsen jól. Tulajdonképpen az ország egy folyamatosan szüneteltetett polgárháború közepén van, ahol mindenki attól fél, hogy a másik nyomja meg előbb a piros gombot. Ennek oka, hogy az ország fele szerint Joe Biden két évvel ezelőtt csalással került az elnöki székbe, Joe Biden mindeközben pedig Orwell bármelyik disztópiáját megszégyenítő módon, fegyveres katonák kíséretében nevezte az USA lakosságának a felét fasisztának és nemzetbiztonsági kockázatnak, ami nem segített azok után, hogy soha nem látott mértékben hódítottak teret a szélsőséges eszmék és „civil” mozgalmak az országban, mint például a BLM (Black Lives Matter).
Ennek oka nagyrészt Joe Biden és a demokrata adminisztráció, akiknek sokkal szorgalmasabban kellene dolgozniuk a jövőben az amerikai emberekért egy erős republikánus győzelem esetén, különösen, ha az mindkét házban bekövetkezne, ugyanakkor az amerikai demokráciának jót szokott tenni, ha az emberek véleményt mondhatnak az aktuális vezetésről, így ez a mostani sem lesz ez alól kivétel. De a belpolitikáról ennyit, foglalkozzunk azzal, ami minket is érint, például a háború.
Az Egyesült Államok hatalmas mennyiségű fegyverrel és pénzel támogatja Ukrajnát a háborúban a kezdetektől fogva, és az sem kizárt, hogy némi köze van a jelenlegi amerikai vezetésnek a háború kirobbantásában, nem beszélve a különböző geopolitikai érdekekről, és az olyan pénzügyi szálakról, amelyek hátterében például Joe Biden fiát, Hunter Bident sejtik sokan. Így tehát a háború, az energiaválság és Ukrajna kérdése a világ többi részének igenis fontosak, és nem mellékes, hogy az USA hogyan fog ezekhez a kérdésekhez hozzáállni a jövőben.
A november 8-i félidős választások után, egy republikánus győzelem esetén a helyzet minden valószínűség szerint megváltozik a háború finanszírozása, amit, ha PC-k akarunk lenni, akkor segítségnyújtásnak is nevezhetünk, de nem akarunk azok lenni.
A korábban egyébként már említett Kevin McCarthy, a képviselőház republikánus frakciójának vezetője (aki a házelnöki tisztséget is megszerezheti) októberben utalgatott az ukrán háborúval kapcsolatban.
Azt hiszem, recesszióban az emberek nem fognak biankó csekket írni Ukrajnának. Egyszerűen nem fogják megtenni
– mondta. A republikánus párt párt ohiói szenátusi jelöltje, J. D. Vance hasonló véleményen van, ő a következőképpen fogalmazta meg a háborúval kapcsolatos gondolatait:
Azt hiszem, elértünk arra a pontra, amikor már elég pénzt adtunk Ukrajnának. Nem finanszírozhatunk egy hosszú távú konfliktust, amely véleményem szerint végső soron egyre kevesebb hasznot hoz a saját országunk számára.
Tucker Carlson már tavaly ősszel is felesleges pénzpocsékolásnak nevezte Ukrajna amerikai támogatását.
Tehát ha a republikánusok többséget kapnak a törvényhozásban, akkor kemény küzdelem várható a két tábor között Ukrajna további támogatását illetően, ugyanis, ahogy szokták mondani, a képviselőháznál van a pénztárca, vagyis a képviselők terjesztik elő a költségvetési tervezeteket, pénzügyi kérdésekben nekik van a legjelentősebb szerepük. De a képviselőházi többség lehetőséget ad különböző vizsgálóbizottságok felállítására is. Nagy valószínűséggel ilyet állítanak majd fel a Biden-fiú, Hunter ukrajnai ügyletei miatt is, amit eddig a Biden-adminisztráció valamiért elfelejtett feltérképezni.
Vannak persze más vélemények is. A Yahoo Newsnak nyilatkozó szakértők szerint jelentős változások nem várhatók akkor sem, ha a republikánusok kezébe kerül a pénztárca ellenőrzése, bár néhányuk szerint elképzelhető, hogy a nem katonai célú támogatás csökkenni fog.
Nyilvánvaló, hogy Európára és Magyarországra nézve ezek a legfontosabbak, ami miatt sokan feszült figyelemmel fogjuk kísérni a november 8-át és az azt követő időszakot, az USA belpolitikájában viszont sok más olyan téma van, amit nagyban meghatároz majd a félidős választások eredménye: ilyen például a fegyvertörvény, a könnyű drogok legalizálása, illetve az abortusz. Ez utóbbi azért is fontos, mert egy pennsylvaniai útja során Joe Biden elnök megígérte, hogy ha pártja megtartja a többséget a kongresszusban, akkor már januárban beiktatja az abortuszt a szövetségi törvénybe, így az minden államban legálisan igénybe vehető lesz, függetlenül attól, hogy a „Roe kontra Wade” ítélet hatályon kívül helyezését követően 13 államban betiltották az abortuszt, további államokban pedig szigorították a szabályait. Ez természetesen minket és Európát nem érinti közvetlenül, bár ezek a dolgok mutathatnak példát az Amerikát mindig kiskutyaként követő Nyugatnak.
De akár Biden és Kamala Harris is belebukhat!
Ezen kívül van még egy nagyon fontos dolog: Biden és Kamala, ha a szenátust is elbukják novemberben, akkor a párton belül leírják őket, és máris megkezdődik a harc a 2024-es jelöltségért és a hatalomért. Az már csak hab a tortán, hogy a képviselőház alkotmányos felelősségre vonási eljárást is kezdeményezhet az elnök ellen a megfelelő többség birtokában. Erre persze nem valószínű, hogy sor kerül.
Források: Mandiner, Magyar Nemzett, vg.hu, Index, Twitter; Vezető kép: MTI/EPA/Cristobal Herrera
Facebook
Twitter
YouTube
RSS