Nyerő játék - A lottózás tárgyas esete /Videó!/ (X)
A Szerencsejáték Zrt., Magyarország nemzeti lottótársasága jövőre ünnepli 25. születésnapját. Ez alkalomból a társaság támogatásával a PestiSrácok.hu hétről hétre videó- és cikksorozattal idézi fel a hazai szerencsejáték történetének legfontosabb mérföldköveit. Kevesen tudják például azt, hogy a magyar szerencsejáték történetének meghatározó gyökerei az első kerületben, jórészt a Budai Várnegyed falai között bújnak meg. Felidézzük a fogadók, tea- és kávéházak misztikus világát. Szó esik aztán a szocialista idők szerencsejátékáról: a vágyott lottóházakról, tárgynyereményekről és az első, televízióban közvetített lottósorsolásról. A lottótársaság játéktörténeti szakértője segítségével sorra vesszük azokat a tárgyakat, relikviákat és plakátokat, amelyek a Szerencsejáték Zrt.-vel eggyé váltak, arculatát sok évre meghatározták. A szerencsejáték rejtélyes világában számos urbánus legenda létezik totó-, lottónyertesekről, sorsolásokról vagy elveszett szelvényekről, a leghíresebb sztorikat ismét elővesszük, de a mítoszokon túl olvasóink megismerkedhetnek a lottó jövőjével is. Végül a szerencsejáték világának egyik legnépszerűbb ágával, a sportfogadással is foglalkozunk.
Sokaknak a lottózás körül forog minden gondolata, és agyukban is úgy pörögnek a gondolatok, mint a sorsoló gépben a föl-le guruló golyók, így aztán miért ne szólhatnának a világunkat körülvevő tárgyak is a lottóról és a totóról? Ez így volt a hatvanas és a hetvenes években is, amikor még gyakran a vidéki művházak bambi illatú nagytermeiben zajlottak a sorsolások, és Sokol rádión hallgattuk az egymáshoz csapódó golyók jellegzetes hangját, illetve a közjegyző megnyugtató szavait, amely szerint mindent rendben talált.
Ihattunk Lottó sört, sőt ma is ehetünk Lottó csokit, de a Lottó kabala figurái jól mutattak a Barkas műszerfalára csavarozva, vagy a sportzászlók között a presszók bárpultjain is, a gyerekszobáról már nem is beszélve. Nemcsak a kereskedelmi forgalomba nem került, és az úttörőnyakkendős gyermek vágyai netovábbját jelentő Lottó (ahogy később a népnyelv hívta LOTTÓ OTTÓ) babáknak volt meg a folklórja, de a kabalatárgyakat gyártó fröccsöntő gép nélkül is kialakultak a lottózáshoz kötődő szokások és hiedelmek.
A szerencse világa önálló univerzum is. Ahogy a golyók forognak a sorsoló gömbben, úgy keringenek egymás körül a sárga és zöld színű szerencsecsillagok, és nekünk nincs más dolgunk, mint olvasni ezekből a csillagokból. Ehhez pedig segítségre van szükségünk: szerencsefigurákra, szerencsepénzre, a Sportfogadás című lapra, de akár egy Lottó feliratú gyufa is jól jöhet a jóslásban. Mert léteztek lottós gyufacímkék is, amik arra is inspirálhatták a szerencse fürkészőit, hogy akár gyufaszálakból jósolják meg a szerencseszámaikat.
A lottós tárgyak igazi repi ajándékok voltak, hiszen többségükhöz jórészt a lottósorsolások nézői, számhúzói, illetve azok gyerekei jutottak hozzá. Hiába kértünk volna karácsonyra egy szerencsét hozó lottó bábot, hogy megússzuk a matek témazárókat a következő félévre, azt csak szerencsével vagy protekcióval kaphattunk volna, ahogy egy "postás hollót" is csak a postai dolgozók kaptak, bizonyára, ha például vezették a brigádnaplót.
A lottós hirdetéseken, özönvíz előtti plakátokon nemcsak "Kiskabost" láthattuk, hanem csinos, bikinis nőket is, ami - szocialista erkölcs ide vagy oda – jól világított rá arra az ősi igazságra, hogy a sok pénz és a csinos nők körében aratott siker bizony összefügghet egymással.
Hogy a lottózás mennyire átszőtte a hétköznapjainkat, arról többek között az is árulkodik, hogy fali – és kártyanaptárak is készültek lottós tematikában. Sokan a legfontosabb iratuk, a személyi igazolványuk tokjában tartották a lottószelvényüket, benne a lottós kártyanaptárral, talán arra gondolva, hogy ha minél több dolog utal a lottózásra, annál inkább "hívjuk be a szerencsét" az életünkbe.
Egykoron Budapest látképéhez hozzátartozott az Oktogon hipnotizáló Telitalálat neonfelirata, ha az ember sokáig nézte a Savoy presszó előtt állva, szinte bizonyosan ihletett kapott ahhoz, hogy megtegye tuti tippjeit valamelyik közeli lottózóban-totózóban.
Készültek hivatalos lottó és totó emléktárgyak is, de minden szilveszterkor megvehettük a kisipar olyan csúcsteljesítményeit, mint a fröccsöntött szerencsemalac, a kéményseprő báb, a műanyag négylevelű lóhere, vagy éppen a szerencsepénzek. Persze, azért azt már akkor is tudtuk, hogy a legfontosabb tárgy, ami tényleg hozzásegíthet a milliókhoz, az maga a megvásárolt szelvény volt. És, bár sok minden változott a lottózás világában, az is maradt napjainkig.
De hova tűntek a régi idők lottórelikviái?
A házak felújítása során bizony kidobták a régi Totó-Lottó neonreklámok többségét. A gépesített szelvény-feldolgozás kiszorította a lóhere-alakú fém Lottó-Totó gyűjtőládákat. A tippadó pörgettyűk, rulettkerékszerű bútorok helyett a Lottó-terminálok, a számítógépek szolgálják ki a véletlenszerű számválasztással játszókat. A még dohányzók öngyújtói háttérbe szorították a Lottó-Totó gyufák iránti érdeklődést. A számítógépek, okostelefonok elterjedése pedig a Lottó-reklámtollak iránti keresletet csökkentette. A Lottó sör divatja elmúlt, de gyermekkorunk kedvence, a LOTTÓ szelet még mindig kapható. Legalább ezzel az egy régi Lottó relikviával még megismertethetjük gyermekeinket, ha már a többi tárgyat - egyelőre - csak a lottótársaság archívumában tekinthetjük meg.
A videót készítette: Szabó Fruzsina Anna- szerkesztő, riporterZsalakó Réka- rendezőZsalakó Balázs-operatőrBarta Zoltán- operatőr
Fotók: Horváth Péter Gyula
