Amikor megvolt a nagy evés-ivás meg a wellness hétvége – húsvét vagy karácsony, mindegy is –, a lényeg, hogy ki lett töltve az ünnep! Aztán mégis sok esetben úgy tűnik, mintha valami megint nem sikerült volna. Állandóan kiüresedett kapcsolatokra, elsivárodott életre panaszkodnak egyre többen, ipari mennyiségben nyelik és szippantják az emberek az antidepresszánsokat, legális és nem legalizált kedélyjavítókat, hogy el tudják viselni az egyre elviselhetetlenebb modern jólétet. Hiányoznak a rendes mélységben megélt ünnepek, ám amikor lehetőség adódik rá, akkor sima munkaszüneti napot, vagy jobb esetben nyaralást csinálnak belőle. Most viszont még pont időben vagyunk, mert el lehet menni a húsvéti ünnep szertartásaira.
A legfontosabb és legmegindítóbb keresztény ünnep a húsvét, amely Krisztus fő művének, a megváltásnak állít emléket. Az Egyház megalapításának ünnepe is, így külünösen bizarr, hogy Krisztus és vallás nélküli eseménnyé sikerült eltéríteni a Rákosi- és Kádár-diktatúra idején, amit a mai posztmodern világ is folytat. Nem okvetlenül hibáztathatók tehát azok, akik nem az eredeti helyén keresik a húsvétot, hiszen elvették tőlük, sőt szüleiktől, nagyszüleiktől az eredetit, és a kereszténységet a hitvány, működésképtelen hamisítványával, a kommunizmussal próbálták helyettesíteni, kielégítve az ember teremtett vallásigényét. Ma sem jobb a helyzet, hiszen a posztmodern gondolatvilág már ócska hamisítványt sem próbál a helyébe tenni.
Meglepő információ lehet tehát, hogy a húsvét nem hétfőn van, amikor locsolkodni meg berúgni mennek a hagyományőrzők, és mégcsak nem is vasárnap kezdődik. Valójában a nagyböjttel kezdődik a rákészülés, hiszen ünnepelni úgy lehet, ha van mit és miért. A böjti bűnbánat és önmagunk meg az ösztöneink visszafogása jelenti a viszonyítási pontot a húsvét végén eljövő, önfeledt terült-terülj asztalkámhoz.
Máshogy nem is lenne értelme, hiszen csupa ugyanúgy hedonista nap között egyetlen igazi ünneped se lesz, hiába van meg mindened.
Kétezer éve olyan üzeneteket hordoz a húsvét, amilyenekkel a kortárs life coach-ok bombázzák a nyilvánosságot: éld meg az életedet a maga teljességében, ne futamodj meg a nehézségek elől, éld át a gyászt és a szomorúságot is, hogy az ünnepnek, a boldogságnak is tudj igazi mélységet adni! A húsvétban ez nem csupán egy instant bölcsesség, hanem egy alaposan kimunkált, mindenre kiterjedő és mindenre választ adó, vallásos világkép meghatározó része. A nagyhét a virágvasárnappal kezdődik, ám a szent három napban csúcsosodik ki az ünnep. Mindegyik napnak megvan a maga jelentősége és dramaturgiai szerepe egy összetett eseménysorban; egyik se kiváltható vagy elhagyható, mert együtt adnak ki egy jól átélhető történetet, amely az egyén hétköznapi életére is jelképesen átvetíthető, üzenete van, biztatást és erőt ad.
A mindenféle keleti hókuszpókuszokat tömegével hajtó emberek mélyen vágynak nemcsak egyszerűen a vallásosságra, hanem a misztikumra is. Ebből már rögtön a nagycsütörtöki misén, az utolsó vacsora ünnepén bőven lehet részesülni. Ez az eucharisztia Jézus általi megalapítására emlékezik, aminek olyan szempontból is jelentősége van, hogy az emberek támogatásra vágynak, valamire, ami erőt ad nekik, hogy ne egyedül és vigasztalanul kelljen megküzdeniük a mindennapokkal. Az oltáriszentség ennek az anyagi megjelenése, sokkal valóságosabb, mint mindenféle önjelölt messiások könyvei.
Már a csütörtöki mise vége a gyászt vetíti előre, ami pénteken kiteljesedik. Manapság végképp nem divat ezzel szembesülni, az emberek gyakran menekülnek a gyász és a veszteség elől, de persze nincs esélyük, mert mindenkit utolér időnként többféle formában és okból. Ennek a nagypéntek egy nagyon erős és letaglózó jelképe.
A gyászt el kell tudni viselni, sőt meg kell tudni élni, mert csak az tud kijönni belőle, aki bele is ment.
Az egész eseménysor feloldása a nagyszombat esti mise. Ez az amerikai szirupos körítés nélküli happy end, ám az erejét az adja, hogy el kell jutni oda. Nem lehet elsietni, hanem alaposan végig kell járni az oda vezető utat. A letaglózó péntek este után a feltámadásra várakozás reményteli végébe csatlakozhatunk be újra szombat este. A feltámadás sokféle összefüggésben értelmezhető az egyén életére átvetítve, de ha nem szenvedi végig magát a nehézségen, a padlóra kerülésen, akkor a feltámadás is értelmezhetetlen. Egyenes út ez a „keep smiling” szlogennel fémjelzett, a jólétben is sivár és reménytelen élethez, amit a kereszténység mankója híján mindenféle segédanyagokba fojtanak sokan, tovább rontva a kilátásaikat.
Ma van viszont az a szerencsés nap, hogy elkezdheted!
Még eléred a nagycsütörtök esti misét, részesülhetsz abból a lelki élményből, amikor valami szomorú jön, valami veszteség ér, de végig tudod, hogy nem ok és cél nélkül zuhansz bele, hanem végigmész rajta. Holnap este a nagypénteki igeliturgiát is elérheted, amikor nem vagy egyedül a gyászban és a nehézségben, és a legmélyebb pillanatban is van remény. Végül szombaton este arra a bizsergő reményre léphetsz be a templomba, hogy már csak egy kicsit kell kibírni, és jobb lesz – mert ez itt tényleg így van. A vasárnapi nagymisére aztán már az egész lelki hullámvasúton túljutva, megerősödve, jóllakva mehetsz, a megváltott ember magabiztosságával, aki megtapasztalta, hogy túl tudja élni az életet.
Lépten-nyomon templomok mellett mész el, bármerre jársz.
Az, hogy mindenütt máshol keresed a reményt, az élet teljes megélésének receptjét, a misztikumot, a lelki épséget, csak ott nem, ahol az orrod elé van tolva, az olyan, mintha a víz alá mennél levegőt venni egy távoli tengernél, ahova drága pénzért utaztál el.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Joris
2024-03-28 at 11:31
Tisztelt Dusa Lajos2024-03-28 at 09:15,
Részletesen kifejtve nem ide való, de a Biblia alapján egyértelmű, hogy Isten számára nem lehet akadály a felekezeti hovatartozás. Ennek legfőbb oka, hogy Ő mindazokat, akik hinni fognak Benne, már a világ Teremtése előtt elrendelte a hitre. Tehát nem Mindentudása miatt hiszünk (hogy majd Krisztust fogjuk választani), hanem Parancsolata miatt, ami az idők előtt megszületett. (Pl. Róm9,11 és Efézus1,4-5 és 1Tim.1,9). Ezt felfogni szinte lehetetlen, olyan nagyszerű. S mivel ez a Kiválasztás az idők előtt történt, mielőtt még a majdani hívő még bármit is tehetett volna, így örök életünket elveszíteni sem tudjuk. De erről majd máskor. Most csak annyit, hogy a közvélekedéssel szemben a hívő is követhet el bűnt bár törekedni kell a hívő bűntelenségére! Hiába is csúfolódnak tehát a libsik a keresztények bűnein. Minden a hívőségen fordul meg. Az Újszövetség a hívőknek és hívőkről szól kb. 80 százalékban…
“Mert Őbenne kiválasztott minket magának már A VILÁG TEREMTÉSE ELŐTT, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. ELŐRE EL IS HATÁROZTA, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint” (Eféz.1,4-5)
“Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban ÖRÖK IDŐKNEK ELŐTTE.” (1Tim.1,9)
“Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, NEM CSELEKEDETEKBŐL, HANEM AZ ELHÍVÓTÓL” (Róma 9,11.)
A legjobbakat. Olvassátok az Újszövetséget!
Nahát
2024-03-28 at 10:48
Köszönöm ezt a bölcs cikket. Nem a hetek óta a tudatunkat fogságban tartó szadista exférjre kell koncentrálni, hanem Istenre.
lhotx
2024-03-28 at 10:32
A pénzhitűség nem védi a lelket? Ki gondolta volna?!
Ottfelejtem magam két percre egy valamilyen 4+ (vagymi?) földi sugárzottnak a műsorán, s mit nem látok!! A heti 75 fontból (sokgyerekkel) élőt kritizálja a heti 1200 fontból élő – kapaszkodjanak! – azért, mert az rosszul fekteti be a maga 75 fontját, s kézenfekvő, hogy csakis e miatt él rosszabbul a szerencsétlen, ennek tudható be, hogy nincs nekije 1000+ fontja hetente. Merthogy úgyis ezen múlik.
Joris
2024-03-28 at 10:17
Nincs itt semmi látnivaló:
“Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor10,11-12)
“AZ OKOS ÉS A GONOSZ SZOLGA (Lk 12,42-46)
Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az Úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál Ura, amikor megjön! Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én Uram – és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; megjön annak a szolgának az Ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Máté24,45-51)
Dusa Lajos
2024-03-28 at 09:15
Jézus, a szeretet prófétája itt van a szívem csücskében.
Mondom én, az unitárius.
Mr Jozsef S Olexa
2024-03-28 at 08:49
Koszonjuk !
bl
2024-03-28 at 08:47
A régi kérdés, hogy van-e élet a halál után a modernitásban úgy fogalmazódik meg, hogy van-e élet a halál előtt! Ma arra hajtanak, hogy legyen, miközben elfelejtődik a legfontosabb, hogy csak annak lehet valódi élete a halál előtt, aki reménykedik. A reményben/hitben/szeretetben megélt élet tölti meg az üres poharat, győzi le a nihilt, a semmit, a cinizmust, stb.
GÁBOR JUDIT
2024-03-28 at 08:14
Igaza van a cikk írójának , csak a magam nevében írhatok , de olyan nehéz átérezni a húsvét jelentőségét , hiszen abba a korba születtünk , amikor már lassan kezdték kiirtani a hitet . Anyám sem járt templomba , de húsvét reggelén elment megszenteltetni az ételt .Karácsonykor is elment templomba , de ezen kívül nem járt sokszor . Akkor én , hogyan találjak rá a lényegre ? Annyit tudok tenni , hogy igyekszem olvasni a Bibliát . A probléma ott van , hogy az interneten olvasgatok és nem találom az igazat . Lehet , hogy meghamisították a Bibliát ?
ViAM
2024-03-28 at 07:53
“… ne futamodj meg a nehézségek elől, éld át a gyászt és a szomorúságot is, hogy az ünnepnek, a boldogságnak is tudj igazi mélységet adni!”
Igaz! Gyógyír a léleknek ezen írás, még ha nem is sokan gondolkodnak el rajta, de a lelkükből előbújik, s gyötri őket, hogyan is kellene másképpen, hasznosabban élniük.
V.K.L. a szokásos gratula!