Pesti Srácok

Hitét, emberi tartását sem az ÁVH, sem a Gulág nem tudta megtörni – Placid atyától búcsúzunk

Sem az Államvédelmi Hatóság (ÁVH), sem a Gulág pribékjei nem tudták megtörni Placid atyát, aki a szovjet diktatúra lágerében jó pásztorként segítette fogolytársait. A katolikus bencés pap-tanár 101 esztendősen hunyt el, emberi tartásával, életörömével, hitével sokaknak adott reményt, példát.

Életének 101. évében vasárnap este elhunyt Olofsson Károly, szerzetesi nevén Olofsson Placid bencés szerzetes. Placid atya – hiszen mindenki így ismerte – közel tíz esztendőt raboskodott a Gulagon. A PestiSrácok lapigazgatója, Stefka István több interjút is készített a pap-tanárral, legutoljára tavaly beszélgettek el. A Magyarok a Gulágon című honlapon megjelent beszélgetésben Placid atya örök érvénnyel beszélt hitről és emberi tartásról.

Vadászott rá az ÁVH

Placid atyát 1946. június 5-én tartóztatta le az Államvédelmi Hatóság (ÁVH), amely már hosszú ideje vadászott rá. Miután a fiatal pap 1945 őszén részt vett a nemzetgyűlési választási küzdelmekben, a baloldali újságok sajtóhadjáratot indítottak ellene. Ezután el kellett rejteni az üldözők elől, így került Pannonhalmára, ott fogta el az ÁVH. Az atyát a hírhedt Andrássy út 60.-ba vitték, ahol az éjszakai kihallgatások során egy nagyszabású koncepciós per megindításához szerettek volna vallomást kicsikarni belőle. Sem itt, sem a Markó utcában sem sikerült megtörni.

PestiSracok facebook image
Placid atya / Fotó: Tiszta-lap.hu

„Figyeltek és egyre kellemetlenebbé váltam a kommunisták számáramondta erről Stefka Istvánnak. – 1945-ben részt vettem a Slachta Margit-féle keresztény női tábor programjának megszervezésében, amiből könnyen kikövetkeztethették, hogy nem vagyok kommunista. Letartóztattak.

Megjegyzem, engem mint magyar állampolgárt a megszálló szovjet hadsereg budapesti hadbírósága ítélt el a szovjet büntető törvénykönyv alapján”.

A "húsdarálóban" sem tudták megtörni

Placid atyát sok százezer honfitársunkkal együtt a Szovjetunióba hurcolták, hogy elhelyezzék őket a kétezer láger egyikében, amelyeket nem véletlenül neveztek a foglyok „húsdarálóknak”.

„Nem számítottunk embernek – emlékezett vissza. – Moszkvától keletre, a Kujbisevszkij Krájban én voltam a 876-os számú népellenség. Ezt a számot viseltem a pufajkámon hátul, a nadrágomon meg a sapkámon... A lágerben napi kilenc órát kellett dolgozni, pihenőnap nélkül... A fogolytársaimmal megalkottuk a túlélés négy szabályát. Az első: a szenvedést nem szabad dramatizálni, mert akkor egyre gyengébbek leszünk. Senkit nem engedtünk panaszkodni. A második szabály ennek az ellentéte. A szenvedés kikerülhetetlen, de az apró örömöket észre kell venni…” Az ártatlan és gazember fogalommal semmire nem mentünk. Más fogalompárokban gondolkodtunk: a kicsi, a gyenge és a nagy, az erős. Amikor bennünket elítéltek, mi voltunk a senkik, a legyőzöttek.

Placid atya túlélte a Gulágot, de jóval Sztálin halála után, csak 1955 novemberében térhetett haza Magyarországra. (A Gulág-rabokat sokáig várakoztatta, az őket csak vonakodva „visszafogadó” Magyar Népköztársaság is). Szabadulását követően mindent megtettek az ellehetetlenítéséért. Sem papként, sem tanárként nem kapott működési engedélyt. Fizikai munkásként, betegszállítóként, majd mosodai munkásként dolgozhatott a Kádár-rendszerben, végül mosodavezetőként ment nyugdíjba.

„Ha a reverendám hiányzott is a fogságban, nekem azt a feladatot adta, hogy megtartsam a lelket, a hitet az emberekben” - mondta hivatásáról, életéről, küldetéséről. Olofsson Placid atyát kívánsága szerint Pannonhalmán helyezik végső nyugalomra, a temetés időpontját a bencés rend később közli.

A vele és a többi ismert, ismeretlen egykori Gulág-fogollyal készített interjúk elolvashatóak a Magyarok a Gulágon című honlapon.

Vezető fotó: Hirado.hu

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.