Visszaélnek erőfölényükkel a multik és lesodorják a pályáról a magyar kábelszolgáltatókat
A nagy kábelszolgáltatók tévés csomagáraiból egyértelműen kiolvasható, hogy valami nem stimmel a nyár óta szabadáras kereskedelmi tévés tarifák körül. Az amúgy is szegényebb falusi lakosságot és a feltörekvő, internetes tévés csomagokat kínáló magyar cégeket ugyanis leszorítja a pályáról az a gyakorlat, hogy a kereskedelmi tévék minden jel szerint olcsóbban adják a multiknak, így a Telekomnak, vagy a UPC-nek a sugárzási jogot, mint a kisebb kábelcégeknek. A különféle árazást egy idei médiahatósági könnyítés tette lehetővé, igaz, akkor még kevesen sejtették, hogy a változás végül a magyar vállalkozókra nézve lesz rendkívül hátrányos. Ha Ön egy kisebb szolgáltató előfizetője, pontosan tudja, miről van szó.
A Világgazdaság korábban arról írt, mind a Magyar RTL, mind a TV2 Médiacsoport 2016. július 1-jei hatálybalépéssel új általános szerződési feltételeket szabott meg, amelyek szerint előfizetőként havi nettó 290, illetve 294 forintot kérnek a kábeles műsorterjesztőktől. Az alapszolgáltatás összege előfizetőnként így akár bruttó 740 forinttal is emelkedhet havonta, amely a Magyar Kábelkommunikációs Szövetség szerint súlyosan sérti a fogyasztó érdekeit, mivel a hatályos jogszabály szerint is a műsordíjnak és a műsorok terjesztésére vonatkozó szerződési feltételeknek mindenekelőtt észszerűnek és tisztességesnek kell lenniük. Hozzátették, a díjszabás ráadásul sérti a versenysemlegességet is.
Több kellett a reklámbevételnél
A korábbi vonatkozó törvényi szabályozás szerint mind az RTL Klub, mind a TV2 a jelentős befolyásoló erejű médium (JBE) kategóriájába tartozott, mivel legalább tizenöt százalékos éves átlagos közönségaránnyal rendelkeznek, illetve mint médiaszolgáltatók, legalább egy médiaszolgáltatásuk éves átlagos közönségaránya eléri a három százalékot. A törvényi változás után, azaz 2016. április 26-ától a JBE minősítésű médiaszolgáltató e csatornákért is szedhet díjat. Forrásaink elmondták, az NMHH minden év szeptemberében megállapítja, ki tartozik a JBE kategóriába, az idei évtől viszont a hatósági árazás helyett a felek szabadon határozhatják meg a díj mértékét. A JBE szolgáltatók kihasználták ezt a lehetőséget, így többé nemcsak a reklámbevételekből, de a terjesztési díjakból is akár 4-5 milliárdos bevételt szerezhetnek.
A háttérben megalkudhattak
A legnagyobb gond nem az RTL Klub, és a TV2 díjszedésével, hanem a kábeltelevíziós piacon jelenlévő tévécsatornák egyenlőtlen ármértékével van. Ugyanis – a piacon jártas informátorunk elmondása szerint - a multinacionális médiaszolgáltatók és műsorterjesztők feltehetően külön állapodnak meg a tévécsatornákkal. A nagy kábelszolgáltatók csomagáraiból egyértelműen kiolvasható, hogy kevesebbet fizetnek a csatornák műsorterjesztési díjáért, hiszen kedvezmény nélkül is annyiért tudják adni tévés csomagjaikat, amennyiért a kisebb szolgáltatók még csak megveszik a szolgáltatás jogát, és erre még rájön a cég fenntartási költsége, valamint a haszon is. A helyzet érzékeltetésére egyik forrásunk elmondta, „ez olyan, mintha egy nagy kereskedelmi láncban egy bizonyos tejfölt 150 forintért tudna valaki megvenni, de ugyanazt a terméket a gyártó 230 forintos kisker áron adná csak el egy kisebb nagykereskedőnek". Már a fenti példából is érezzük, hogy nem nevezhetjük egyenlőségre törekvő versenyhelyzetnek a fentieket, de a kábeltévés piacon még drámaibb a helyzet. Nem ritka három, vagy négyszeres árkülönbség sem, azaz a „tejfölös példánál” maradva itt arányaiban 450 – 600 forintos nagyker árról beszélünk.
A kisebb pénztárcájú előfizetőket jobban érinti
A kisebb szolgáltatók ebben a versenyhátrányban két dolgot tehetnek. Vagy drasztikusan megemelik az előfizetés díját, vagy ugyanazért a pénzért alacsonyabb árú csatornákból állítják össze a csomagjaikat. Mindez úgyis felfogható, hogy a nagy tévétársaságok a törvényesség határát súroló árpolitikájukkal hátrányt hoznak a kisebb, zömmel magyar tulajdonú kábeltársaságokra, internetes tévészolgáltatókra és közvetve azok előfizetőire is. Ráadásul sok esetben a multik nincsenek is jelen az előfizető lakhelyén, ugyanis ők többnyire a ritkán lakott helyeken engedik át sa piacot, ahol a sok költség miatt nem tudnak extraprofitot termelni. Ezeken a településeken egy-egy lokálpatrióta TV szerelő vagy mérnök építette ki a hálózatot, hogy a lakókörnyezetét bekapcsolja az ország telekommunikációs vérkeringésébe. Ráadásul ezek az előfizetők rendszerint szegényebbek is, így őket még jobban sújtja ez a viszázsság.
Egyik forrásunk megjegyezte, a piaci verseny így is kiélezett, mert az előfizető árérzékeny, "a nagy szolgáltatók pedig azt hirdetik, hogy kell az 1Gbit/s sebességű Internet, vagy az ultrahangos medvecsapda, csak vegye meg az összes termékét egyben, ha kell, ha nem". Az előfizetők jogai ráadásul azért is sérülnek, mert egyrészt nem tudják, hogy az egyes csatornákért mennyit is fizetnek, ráadásul nem az ő választásuk alapján kapnak TV-s csomagokat, hanem a médiaszolgáltatók akarata alapján alakulnak a csatornakiosztások, amelyek közül sokat nem is néznek.
A multiknak nem kell a hálózatbővítéssel pepecselniük
Forrásaink arról is beszélt, hogy a multicégeknek ráadásul nem kell már saját hálózatuk további bővítésével foglalkozniuk, hiszen lehetőségük van a kisebb szolgáltatók által kiépített hálózat bérlésére is. Itt ugyanakkor szintén tetten érhető az, hogy a nagy szolgáltatók olcsóbban jutnak egyes csatornákhoz, hiszen még a bérleti díj megfizetése mellett is olcsóbban tudják adni a csomagjaikat. Ezt úgy tudják elérni, ha számukra nagyon előnyős feltételeket biztosítottak, vagy adott esetben fix, az ügyfélszámtól független műsordíjat fizetnek. Vagyis, nekik minden új előfizető „ajándék”, mert az ügyfélszám növekedése nem minden esetben befolyásolja a költségeiket. És ez nem csak rájuk, hanem az összes leányvállalatukra is igaz, vagyis ha megvesznek egy céget, vagy új hálózatot és azt a sajátjukként üzemeltetik, akkor ott már nem feltétlen generálnak további költségeket.
Forrásaink hangsúlyozták, a kialakult helyzetben az a leginkább megdöbbentő, hogy a tévécsatornák ezzel a saját helyzetüket lehetetlenítik el hosszútávon, és teszik ki magukat egy idő után a multik játékszerévé, de amíg a menedzsmentet csak az éves bónuszterv szent célja hajtja, boldogan haladnak az önpusztítás felé és ezt az utat valamilyen rejtélyes oknál fogva „haladásnak” és „fejlődésnek” nevezik.
Azonos feltételeket szeretnének
A kis- és középvállalkozások azt szeretnék elérni, hogy minden szolgáltatóra azonos szabályok legyenek érvényesek, a csatornák díjaiban ne lehessen eltérés kis és nagy szolgáltatónak. Utóbbi elérése érdekében akár a hatósági árszabást is elfogadhatónak tartanák. Egyik forrásunk szerint fontos lenne, és az előfizetők érdekeit is az szolgálná, ha a szolgáltatások (TV, telefon, internet) külön-külön is olyan kedvezményesek lennének mint az egy csomagban árult szolgáltatások. Ez akár azt is lehetővé tenné, hogy az előfizető maga állíthassa össze a saját szolgáltatási csomagját. A tévés csomagok esetén a szolgáltató az előfizetői preferencia alapján eldönthesse, melyik csatornákat akarja a csomagjaiba beletenni, és melyeket nem. Forrásaink szerint ugyanakkor azt is lehetővé kellene tenni, hogy az alapelvek megsértése szankcionálhatóvá váljon. Egyikük úgy fogalmazott, „ez valószínűleg egy nehéz, rögös út lesz, és biztosan sok érdek sérül, ha bevezetésre kerül, de az is egészen biztos, hogy fordított helyzetben a multik is kongatnák a vészharangot és hivatkoznának arra, hogy büntetik a multinacionális cégeket! A magyar KKV-k is csak ezt hiányolják, így az előfizetők olcsóbb szolgáltatást kaphatnának tőlük is, az eddig megszokott minőségben. A piac árszabályozó szerepe pedig újabb iparágban jelentene rezsicsökkentést.”
Forrás: PestiSrácok.hu, k
ezdőkép: npr.org
