A 2010 előtti szocialista kormányzat finoman szólva sem erőltette a Seuso-kincsek hazahozatalát, mert attól féltek, hogy az ahhoz kapcsolódó politikai- és médiasikert az utánuk következő Fidesz-kormány fogja learatni – egyebek mellett ez is elhangzott Dézsy Zoltán legújabb, a Seuso-kincsek története című filmjének második részében. Mindenesetre a szocik idején indult moszkvai visszaszerzési akció végül a kémügybe is belekeveredett volt NBH-vezér, Laborc Sándor elleni büntetőeljárással végződött. A filmből azt is megtudhatjuk, hogy egy fehérvári milliárdos információval rendelkezik a Seuso-kincsek hollétéről, mi több, birtokában van több darab. Dézsy Zoltán a PestiSrácok.hu-nak nyilatkozva elárulta, Jüllich Ádám vállalkozóról, a Jüllich Glas Holding Rt. tulajdonosáról van szó, akihez a rendező nyílt levelet intézett, arra kérve őt, segítsen a kincsek felkutatásában, mivel megkereséseire az üzletember nem válaszolt. Első körben nekünk sem, végül a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélben utasította el Dézsy állításait.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
ASeuso-kincs néven ismert, páratlan értékű lelet egy római kori ötvösremek-együttes. A kincs nevét a több mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusóról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a mai Polgárdi területén élt, és aki vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4. század végén vagy az 5. század elején. A kincs a Krisztus utáni 4. században készült, nagyméretű, összesen tizennégy, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüst edényből áll.A magyar állam eddig hét darabot szerzett vissza: a vadász-, azaz a Seuso-tálat és a geometrikus tálat, a két geometrikus kancsót, a kézmosótálat, az illatszeres dobozt és a Dionysos-kancsót, továbbá a kincs 1500 évvel ezelőtti elrejtéséhez használt, rézből készült üstöt.
TÖBBEN IS MEGSZÓLALTAK A FILMBEN
A Seuso-kincsek történetéről készített filmet Dézsy Zoltán, melynek második részét már több mozi is vetíti. A rendező a filmben több, eddig ismeretlen tényt tár fel, aminek köszönhetően a Seuso-kincsek eddig rejtett történetét is megismerhetjük. A filmben megszólal az a személy, akit a tárgyak kivitelére béreltek fel, megismerjük annak a gyűjtőnek az életútját, akihez a szocializmusban került a kincsek nagy része és találkozhatunk azokkal a gyűjtőkkel, akiknek a kezén keresztülment valamelyik tárgy, ám föl sem ismerték, mi az. Az ókori római eredetű, ezüst dísztárgyegyüttesre egy fiatalember, Sümegh József talált rá. Ám ő rejtélyes körülmények között meghalt. Az akkori, elsődleges nyomozás szerint a fiatal katona felakasztotta magát, de a későbbi vizsgálatok gyilkosságot bizonyítottak.Vukán Béla, a Nemzeti Nyomozó Iroda alezredese a filmben elmondta, hogy az 1979-ben katonának bevonuló férfi körülbelül négy vagy öt évig birtokolhatta ezeket a tárgyakat. Sümegh ezeknek egy részét megpróbálta értékesíteni, elcserélni, míg a többit elrejtette. Valószínűleg végzetes hibát követhetett el akkor, amikor néhányat ezekből megmutatott feletteseinek, majd üzletelni kezdett orosz és magyar tisztekkel. Utóbbi okozhatta a vesztét. Ezek után nem csoda, hogy több kérdés övezi továbbra is a kincsek történetét, amelyek1990-ben bukkantak fel a New York-i Sotheby’s árverésén. A filmből kiderül az is, hogy a tárgyak több tucat darabját egy magyar férfi őrizte, mielőtt a lelet Angliába került. Ő gondoskodott arról is, hogy az ezüsttárgyakat kicsempésszék az országból. Az illető tehetős gyűjtő volt, aki ismerőseinek mindent el tudott intézni, cserébe pedig csak régiségeket kért, azonban titkait magával vitte, amikor 1996-ban elhunyt.
Sümegh Józsefnek az életébe került, hogy megtalálta az ókori ezüsttárgyakat Fotó: Blikk
A SZOCIALISTÁK NEM IGAZÁN VOLTAK MOTIVÁLTAK
A filmben elhangzott az is, hogy még 2009-ben a magyar állam pénzjutalmat ajánlott mindazoknak, akik segítenek a Seuso-ügy megoldásában. Ezen felbuzdulva három, kiváló diplomáciai és titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező férfi, Vári György, Kulcsár István, Mórocz László, valamint egy politikai összeköttetésekkel rendelkező civil,S. Sándorfelajánlotta a Hiller István vezette tárcának, hogy közreműködnek két tárgy, egy kancsó és egy kézmosó hazahozatalában Moszkvából. Az ügy jól indult, Váriék a Nemzeti Nyomozó Irodával, illetve az Információs Hivatal (IH)akkori főigazgatójával és munkatársaival is felvették a kapcsolatot. A műben bemutatták Vári György S. Sándornak írt összefoglaló levelét is, amelyben az szerepelt, hogy az IH akkori főigazgató-helyettese, Dobókai Gábor tábornok kijelölte egy Antal keresztnevű emberét konzultációra, akivel Vári többször találkozott és beszámolt neki az ügy addigi történéseiről. Azt is írta, hogy az általa elmondott „orosz vonal” nagyon valószínű, ugyanakkor azt javasolták, hogy várjanak a 2010-es választásokig, mert a szocialista kormányzat „nem túl motivált az ügy fejlesztésében”.
NEM AKARTÁK, HOGY A FIDESZ ARASSA LE A SIKERT
Levelében megírta, hogy a kapcsolattartótól az a megjegyzés is elhangzott, hogyha nem lehet három hónapig realizálni az ügyet, akkor „nekik nem sürgős, mert nem akarják kikaparni a gesztenyét a következő Fidesz-kormánynak, hogy learassa annak politikai és média sikerét”. Így abban egyeztek meg, hogy jegelik az ügyet, amire 2010 májusa, a választások után térnek arra vissza. PedigVári eljutott Moszkváig, ahol az ezüsttárgyakról igyekezett megállapodni. Az ár több millió euró lett volna, és ehhez az orosz fél egy perdöntő tanút, egy volt szovjet katonát is ígért, aki igazolta volna, hogy ezek a tárgyak Magyarországról kerültek hozzájuk. Az ügyet a kormányváltás után is erőltették ám a dolog végül elakadt, már csak azért is, mert az életerős Vári magas lázzal kórházba került és nem sokkal később meghalt. Hamar követte őt Mórocz László, aki közlekedési balesetben hunyt el, majd Kulcsárt, aki meg volt arról győződve, hogy barátait meggyilkolták, otthonában érte a halál. Szomszédja talált rá a kertben: agyvérzést kapott. Már csak a csoport negyedik tagja, S. Sándor van életben, őt azonban a szerző nem tudta elérni.
ELJÁRÁS LABORC ELLEN?
A műből megtudjuk, hogy a Vári-féle akciónak van egyéb folyománya is:Laborc Sándor volt NBH-főigazgató ellen nyomozás van folyamatban. Dézsy ezzel kapcsolatban a PestiSrácok.hu-nak annyit mondott, hogy Váriéknak a visszaszerzési akcióra szolgálati körökből adtak néhány millió forintot, amivel később nem tudtak elszámolni, már csak azért sem, mert az érintettek S. Sándor kivételével meghaltak. A rendező szerintmost S. Sándoron keresik a pénzt, amit az a dokumentum is bizonyít, amiben Göbölös László, az Alkotmányvédelmi Hivatal volt vezetője meghatalmazza Kardos László ügyvédet, hogy a hivatal pénzkövetelésének peren kívüli érvényesítése céljából vegye fel a kapcsolatos S. Sándorral, vagy a képviselőjével. Dézsy Zoltán portálunknak elmondta még, hogy a filmben említett „orosz szál” nagyon erős, nem nagyon kérdőjelezik meg. Dézsy hozzátette, több szereplővel, köztük Hiller Istvánnal, illetve volt kabinetfőnökével is felvette a kapcsolatot, akik a Seuso-ügyben tett lépéseikről azért nem akartak beszélni, mivel – állításuk szerint – az államtitkot képez. Dézsy mindemellett elárulta, hogy csütörtökön a Seuso-üggyel kapcsolatban tanúként is meghallgatták, ahol elmondta, amit tud az ügyről.
Az üveggyáros tudhat a Seuso-leletek hollétéről? Fotó: feol.hu
DÉZSY MEGNEVEZTE A MILLIÁRDOST
Érdemes kiemelni, hogy a film legvégénDézsy beszélt egy Fejér megyei milliárdosról, akinél tudomása szerint fellelhetők eredeti Seuso-darabok. Szerinte az illető sokat segíthetne a kincsek magyar tulajdonjogának bizonyításában, mivel állítja, neki is van a kincsből a gyűjteményében. Dézsy Zoltán különféle információkra hivatkozva a PestiSrácok.hu-nak azt állította, hogy az üzletember nem más, mint Jüllich Ádám vállalkozó, a Jüllich Glas Holding Rt. tulajdonosa. Az állításokról szerettük volna megkérdezni Jüllich Ádámot, de, miként Dézsynek, nekünk sem sikerült őt elérni. A filmrendező nyílt levelet intézett Jüllichhez, amit változtatás nélkül közlünk:
Tisztelt Jüllich Ádám Úr!
A legnagyobb tisztelettel és szakmai alázattal fordulok Önhöz. Lenyűgöző az a gazdasági teljesítmény, amelyet Ön és a szinte semmiből induló vállalkozása elért. Ragyogó az a pályafutás, melynek során emberek százainak, sok-sok családnak adott és ad biztos megélhetést. Őszintén gratulálok. A gazdasági sikerek mellett jó ízléssel és biztos kézzel tevékenykedett más területeken is, így a műkincsek igazi barátjává, szakértőjévé nőtte ki magát. Gyűjteménye méltán vált ismertté és híressé. Remélem, egyszer lesz majd nyilvános Jüllich Gyűjtemény is, amely tovább öregbíti hírnevét. Talán emlékszik: az elmúlt esztendőben öt elektronikus levelet írtam Önnek. Számtalanszor – és illő módon! – kerestem titkárságán is. Csupán öt percet szerettem volna kérni, azonban mindig kimentette magát. Még választ sem kaptam… Illetve előfordult, hogy – finoman szólva – nem mondtak igazat munkatársai. Letagadták. Nem gondolom, hogy mindezt saját kútfőből tették. Ami miatt a nyilvánosság előtt kell Önhöz fordulnom, azt pontosan tudja: az a Seuso-ūgy. Kérem, legyen őszinte! Egy ország lenne hálás, ha kiállna s elmondaná, hogy milyen körülmények között találkozott a római kori tárgyakkal. Tudomásom szerint nincs ok, mely miatt ne beszélhetne minderről. Senki nem vádolja Önt bűncselekmény elkövetésével. Nem fog csökkenni az Ön reputációja sem, ha őszintén beszámol arról, hogy kikkel és milyen körülmények között került kapcsolatba azzal az ezüstlelettel, melyet később Seuso-kincs néven ismert meg a világ. Hiszen akkoriban – a nyolcvanas években – senki, így Ön sem így ismerte, neve sem volt a páratlan kollekciónak, amelynek csak egy részét ismeri a világ. Segítsen, hogy teljesebb legyen a kép. A vagyon felelősséggel is jár. Tudom, hogy nehéz pillanat ez az Ön életében, mégis úgy gondolom, hogy most kell átgondolt döntést hoznia. Kérem, mondja el az igazat.
Budapest, 2016. május 13. Köszönettel: Dézsy Zoltán rendező
