Pesti Srácok

Az ünnep lényege a kiszakadás

Az ünnep lényege a kiszakadás

Ki szeretnénk szakadni a létezés, életünk szürke körforgásából, és elmerengeni. Karácsony, egy ünnep, talán az egyetlen, ami mellett nem tudunk elmenni. Pedig a mai nap, és ez az ünnepkör korántsem Jézus születésnapja. Majdnem három és fél évszázaddal Jézus születése után, a már államvallássá nőtt és diadalmas egyház tette meg 354-ben a korábbi, Dionüszosz kultuszához kapcsolódó Dies Natalis Solis Invicti, azaz a Győzedelmes Nap születésének napját Jézus születésnapjává. Hisz Jézus a Világ Világossága, így a pogányság helyét átvevő új Isten születését célszerű volt a téli napforduló idejére tenni.

SZILÁGYI ANDRÁS – PestiSrácok.hu

Szinte nincs olyan kultúra, amely a mostani napot ne ünnepelte volna meg valami módon. A germánoknál a főisten, Odin hajtott végig csodás szarvasok vontatta szánján, nem csoda, ha az angoloknál, németeknél a nagy szakállú Odin figurájával a Mikulás, míg mágikus szekerével a Télapó szánjának képe forrott össze. Az ajándékokat hozó Főisten pedig a kéményen lopódzik be, és osztja a sok csemegét, földi jót.

PestiSracok facebook image

Mézeskalácsot is sütünk, amit pedig Solis Invictus napja előtt már évezredekkel korábban sütöttek az egyiptomiak. Még a fáraók sírjában is vannak mézeskalácsok, hisz ez az áldozati sütemény volt a feltámadás, az újjászületés után elfogyasztott első túlvilági táplálék a holtak számára. Most mi is elkészítjük, immár 5000 éve. De persze, Dionüszosz második születésnapja, amit ekkor ünnepeltek a görögök és rómaiak nem volt csendes, magába forduló ünnep: evészet, ivászat és mulatság jellemezte. Nem véletlen, hogy amikor ez a duhaj ünnep meghitt, keresztény családi ünneppé vált, egy héttel el lett tolva a vigalom: Szilveszter napjával egészült ki az ünnepkör.

Valami van tehát karácsonyban, aminek nincs semmi köze ahhoz, hogy ez a nap most mennyire van elanyagiasodva. Sokkal inkább mutatja ez a mi, semmint Karácsony állapotát. Az ünnep ugyanis ott van akkor is, ha nem vesszük észre. Legföljebb elmegyünk mellette, ahogy elmegyünk a hajléktalanok, a szegények, a nélkülözők mellett. Így megyünk el a jászol mellett, és az abban fekvő Jézus mellett, aki egyáltalán nem fényes palotába, nagy csinnadrattával érkezett közénk, hanem pont olyan észrevétlenül, ahogy a triplex lemezekre filccel írott „Éhes vagyok.” feliratok mögött lesütött tekintetű emberek is ülnek, kucorodnak, miközben mi hatalmas lendülettel megyünk a magunk útján.

Pedig néha meg kell állni. És igazából Karácsony minden kommersz és lenézett hajtása egy sokkal szebb, mögöttes gondolat lecsontozott, és kiüresedett formája. Formák, amiket tartalom nélkül ismételgetünk, és nem gondolunk beléjük. Holott miért ajándékozunk? Azért, hogy elköltsünk pénzt? Korántsem. Az ajándékozás gesztusa onnan ered, hogy mind más és más lehetőségekkel bírunk, s ennek megfelelően kell erőfeszítéseket tenni.Hálát kell adni, ha a Sors olyan kegyes volt hozzánk, hogy most nem az ingyen gulyáslevesért állunk sorban, hanem már bent illatozik a friss csülök a töltött káposzták között. Hálát kell adnunk, ha nem fedél nélkül, egy filccel írott szöveg mögött fagyoskodunk, hanem a melegben, szeretteink közt lehetünk. Hálát kell adnunk, hogy őket kaptuk ajándékba saját létezésünkkel együtt attól, aki maga is megszületett közénk, és akit ma megünnepelhetünk. A Fényt, mely minden létezés alapja, Az Istenséget, amelytől azóta származtatjuk magunkat, amióta az első ember felnézett az Égre, és rádöbbent, mennyire nagy adomány is az, hogy ő tudja, hogy létezik, s ezt képes Emberként felfogni, s nem pusztán áthaladni a létezésen, mint az öntudatlan állatok. Ezt az adományt visszaadni képtelenek vagyunk, tehát csak másolni, leképezni lehetünk ezt képesek, s ez az ünnep. Másolása, eljátszása annak, hogy a Nagy Adományt, a Nagy ajándékot valaki odaadta nekünk.

Ezért ma játszunk. Eljátszuk Jézus születését, vagy a fény eljövetelét, játszunk a játékokkal, amiket azoknak a kis emberkéknek adtunk, akik tőlünk származnak, s akiknek az eljövetelében épp emiatt mi is részt vehettünk. Vagy épp azokkal éreztetjük, hogy szükség van rájuk, akiket a Sors egész évben mostohán kezel, talán erre a kis időre enyhíteni tudunk a gondjaikon. Ez a nap nem a szociális demagógia napja. Nem az a nap, amikor szemrehányóan azon morfondírozunk: miközben az egyik plazmatévékkel rohangál, a másik a kapualjban éhezik. Soha nem tudhatjuk ugyanis, hogy ki mekkora áldozatot hoz. Viszont áldozatot mindenképp kell hozni, nem feledkezhetünk el arról, hogy ez a hála napja, a köszönetért sorsunkért, szeretteinkért, szerencsénkért. ÉS lehet, sokaknak közülünk nem telik drága holmikra, de mindannyiunknak telik egy kedves szóra, mosolyra, odafigyelésre. Adjuk meg hát ezt egymásnak. Ez a szimbolikus nap jelzi, hogy bár most minden sötét, de holnaptól már a Nap fog uralkodni. Most hideg van, és úgy tűnik mindent ellep a hétköznapiság, a szürkeség és a közöny, de az Élet azok mellett áll, akik – mint a Győzedelmes Világosság – elhiszik, hogy minden telet a tavasz követi, az elmúlást meg az új élet, a feltámadás öröme. Örüljünk együtt, boldog karácsonyt!

Ajánljuk még

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.