A nap, amely a magyarság szégyenévé vált

Két kérdésben tartottak 2004. december 5-én országos ügydöntő népszavazást Magyarországon. A népszavazást eredetileg csak a kórházak privatizációjával kapcsolatban, a Munkáspárt kezdeményezésére írták ki, amihez a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) aláírásgyűjtésének sikeres lezárulása után még egy, a magukat magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon élő, nem magyar állampolgárok egyszerűsített honosítását lehetővé tévő törvény megalkotását elrendelő kérdés társult. A baloldali pártok negatív kampánya és a kettős állampolgárságról kiírt referendum eredménytelensége a magyar politika és a határon túl élő magyarság kapcsolatát hosszú távon megterhelte.

Két kérdés, amit érdektelenség kísért

A Magyarok Világszövetsége az 1990-es évek közepe óta szorgalmazta a határon túli magyarság, illetve az anyaország közötti kapcsolat jogi alapra helyezését. Ennek első lépéseként a szervezet támogatta a határon túli magyarok számára kedvezményeket tartalmazó úgynevezett státustörvény megalkotását, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ennél szorosabb kapcsolatot tartanak szükségesnek. Az ezredforduló környékén a határon túli magyarok jogállásának rendezése többször is napirendre került, majd 2003 nyarán a Magyar Demokrata Fórum (MDF) kísérelt meg elfogadni egy egyszerűsített honosítási törvényt, ám a párt próbálkozása többszöri alkalommal sem járt sikerrel. Az MVSZ vezetése 2003. augusztus 13-án úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményeznek minderről. Az aláírások összegyűjtése 2004 májusában és júniusában zajlott. 2004. július 2-án az MVSZ képviselői 321 ezer aláírást adtak át az Országos Választási Bizottságnak, ezek közül az ellenőrzés 274 ezret hitelesnek talált. Szeptember 13-án az Országgyűlés országos népszavazást rendelt el az MVSZ kezdeményezése nyomán, Mádl Ferenc október 24-én a kórházprivatizációs szavazással egy napra, 2004. december 5-ére tűzte ki a referendumot.

A népszavazás kezdeményezőinek véleménye szerint az IGEN válasz győzelme esetén az Országgyűlésnek a honosítás egy új esetéről kellett volna törvényt alkotnia. Ebben az esetben a magát magyar nemzetiségűnek valló, külhoni, magyar igazolvánnyal rendelkező személy (vagy akit a létrehozandó törvény magyarnak mond) kérelemre magyar állampolgárságot kaphatott volna.

A külhoni magyarokat érintő népszavazási kérdés sokszor indulatokkal telített vitát váltott ki Magyarországon és a szomszédos országok magyar közéletében egyaránt. Míg a jobboldali pártok, elsősorban a Fidesz kezdettől fogva támogatta az egyszerűsített honosítás ügyét, addig a legnagyobb baloldali párt, az MSZP kezdetben semleges, később elutasító álláspontra helyezkedett azzal érvelve, hogy a kettős állampolgárság megadása a szülőföldről való tömeges elvándorláshoz vezetne.A jobboldalon az állampolgárság megadását a trianoni békeszerződés által szétszakított magyar nemzet újraegyesítésének egyik módjaként mutatták be. A Fidesz kampányának csúcspontja a 2004. november 27-én a budapesti Városligetben megtartott Összetartozás Napja nevű rendezvény volt, ahol Orbán Viktor a magyarság szempontjából sorsdöntő jelentőségű eseményként vázolta fel a népszavazást. A nem parlamenti pártok közül a radikális nemzeti konzervatív Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) folytatott intenzív kampányt karöltve az akkor megalakult Jobbik-kal.

Gyurcsány: Nem!

Az SZDSZ nem fizető adózók rémképével riogatott

Az SZDSZ határozottan és nyíltan foglalt állást a kettős állampolgárság megadásával szemben. Fodor Gábor az SZDSZ novemberi tanácskozásán óva intett a nemzetállami eszme erősítésétől és nem szavazatra biztatta a párt tagságát. Az SZDSZ hangsúlyozta annak veszélyét, hogy a határon túli magyarok nem adózó, de jogaival élő tömegként jelennek majd meg, ezzel túlterhelve a magyar államháztartást. Kuncze Gábor a szocialistákhoz hasonlóan felelőtlen és a magyarok közé éket verő eseményként nyilatkozott a népszavazásról. Gyurcsány utolsó hozzászólásában - miután négyszer mondta ki, hogy 15 millió magyarért felelős - kijelentette:

A vita teljes szövege itt olvasható.

Eredménytelenség lett a vége

A negatív kampány megtette a hatását, hiszen a választásra jogosultak mindössze 37,58%-a járult az urnákhoz. A népszavazás eredménytelensége és a nemmel válaszolók viszonylag magas (a leadott szavazatok 48,43%-a) aránya óriási csalódást okozott a határon túli magyarok számára. Duray Miklós, az MKP alelnöke így kommentálta az eredményt:

A csalódottságot csak fokozta, hogy a szlovákiai magyarság számára már 2004-ben is, a romániaiaknak pedig a tavalyi EU-csatlakozás miatt pusztán szimbolikus jelentőségű lett volna a kettős állampolgárság megadása, amely az anyaország érzelmi kötődését jelképezte volna a határon túl élő magyarok irányába.