Nyerő játék - Totó-lottó játék a szocializmus idején (X)

A Szerencsejáték Zrt., Magyarország nemzeti lottótársasága jövőre ünnepli 25. születésnapját. Ez alkalomból a társaság támogatásával a PestiSrácok.hu hétről hétre videó- és cikksorozattal idézi fel a hazai szerencsejáték történetének legfontosabb mérföldköveit. Kevesen tudják például azt, hogy a magyar szerencsejáték történetének meghatározó gyökerei az első kerületben, jórészt a Budai Várnegyed falai között bújnak meg. Felidézzük a fogadók, tea- és kávéházak misztikus világát. Szó esik aztán a szocialista idők szerencsejátékáról: a vágyott lottóházakról, tárgynyereményekről és az első, televízióban közvetített lottósorsolásról. A lottótársaság játéktörténeti szakértője segítségével sorra vesszük azokat a tárgyakat, relikviákat és plakátokat, amelyek a Szerencsejáték Zrt.-vel eggyé váltak, arculatát sok évre meghatározták. A szerencsejáték rejtélyes világában számos urbánus legenda létezik totó-, lottónyertesekről, sorsolásokról vagy elveszett szelvényekről, a leghíresebb sztorikat ismét elővesszük, de a mítoszokon túl olvasóink megismerkedhetnek a lottó jövőjével is. Végül a szerencsejáték világának egyik legnépszerűbb ágával, a sportfogadással is foglalkozunk.

A második világháború után két évvel, 1947-ben találkozhatott a magyar közönség a legújabb szerencsejáték-fogalommal, az embersportfogadással. A kissé szerencsétlen névadás arra utal, hogy az újonnan bevezetésre kerülő szerencsejátékban sportolók teljesítményére lehet fogadni, nem mondjuk lovakéra, vagy agarakéra. A kezdetben tizenkét főmérkőzéses, egyhasábos Totó játékszabályait a Népszabadság október 3-i száma ismertette. A 3 forint 30 fillérbe kerülő szelvény árából 30 fillért szántak a terjesztés, a forgalmazás és a fenntartás költségeire. A fennmaradó 3 forint fele a játékalapba került, míg a másik felét az Országos Sporthivatal kapta, amelyből a sportolókat, olimpiai részvételüket támogatták. A játék izgalma mellett ez a fajta támogatási lehetőség azok fantáziáját is megmozgatta, akiket különben kevésbé érdekelt a sport.

Megjelent a kollektív szelvény

Az első játékhéten már több mint húszezren küldtek be játékszelvényt, és bár nem volt 12 találatos, a 11 találatosok így is több tízezer forintot vihettek haza. Az akkori játékszabályok szerint nemcsak a három nyereményosztály, a 10-11-12 találatosok nyerhettek. Ha nem volt például 12 találatos, a 9 találatosok is nyereményhez juthattak. A játék sikerét jól jelzi, hogy a második játékhéten már 50 ezer, a harmadikon több mint százezer játékszelvényt küldtek be, és ekkor már 12 találatos is volt. 1948 februárjában alapították meg a Lottójövedéki Igazgatóságot, melynek első vezetője dr. Sas László, és csapata több reformot is eszközölt a Totó népszerűségének fenntartása érdekében. A szelvényt kéthasábosra módosították, a nyereményalapot is megemelték, és bevezetésre került a kollektív szelvény, amelyet a hétről-hétre összejáró baráti társaságok, brigádok igényeihez igazítottak. Ebben az évben jelent meg az első módszertani segédanyag is, amelyet 1954-től a rendszeresen megjelenő Sportfogadás váltott fel.

A nyertesnek nyoma veszett

A pénznyeremények mellett a szélesebb közönség igényeinek kielégítése érdekében 1951 júniusától ajándéksorsolást is tartottak. Az első nyeremény egy Csepel kerékpár volt, később további kerékpárokat, rádiót, sőt mérkőzésjegyeket is kisorsoltak. A híres 7:1-es magyar-angol meccsre így 400 szerencsés juthatott ki. Az ajándéksorsolás egy másik formája az 1952-től bevezetett tombola-totó volt, amelyet egyes mérkőzések félidejében sorsoltak ki. A megvásárolt Totó-szelvény mellé kapott tombola nyertesei szokás szerint egy kört is futottak nyereményükkel a pálya körül, amely egy rádió esetében nem is volt olyan könnyű mutatvány. Az 1956-os év különleges volt a Totó életében, mivel a kemény tél miatt sok mérkőzés elmaradt, a nyeremény pedig felhalmozódott. Az októberi véres események kezdete előtt, október 14-én így születhetett meg a 12-es játékforma legnagyobb nyereménye 648.790 Forint. A nyertesnek nyoma veszett.

Állandó szisztéma

A hatvanas évekre a Totó-szenvedély alábbhagyott, majdnem meg is szüntették. A játék reformjára 1964. március 15-én került sor, amikor bevezették a 13+1-es rendszert, a +1 halmozódó nyereményösszegével, amely új lendületet adott a játéknak. Az megújult Totó debütálása egy havas délutánra esett, és jellemzően az akkori szurkolói kultúrára, a meccs előtt a nézők segítettek a pályán letaposni a havat. A Totózás köré külön játékkultúra szerveződött, az emberek közösen hallgatták a totózókban a mérkőzéseket. Mások kis közösségeket alkotva figyelték a különböző meccseket, utánanéztek a csapatok aktuális teljesítményének, nyomon követték a nyilatkozatokat, sérüléseket is, így próbálták a lehető legjobb tippeket összeállítni. A gondos felkészülés mellett természetesen léteztek más módszerek, volt aki mindig ugyanazt a kombinációt játszotta, akadt, aki minden hónapban más, de állandó szisztéma szerint ikszelt.

Vigyázz Totó jön a Lottó

Az ország vezetése a Totó sikeréből kiindulva úgy látta, az államilag irányított szerencsejáték nemcsak jó bevételi forrás, de közösségformáló szórakozás is, amely irányított támogatási rendszerén keresztül – a Totó esetén ez volt a sport – népszerűbb, mint a különböző kötvények és különösen a békekölcsön. A Totó népszerűsége azonban jobbára a sport kedvelőknek volt köszönhető, így nem terjedhetett ki a teljes lakosságra. A Totó után újraindított Lottó viszont bárki számára izgalmas játékélményt nyújthatott az egyszerű munkástól a matematikusig. Az 1956. december 28-ai minisztertanácsi ülésen tárgyalták a kormány azon határozatát, hogy a pénzügyminiszter számsorsjátékot, és a későbbiekben osztálysorsjátékot is rendszeresítsen. Az előterjesztés szerint a lakosság körében már huzamosabb ideje jelentkezett igény a Totó mellett más számsorsjátékok bevezetésére. A Lottó mellett érvelők abból indultak ki, hogy csak 1955-ben 90 millió tiszta állami haszon származott a Totó révén, és az 1956-os év is, a véres események dacára, ami két havi kiesést jelentett a játékforgalomban, 83 millió forint bevételt eredményezett. Az előzetes várakozások szerint a Totó és a Lottó együttes bevételét 150 millióra forintra becsülték, amelyet sporttámogatásra és lakásépítésre terveztek fordítani. A Lottó engedélyezéséről a Magyar Közlöny 1957. január 17-ei számolt be.

Nem volt olcsó játék

A 3 forint 30 fillérbe kerülő genovai rendszerű Lottó alapelemeire épülő új játék négy nyereményosztályát határozták meg, így kis nyereményekre is szert lehetett tenni a kettesek és hármasok révén. A Lottó – ahogy a Totó is – nem tartozott a kifejezetten olcsó játékok közé. Összehasonlításként egy liter benzin ára 1 forint 60 fillér volt, 7 forintba került egy kiló cukor, egy doboz cigaretta pedig 2 forintba. A Lottó az árától függetlenül idővel olyan népszerű lett, hogy havi Lottót-sorsjegyet is adtak ki, sőt 1958 nyarán három havi Lottó-bérletet bocsátottak ki. A Lottó a várakozásoknak megfelelően már az első héten átütő sikert aratott, hiszen másfél milliónál is több szelvény érkezett. Bár öt találatos nem volt, a hét négytalálatos nyertes így is több mint százezer forintot nyert, amelyből abban az időben vidéken már házat is lehetett venni. Nem kellett sokáig várni az első öttalálatos szelvényre sem, a hatodik sorsolás után özv. Ring Sándorné vehette át a 855 ezer forintos nyereményt.

Szekeret nyert lóval

A pénznyeremény mellett a Lottó nyomán bevezették a tárgynyereményeket is. A bruttó árbevétel ötven százaléka adta a pénznyereményt, tíz százaléka pedig a tárgynyeremény-alapba került. A hiánygazdálkodás időszakában, a lottózás elindításának idején igyekeztek olyan tárgynyereményeket kisorsolni, amelyekhez nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett hozzájutni. Mint Dr. Gálfalvi István, a lottó egykori propaganda-munkatársa humorosan megjegyezte, „a féldisznótól a kalapácsos darálóig mindent kisorsoltunk”. Gálfalvi István visszaemlékezése szerint a kezdeti időkben ez számtalan különös helyzetet teremtett, előfordult például, hogy egy orvos a sorsoláson szekeret nyert lóval. A rendszeres tárgynyeremény-sorsolások időszakában a mintegy 250 sorsoláson negyedmillió nyereménytárgy került kisorsolásra, többek közt 590 személygépkocsi és 505 öröklakás.

Lottóval autót is nyertek

A tárgynyeremények mellett az autó-sorsolás is egyfajta kompenzációs forma volt. Míg 1938-ban nagyjából tizenötezer személygépkocsit tartottak nyilván Magyarországon, ez a szám az ötvenes évek közepén ötezerrel csökkent. Bár a párt kezdetben törpeautók gyártására adott utasítást, 1957-ben mégis a gépkocsik behozatala mellett döntött, elsősorban a párt gépkocsiparkjának felújítása céljából. Emellett kétszáz Wartburgot és 300 darab Moszkvicsot hoztak be az „egyéni tulajdonosok” számára, a várakozási lista és idő azonban nagyon hosszú volt. A gyors autóhoz jutás alternatívája tehát a Lottó lett, csak egy kis szerencse és 3 forint 30 fillér kellett hozzá. Az 1957-ben megkezdődő sorsolások első hat hónapjában már hatan nyertek Wartburg személygépkocsit. Az autók ára ebben az időben 20-30 ezer forint között mozgott.

Lottóházak a körúton

A legértékesebb tárgynyeremények közé természetesen az ingatlanok tartoztak, melyeket már 1957-től rendszeresen, kezdetben évenként tíz, majd tizenkét alkalommal sorsoltak ki. Az első lottóház a Mártírok útján – ma Margit körút - épült. A korabeli általános vagyoni helyzetben a lakásvásárlás nagy luxusnak számított, vidékieknek ráadásul öt év munkaviszony után tették csak lehetővé a fővárosba költözést. A lottó-hirdetések viszont azt harsogták „a főváros legfontosabb útvonalain: Mártírok útján, múzeum körúton, Nagykörúton, Üllői úton épülnek a legimpozánsabb lakóházak” a Lottó-házak. A lakásnyeremények sokszor még meg sem épültek, mikor már kisorsolták őket. A lakáskiutalások idején a gyors otthonhoz-jutásnak mégis a Lottó adta egyedüli alternatíváját. A lottóházak a modern világ, az épülő szocializmus szimbólumai is voltak, mert megtestesítették a korban elérhető életszínvonal legmagasabb szintjét. Az első ingatlansorsolás 1957 júniusában volt, egy kétszoba-hallos öröklakás. A kisorsolt ingatlanokat gyakran teljes háztartási felszereléssel, bútorozottan adták át, sőt még az éléskamrát is feltöltötték. A lakás mellé esetenként autó is járt. A hetvenes évektől a lakások kisorsolásáról fokozatosan áttértek a nyaralótelkek kisorsolására. Balatonalmádiban külön Lottó-üdülőt hoztak létre erre a célra.

Megnyílt a Lottó Áruház

Szót kell ejtenünk a Lottó Áruházról is, ahol a kisorsolt nyereményeket átvehették a szerencsés nyertesek. Az áruház korábban a Hangya szövetkezet Rákóczi út 36. szám alatt nyitott Szövetkezeti Boltja volt, melyből később hozták létre a Minőségi Állami Áruházat. 1957 márciusától, a Lottó indulásától keresztelték át Lottó Áruházzá. Az áruház a reprezentációs feladatok ellátására is alkalmas volt, többször tartottak itt termék és divatbemutatókat. A pesti mintájára később Budán is nyitottak egy Lottó-áruházat az Etele út 68. szám alatti épületkomplexumban, ezt azonban mára lebontották.

Fortuna ikrei

A Lottónak köszönhetően számtalan nagy érdeklődésre számot tartott eseményre is sor került. A különben kevésbé sikeres ikerlottó bevezetése kapcsán például 1968-ban meghirdették a magyarországi ikrek elő találkozóját, amelyen 198 ikerpár jelent meg. Az 1971-ben megrendezésre kerülő második ilyen találkozón már részt vette a híres négyes-ikrek, a Csordás-fiúk, sőt akadt ikrek-jegyespár is. Az 1965-ös Budapesti Nemzetközi Vásáron pedig a Sportfogadási és Lottóigazgatóság kihirdette Magyarország első szépségversenyét, Fortuna kerestetik címmel. Két évre rá már országos szépségverseny keretében keresték a magyar Fortunát, de azzal a kikötéssel, hogy nemcsak szépnek, de okosnak is kellett lennie. Vélhetően emiatt nyert Fejér Judit joghallgató, akit a sajtó csak a harmadik helyre „árazott be”.

Elérhetetlen álmok teljesültek

A rendszerváltásig mind a Totó, mind a Lottó a legkedveltebb közösségi szórakozásokhoz tartozott. A játék izgalma és a pénznyeremény ígérete mellett ezek a játékok számtalan történetet generáltak, amelyek nagyszülőtől unokára szállnak mind a mai napig. A szerencsejáték a szocializmus évei alatt is azt nyújtotta, amire leginkább szükség volt: elérhetetlen álmokat teljesített be. Sok padláson nyugszanak még azok a tárgynyeremények, amelyek a nyeremény örömének emlékéül sosem kerülhetnek kidobásra.

Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu