A félbehagyott rendszerváltás befejezése lenne ’56 győzelme
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a félbehagyott rendszerváltás befejezését véli ’56 örökségének – erről beszélt a szentesi megemlékezésen. Budapesten több helyütt tartottak megemlékezéseket, felszólalt Tarlós István főpolgármester, Schmidt Mária, az 56-os emlékév kormánybiztosa és Boross Péter korábbi miniszterelnök is.
A félbehagyott rendszerváltást be kell fejezni, ’56-ot győzelemre kell vinni, nemcsak a jogszabályokban, az emlékezetben, szobrok állításával, hanem a fejekben és a lelkekben is. Hatvan esztendeje tartozunk ezzel a pesti srácoknak és a szentesi hősöknek is – mondta Lázár János Szentesen, az 1956-os emlékmű avatásán. A rendszerváltásra utalva úgy fogalmazott, a szuverenitásunkért, a magyaroknak kijáró tiszteletért még mindig, harminc évvel az elmaradt forradalom után is harcolnunk kell. Mai eszükkel talán már sokan máshogy csinálnák 89-et is: forradalmibban, megalkuvást nem ismerően, ’56-os módra – jelentette ki a Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki a békés hétköznapokban ritkán kézbe kapott forradalmi erőnek nevezte a kétharmadot. Ha ezekben az években sem sikerül egyszer és mindenkorra leszámolni a Kádár-rendszerrel és helyébe tisztán, megalkuvást nem ismerve ’56 szellemi örökségét helyezni, akkor súlyos történelmi hibát követünk el – hangsúlyozta.
Nem vallhatjuk és tagadhatjuk meg egyszerre ’56-ot
A szabad Magyarországnak, amelyben nekünk élni adatott, ’56 hősei az alapító atyái és anyái. Nem lehet egyszerre megvallani őket azzal, hogy ma hálás szívvel emlékezünk rájuk és megtagadni azzal, hogy az internacionalizmus oltárán feláldozzuk a nemzeti érdek képviseletét, és lábhoz tett fegyverrel tűrjük a kádári nosztalgiát – közölte Lázár, felidézve, hogy
Kádár sok honfitársunk szerint még ma is az egyik legnagyobb államférfi, az egyik legnagyobb magyar politikus.
Ugyanaz a Kádár, aki az ’56 utáni megtorlásokat kitervelte és végrehajtotta. Pedig a szovjetek behívása, a negyvenéves katonai megszállás megszervezése a nemzeti históriánk talán legsúlyosabb hazaárulása volt – jelentette ki a politikus. Kádár János gyilkos, kollaboráns és hazaáruló volt – szögezte le a miniszter, hozzátéve: ezt még mindig fájóan sok honfitársunk nem tudja.
Nekünk kell őriznünk a forradalom lángját
A forradalom lángját nekünk, a dicsőséges forradalmárok utódainak kell tovább őriznünk a szívünkben, a lelkünkben és tetteinkben – jelentette ki Tarlós István főpolgármester Budapesten, a Nagy Imre téren tartott megemlékezésen. A főpolgármester a Műszaki Egyetemtől indult fáklyás felvonulás résztvevői előtt úgy fogalmazott: „1956-ban a magyaroknak alig volt más fegyverük, mint a szabadság szeretete. A remény pedig sohasem hal meg, amíg a szabadság szenvedélye fűti.”
Egy nem túl nagy, de elszánt nemzet felemelte fejét és nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára, szembeszállt a világ akkori egyik legnagyobb hatalmával.
– mondta a főpolgármester, hozzátéve, hogy a magyaroknak elegük lett az ÁVH aljas, korlátlan hatalmából, a természetellenes és diktatórikus kormányzásból, a gonosz koncepciós perekből, az esztelen és logikátlan gazdaságirányításból, valamint a mindezért felelős, ostoba és báb kommunista vezetésből. Kijelentette,
a civilizált világ híres demokrácia-védelmezői lelkiismeret-furdalás nélkül sorsára hagyták az általuk biztatott, szabadságvágyó Magyarországot
. Tarlós István szólt arról is, hogy
a menekülő magyarokat különleges együttérzéssel fogadták
, mert a világ bámulatát kiváltó nemzeti felbuzdulás hőseiként érkeztek külföldre, viszont a menekülők vitték magukkal a szükséges okmányaikat, nem dobálták el az útlevelüket, nem törtek-zúztak, nem hajították el az élelmet, nem vezeték félre a fogadó ország hatóságait. Nem akarták megváltoztatni a fogadó nemzetek szokásait, erkölcseit és törvényeit.
Türelemmel kivárták a hatósági eljárások végét
, pedig hosszú hónapokat, akár éveket is kellett a korábbi katonai barakkokból kialakított táborokban – meglehetősen nehéz körülmények között – eltölteniük. Együttműködők voltak és bizakodók,
menekültekként viselkedtek
– tette hozzá.
Szabadságot kell adni minden magyarnak
A magyar egyetemi ifjúság 1956-ban örökre beírta magát a történelembe – mondta Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa szombaton, a zsúfolásig megtelt Műegyetemen rendezett emlékünnepségen. A kormánybiztos felidézte, hogy 1945 és 1956 között az akkori egyetemistákban gyűlt a feszültség, izzott az igazságkeresés vágya, hogy végül 1956. október 23-án átszakítson mindent.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója azt mondta, azok az egyetemisták, akik gyermekfejjel végigélték a II. világháborút, joggal hitték, hogy van esély arra, hogy egy új, szabad ország lesz az otthonuk. Látták azonban, hogy nem lehet tovább tűrni, el kell mondani az igazságot, szabadságot kell adni minden magyarnak, és haza kell zavarni a megszállókat. Bátorságuk akkora volt, hogy magával sodort minden magyar embert, és a forradalom 12 napja, a remény szűk két hete alatt egy nép Európa közepén megmutatta, hogy nincs más út, csak az igazság – emlékezett a történész.
A szellemi rendszerváltoztatás tovább tart
Boross Péter azt mondta a Műegyetem rakparton lévő 1956-os emlékműnél tartott megemlékezésen, hogy nem volt eddig még ilyen emelkedett és széles körű ez az ünnep. Boross aggodalommal szólt azokról a szervezkedésekről, amelyeknek célja megfogalmazása szerint az, hogy megcsúfolják a vasárnapi nemzeti ünnep főrendezvényét.
Figyelmeztetnünk kell az utánunk jövőket, hogy ez nem új a magyar történelemben, átéltük már Károlyit, Kun Bélát, Rákosit
– mondta.
Kitért arra, hogy miközben Magyarországon október 23-át ünneplik, „egy nagyhatalom külügyminisztériumának helyettes szóvivője pedig a sajtószabadságért aggódik Magyarországon”.
És kiállították a Népszabadság utolsó számát valahol Washingtonban. Nem kellene összeállítanunk egy-két kiragadott tételt az amerikai imperialisták gaztetteiről, és azt is bemutatni?
Boros Péter azt mondta, bántja az igazságérzetet, nemzeti önérzetet, hogy ilyen hírek jelennek meg a médiában. Szavai szerint tudatosítanunk kell, „miért vagyunk mi a szabadság népe”, és „igenis büszkék és rátartiak vagyunk” a mindenáron megmaradás képességére. Rámutatott, hogy „a szellemi rendszerváltoztatás nehezebb, mint az anyagi, fizikai, gazdasági, pénzügyi, az idáig is tart, és még egy darabig. De megtörténik, mert megtanultunk a történelem során talpra állni”.
PS összeállítás / MTI
