Veszélyben a nemzetek szuverenitása a szabadkereskedelmi egyezményt miatt
Múlt héten zárult az Európai Unió és az USA közötti szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalásának sokadik szakasza. A nyilvánosság teljes kizárásával folyó tárgyalásokról annyi kiszivárgott, hogy először került terítékre a "befektető-állam vitarendezési mechanizmusa", amely lehetővé tenné a multinacionális cégeknek, hogy választottbíróságok segítségével perelhessék a tagállamokat. A PestiSrácok.hu által megszólaltatott szakértő szerint a választottbíróság alapvetően nem az ördögtől való, sok esetben gyorsabb és a felek számára kielégítő döntések születnek általa. Ugyanakkor nagy veszélyt jelent, hogy a vitarendezés a nyilvánosság kizárásával zajlik. A szakértő hozzátette, nem szabad, hogy a globalizáció kihívásaira felkészületlen bíróságok miatt az Európai Bizottság a választottbíróságokon keresztül ismét megnyirbálhassa a nemzetállamok szuverenitását.
Múlt pénteken zárult az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi megállapodás (TTIP) megkötésére irányuló tárgyalások újabb fordulója. Egyes források tudni vélik, hogy a tárgyalásokon részletesen foglalkoznak majd a befektetési bírósági rendszer (Investment Court System) felállítására vonatkozó európai bizottsági javaslattal, amely a szabadkereskedelmi egyezményekben a befektetők és az államok közötti jogviták rendezését szabályozná.
Az európai közvélemény egy része aggodalommal tekint a tervezett ügyletre, attól tart, hogy az megnyitja majd az utat a tőkeerős, globális szerepet játszó amerikai nagyvállalatok - környezet-, illetve fogyasztóvédelmi szempontokon átgázoló - érdekeinek európai érvényesítése előtt. Emlékezetes, korábbi cikkünkben bővebben foglalkoztunk azzal, hogy a tárgyalások legkeményebbnek ítélt fejezete éppen a befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS) lehet, amely lehetővé tenné a multinacionális cégeknek, hogy az állami szabályozásokat felülírva egy független bíróság közreműködésével perelhessék be az egyes tagállamokat. Az Európai Bizottság az európai szintű fölháborodásnak engedve végül stratégiát váltott, és tulajdonképpen új néven próbálja elfogadtatni a vitarendezés ezen formáját. Az új koncepció szerint nem egy választott, hanem egy állandóan kijelölt, de mégis nemzetek fölötti bírói testület dönt majd a peres ügyekben. A multinacionális cégek ettől függetlenül ugyanúgy élveznék különleges előjogaikat.
A választott bíróság azért nem az ördögtől való
Kovács István Gergelyt az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatóját arról kérdeztük, mióta van jelen a választott bíróság intézménye az európai jogrendben, valóban súlyos veszélyt jelent-e a nemzetek önállóságára nézve, illetve tartanunk kell-e attól, hogy a jogrend erkölcsi alapját egy új szemlélet válthatja fel. Kovács István elöljáróban elmondta, a választottbíróságok léte alapvetően nem ördögtől való. Vannak olyan helyzetek, amikor hatékonyabbak lehetnek az állami bíróságoknál. Viszont a rendes bíróságok hatáskörének általános elvonása antidemokratikus, legalábbis a demokrácia klasszikus felfogásával mindenképpen ellentétes.
A választottbíróság előzményeiről a jogtörténészek is vitatkoznak, vannak akik egyenesen Kínát jelölik meg kezdeteként, de a római jogban is népszerű volt, tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy az intézmény Európában is jóval időszámításunk kezdete előtt megjelent. Találkozunk vele később a keresztényüldözések idején, vagy a céheken belüli vitás kérdések alkalmával. 1793-ban Anglia és Amerika kötött szerződést, amely értelmében az egymás közötti jogvitákat választottbíróságként eljáró vegyesbizottságok döntötték el (Jay-szerződések). A XIX. században kiemelkedő jelentőségű az ún. Alabama ügyben hozott választottbírósági ítélet, amely alapján Anglia dollármilliókat fizetett Amerikának, amiért megsértette a semlegesség követelményeit az amerikai polgárháború alatt. A XX. században az ENSZ égisze alatt is kialakultak hasonló testületek, innentől az egész világon elfogadottá váltak ezen vitarendezési fórumok.
A választottbíróságok kizárhatják a nyilvánosságot
A függetlenség nem azt jelenti, hogy a választottbíróságok valami oknál fogva pártatlanabbak lennének, hanem, hogy az állami bírósági rendszertől függetlenek - szögezte le Kovács István. Az állami bírósági eljárások előnyei közé szokás sorolni a nyilvánosságot, az intézményesültséget, a szigorú eljárási rendet, a határozatok kikényszeríthetőségét. Ugyanakkor emiatt napvilágra kerülhetnek üzleti titkok, és a szigorú eljárási rend sokszor eredményezheti az eljárás elhúzódását. Mindebből nem az következik, hogy a választottbírósági vitarendezés jobb lenne, mint az állami bíróságok előtt folyó eljárás. Sőt, minden demokratikus berendezkedés egyik alappillére a végrehajtó és törvényhozói hatalomtól független, de az állami szuverenitás részét képező bírósági rendszer.
Az unió is a nemzeti önrendelkezés korlátozására játszik
Kérdés, hogy a napjainkban kibontakozó folyamatok mennyire férnek össze a demokrácia klasszikus fogalmával. Kovács István szerint a nemzeti szuverenitás egyre több csorbát szenved mostanság. Olyan, senki által nem választott szervezetek korlátozzák a klasszikus hatalmi ágakat, amelyek legitimitása sokszor nem egyértelmű. Az Európai Unió egyre több olyan megfoghatatlan hatáskört épít ki magának, amivel politikai alapon korlátozza tagállamai szuverenitását. Az olyan szervezetek, mint az Európa Tanács, vagy a Velencei Bizottság mind egy újfajta hatalmi rendszer kialakulását segítik elő. A szuverenitás egyes elemeinek „kiszervezését” jelentheti például a TTIP keretében felállítandó alternatív vitarendezési mechanizmus is. Ugyanakkor a szakértő kiemelte, az Európai Parlament tavaly nagy többséggel fogadott el egy olyan határozatot, amelyben egyértelműen elutasítja a „független szakértőkből” álló alternatív testületet a TTIP tekintetében. A képviselők pártállástól függetlenül azt mondták ki, hogy kizárólag „állami bírók” vehetnek részt a vonatkozó eljárásokban és az EP megvétóz minden ezzel ellentétes tervezetet.
Az állami bíróságokon sem lehet mindig számonkérni a morált
Arra a kérdésünkre, egy független bíróság tulajdonképpen milyen morális alapokon áll – feltételezve, hogy a nemzetek bíróságainak értékrendjét például az alkotmány határozza meg - a szakértő elmondta, az ilyen eljárásokban nem morális, hanem haszonelvű tényezők játszanak szerepet, ugyanakkor az alternatív vitarendezés sem szükségszerűen „erkölcstelen”. A rendes bíróságok sem feltétlenül hoznak morálisan feddhetetlen ítéleteket, sőt. Kovács István kifejtette, rendre születnek olyan ítéletek, amelyek a legkevésbé sem felelnek meg a társadalom többsége által magáénak vallott morális mércének. Természetesen a média legtöbbször a nagy érdeklődésre számot tartó ügyekről tudósít, de a kisebb ügyekben is rendre születnek ilyen ítéletek. Egyértelmű tehát, hogy nem lehet az állami bíróságokat a moralitás kizárólagos letéteményeseként kezelni, az ő differencia specifikájuk az „állami létük” nem pedig az, hogy erkölcsösebbek lennének.
Lehet, hogy kényelmesebb, de veszélyesebb is
A szakértő elmondta, ha két vitás fél egy mindkettőjük által elismert szaktekintélyt kér fel egy vita eldöntésére – akinek erkölcsösségéről mindketten meg vannak győződve – akkor az eljárás végén született döntést valószínűleg nagyobb eséllyel fogják „igazságosnak” tartani, mint egy számukra ismeretlen, különösebb szakismeretekkel nem rendelkező bíró döntését. Persze ez semmit sem von le az állami bíróság ítéletének jogszerűségéből és kikényszeríthetőségéből. Kovács István ugyanakkor hangsúlyozta, ebből azonban nem követezik, hogy az állami bíróságok hatáskörének (amely a nemzeti szuverenitás része) általános kiszervezése kívánatos lenne. Az ilyen gyakorlat nagyon is veszélyes és antidemokratikus.
A választottbíróságok Achilles-sarka
Portálunk arról is érdeklődött, ki jogosult ellenőrizni az ilyen választottbíróságokat. Kovács István elmondta, ez a választottbíróságok egyik Achilles-sarka, hiszen éppen az eljárás egyszerűsége és gyorsasága miatt sokszor egyfokú az eljárás. Ez abban az esetben, amikor ez kifejezetten a felek akarata és választottbíróként egy mindkettőjük által elfogadott személyt kérnek fel általában nem jelent akadályt. Ugyanakkor egy állandósult vitarendezési mechanizmusnál – amilyen például a TTIP kapcsán is felmerült korábban – természetesen már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Ezekre a kérdésekre a tárgyalások során kell megoldást találni, jelenleg nem lehet felelősségteljesen nyilatkozni ebben a tekintetben.
Kezdőkép: politheor.net
