Magyar eurócsatlakozás – Németország és a hazai ellenzék közös érdeke

A résztvevő névsorán végignézve, persze nem is számítottunk sokkal többre. Az immár LMP-ben politizáló politológus, Demeter Márta, az Együtt pszichológus-nemzetközi kapcsolatok szakértője, Szelényi Zsuzsanna, valamint az MSZP Európai parlamentben ülő jogásza, Ujhelyi István a várakozásoknak megfelelően, rendkívül tartalmas hozzászólásokkal gazdagította az euró bevezetésének közgazdaságtudományi kérdését. Díszkormánypártinak azért meghívták Schöpflin Györgyöt is, aki egyrészt maga sem közgazdász, másrészt nem is nagyon forszírozta ezt az értelmetlen vitát a Somogyi Zoltán által moderált, gondosan összeállított túlerő ellen.

Ujhelyi kifejtette, hogy az Európai Unió az egységesülés felé halad, egyre közeledünk a közös pénzügyminiszter megjelenéséhez, Magyarország viszont mindebben kerékkötő, mivel

A magyar kormányt érő bírálatokra Schöpflin György úgy reagált, hogy az Európai Bizottságban valóban nem imádják Magyarországot, de elfogadják, hogy alapvetően betartjuk a szabályokat, és sokkal inkább Lengyelország okoz fejfájást nekik. Erre Ujhelyi István azzal kontrázott, hogy nem Lengyelországgal, hanem Magyarországgal szemben indították meg a hetes cikkely alkalmazását.

– kiáltott fel, nem törődve azzal, hogy Schöpflin az Európai Bizottságról beszélt, a hetes cikkelyt viszont a liberálisokkal és kommunistákkal telezsúfolt Európai Parlament akarja mindenáron Magyarországra zúdítani. Az MSZP EP-képviselője azt is hozzátette, ha nem lépünk be az eurózónába, akkor lemaradunk, de ne gondoljuk, hogy sírni fognak utánunk. A lemaradás okait Szelényi Zsuzsanna fejtette ki, nagy egyetértésben a többi balliberális jelenlévővel. Eszerint Magyarország azért nem tudja bevezetni az eurót, mert a kormány elherdálja az uniós támogatásokat, és az eurózónához való csatlakozáshoz nem szabadna ilyen korruptnak lennie az országnak, ráadásul oktatásegészségügy. Ezzel párhuzamosan persze az is kiderült, hogy nem annyira a képesség, mintsem a szándék hiányzik a kormány részéről, úgyhogy itt máris zavarban lehetett az ideológiailag nem elég képzett hallgató. Persze nem akarjuk megjátszani a tudatlant, mindenki tisztában van vele, miről szólnak az ilyen konferenciák: szép tirádákban lehet sopánkodni a kormány korruptságán és az oktatásegészségügyön, az egyívású hallgatóság mély megelégedésére.

Szakmai magaslatok

Erre a vonalra kapcsolódott rá Demeter Márta is, aki hangsúlyozta, hogy a bérrendezés és a versenyképesség növelése a legfontosabb az ország számára. Igaz, hogy egy jelentős béremelés éppen csökkenti a versenyképességet, de hát az LMP politológus üdvöskéjét nyilván nem azért hívták el egy gazdasági témájú konferenciájára, hogy szakmai meglátásokkal járuljon hozzá az ügyhöz. Neki ott azt kellett visszhangoznia, hogy

És nem volt szégyenlős, el is mondta, így, szó szerint. A show-t viszont a parlament legjobb nőjének tartott sztárpolitikus sem tudta ellopni az újságírói kérdések megválaszolásán kívül mindig agilis Szelényi Zsuzsanna elől. Az Együtt képviselője előbb azzal az állítással vétette észre magát, miszerint

Ez annyira megérintett minket, hogy a konferencia szünetében szerettük volna megkérdezni tőle, hogy miként tudja összeegyeztetni a fenti állításával a 2006–2010 közti időkhöz képest összehasonlíthatatlanul nagyobb köznyugalmat, továbbá a gazdasági növekedést, a csökkenő GDP-arányos államadósságot, a minimális inflációt, a növekvő béreket és a sorozatos felminősítéseket. Nagyon érdekelte azonban a második, szakértői beszélgetős blokk, ezért megegyeztünk, hogy azután nyilatkozik a PestiSrácok.hu-nak. A második blokk végeztével azonban – nem fogják elhinni – váratlanul nagyon sietnie kellett, így sajnos nem maradt ránk egy-két perce sem.

Ha belföldről nem lehet Orbánt megbuktatni, marad a Fényességes Nyugat intervenciója

Kár, hogy Szelényinek ilyen sürgős menekülnivalója akadt, mert másik kemény állítására rá sem kérdeztünk volna, annyira egyértelműen fogalmazott a kerekasztal-beszélgetés során. Annyira erőt vett rajta az őszinteség, hogy ezt találta mondani:

A korábban folyton az unortodox gazdaságpolitikát ócsárló, meditatívan „rohanunk a szakadék felé”-t ismételgető és „Eltolcsy”-zó haladó kórus annyira elhalkult az utóbbi egy-két év tagadhatatlan gazdasági felívelése láttán, hogy már a marxista Tamás Gáspár Miklós is inkább a morál hanyatlásáról értekezik a gazdasági összeomlás helyett, az ellenzékiek azonban természetesen elégedetlenek. Ők EU-s befolyással kötnék gúzsba az eredményeket szállító gazdaságpolitikát, hátha abba bele is bukna a kormány, aztán jöhetne megint a baloldali gazdaságpolitika. Csak még egy esélyt kapnának, most már biztosan sikeres lenne!

Önellentmondások mindenhol

Tartogattak kedves meglepetést a nézői kérdések is, hiszen az egyik ilyen felvetésre Szelényi maga is kényszeredetten ismerte el, hogy Magyarország reálgazdasági szempontból a mag-Európához tartozik, de sietve hozzátette, hogy

Ezen a ponton már így foglalhatjuk össze a konferencia addigi üzenetét:

Már így is rendkívül hasznosnak ítéltük volna a ráfordított időt, de Ujhelyi István feltette rá a koronát. Azt kérdezték meg tőle, nem látja-e hiteltelennek az MSZP részéről ekkora hangon harcolni az euró bevezetéséért, amikor éppen az ő kormányzásuk gazdasági teljesítménye vitte távol Magyarországot a közös európai valuta bevezetésének lehetőségétől. A szocialista képviselő azzal próbálta kivágni magát, hogy az MSZP nyolcéves kormányzását szenvedések, bukdácsolások és válság nehezítette, de egy pillanatra sem kérdőjelezték meg az európai integrációt – ellentétben a 2010 óta épülő rezsimmel.

– mondta Gyurcsány Ferenc 2006 tavaszán, ezért nagyon vártuk, hogy Ujhelyi nem keni a 2008-ban kezdődött válságra a szoclib kormány gazdasági csődjét, és árnyalni fogja a kijelentését, de csalatkoznunk kellett. És ha még ez sem lett volna elég kínos, Pukli Istvánék új alakulata, a jobboldalinak mondott Polgári Világ Pártja is reklámozta kicsit a baloldali pártokhoz illeszkedő célját, az euró magyarországi bevezetéséért indított népszavazási kezdeményezését.

Kell-e nekünk euró?

Hogy a közönség mégse érezze teljesen fölöslegesnek a részvételét az előre borítékolható panelszövegek végighallgatása után, a második blokkban közgazdászok beszélgettek az euró bevezetéséről, és számunkra is meglepetést okozva, egyáltalán nem a hurráoptimizmus jellemezte őket. Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzési üzletág vezetője szerint az eurózónához kiforrott gazdasággal érdemes csatlakozni, mert bent már kicsi a mozgástér. Tardos Gergely, az OTP kutatási igazgatója azt mondta, Magyarországra jó időkben jön a tőke, rossz időkben viszont megy innen, Németország ugyanakkor ennek pont a fordítottja – ezért is érdemes átgondolnunk, hogy akarunk-e egy monetáris unióban tartozni vele. Oblath Gábor, az MTA KRTK KTI tudományos főmunkatársa úgy vélekedett, hogy a magyar kormány gyakorlati kifogásai valójában a csatlakozási szándék hiányát jelentik, továbbá azt fejtegette, hogy a fegyelmezetlenségre hajlamos gazdaságpolitikák az eurózónában is ilyenek maradtak, sőt a kisebb mozgástér miatt még nagyobb bajba kerültek. Példaként Görögországot hozta. A csatlakozás egyetlen feltétlen híve Mizsei Kálmán, az EU ukrajnai civil missziójának korábbi vezetője volt. Ő azzal érvelt, hogy ma már olyanok az eurózóna követési rendszerei, amelyek jó gazdaságpolitikai pályára állítanak egy országot, Görögországot pedig nem ellenpéldának, hanem szélsőséges példának tartja.

Miért akarják egyesek ennyire a magyar eurót?

A szakértők visszafogottsága felveti a kérdést, hogy miért ilyen lelkesek a témában a baloldali politikusok azon túl, hogy mint mindentől, ettől is Orbán bukását remélik. Ezek a kis, Németországból mozgatott sötét gyalogok azért olyan virgoncak a sakktáblán, mert ottani érdekekért és nem csodálkoznánk, ha kiderülne, hogy ottani javadalmazásért ügyködnek.

Az euróövezetet mesterségesen nem nagyon lehet már gyengíteni, viszont az európai gazdaságot domináló, kivitelre berendezkedett német gazdaságnak ez a célja, a Németország gazdasági teljesítményéhez képest gyengébb euró ugyanis növeli a német termékek iránti exportkeresletet. Ezért a gyengébb gazdaságok, köztük a magyar felvételével akarják gyengíteni az eurót. A kevésbé erős gazdaságokat eközben lefojtja a közös valuta, mert feltornássza az árakat és a béreket, ami által csökken a saját gazdaságuk versenyképessége, és ez a német termékek iránti keresletet pörgeti a sajátjaik rovására. A versenyképességünk csökkenése folytán a német cégek más beszállítók után nézhetnének, ráadásul az elsősorban az EU-n belülre szállító Magyarország emellett azt is „nyerné” vele, hogy a német ipar magyar beszállítói éppen a miattunk is gyengébb euróban kapnák ezentúl a pénzüket. Összefoglalva: Magyarország és a többi kelet-európai ország eurózónás csatlakozása visszavetné a saját gazdaságukat, ugyanakkor felpörgetné a német termékek iránti EU-n kívüli és EU-n belüli keresletet egyaránt. Továbbra is áll tehát a kérdés: