Karácsonykor muszáj megnyilatkozni
„Ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.” - kezdődik Szent Pál Szeretet himnusza. Most Karácsony van, amit általában a „Szeretet Ünnepe” néven emlegetnek. Ha Szeretet nincs bennünk, a szeretet ünnepe is üres lesz, és a Karácsony nyűggé, vesződséggé válik.
SZILÁGYI ANDRÁS - PestiSrácok.hu
A Karácsony ugyanis egyfajta hőmérő. Az Ünnepet vallásos, nem vallásos ember, legyen bárki is nem tudja elkerülni, mert szembejön vele, és letaglózza. Ezért Karácsonykor muszáj megnyilatkozni, és ha mást nem, ezen a hőmérőn megnézni, hogy is állunk „meddig ér bennünk a szeretet.”Azok az emberek, akik ilyenkor panaszkodnak, keserűek, üresek, nagyon jó tanúbizonyságát teszik saját szeretetlenségüknek. A Karácsony-gyűlölőkkel meg érdemes vigyázni: aki nem tud mit kezdeni Karácsonnyal, valószínű, hogy a szeretettel sem tud mit kezdeni.
Mert nem mindegy, hogy mit értünk az alatt, hogy Szeretet. Egy nagyon tág értelmezésű szó, és valami furcsa okból az emberek úgy érzik, hogy bármit el lehet nevezni annak. Racionális törekvéseket, élvezeteket, vágyakat, ideákat, bármit fel lehet ruházni ezzel a szóval, s hát ezeket ünnepelni milyen felesleges. És igazuk is van: saját vágyainkat és ösztöneinket, sőt érzelmeinket és impulzusainkat kár lenne megünnepelni. Ennyi erővel lehetne ünnepe a dühnek és a másnaposságnak is.
De a Szeretet más, hisz évezredek óta ezt tartjuk minden emberi érzés közül a legmagasabb rendűnek. A legtöbb ember ebben csak a giccsig jut: naplementék, úszó szövegek, kedves nyájasságok fogják lefedni ezt a „legmagasabb érzést”. Trófeák, amiket meg lehet szerezni, grádicsok, amiken felfele törünk a célunk felé. Azt mondják valakinek „szeretet” és kitesz a facebookra egy macskát, egy semmit mondó naplementét, vagy valami hasonlót, és el is hiszi igazából, hogy most ez a Szeretet, elérte a csúcsot, s lehet ünnepelni ezt sok kajával, berúgással, ajándékozással, és fürdőzéssel önmagunk nagyszerűségében. Vágyak, ösztönök, impulzusok teremtette ragaszkodások ezek, megfizethető, megkapható, elnyerhető szeretetek. A plazmatévék a fák alatt.
De van olyan szeretet, amit ennél is inkább érdemes ünnepelni. Az a szeretet, ami nem a természet vak erőinek játékaként születik, hanem az emberek közt véghezviszi azokat a dolgokat, amik a legnehezebbek. Átsegít minket a gondjainkon, erőt ad, toleranciára késztet, türelmet sugároz. Ha ott van bennünk, egyben tudjuk tartani vele családunkat, áldozatokra leszünk képesek. A kölcsönös és személyes önátadás által olyan közösséget hozunk létre, legyen az család, vagy a barátaink köre, amelyben egymást tökéletesítik az emberek, amiben együtt munkálkodnak, és ezáltal teszik életüket teljesebbé. Ezt a szeretetet is lehet ünnepelni. Telefonhívásokkal, elmaradt gesztusokkal, összebújásokkal, szemvillanásokkal, csendes gesztusokkal.
Az igazi, ünnepelni való szeretet önzetlen. Ezt a görögök úgy nevezték: agapé. Az agapé szó azonban nem csak a Szeretet legmagasabb szintjét, a vágyakon, kedvességen, szerelmen is túlmutató szeretetet, hanem vacsorát is jelentett. Szeretet az, amikor mindenki odaadja nem csak azt, ami a felesleg, nem csupán azt, amit előző este sebtiben a plázában megvásárolt, hanem mindazt, amije van. És – a görögöket követve – azok, akik szeretik egymást Agapéban, azt agapéval ülik meg, s este együtt étkeztek. A szeretet ünnepén tehát a közös étkezés a legszebb példája ennek az ünneplésre méltó, önátadó szeretetnek. Boldog karácsonyt kívánunk hát és jó étvágyat: olyan szeretetet, ami után a vacsora is agapé.
Címlapkép: Dirck Barendsz Drieluik Sint Janskerk Gouda: Krisztus születése
