Bár valószínűsíthető, a nagy „pofoszkodások” kora már lejárt, így huszonvalahány évvel a „rendszerváltoztatás” színfalainak leomlása után mégis újra és újra kiderül, hogy a Kádár-féle diktatórikus állam működtetői, szolgái és besúgói csak egy új köpönyeggel - és gyomorforgató színjátékkal - foglalták el újdonsült (sok esetben újra régi) pozícióikat, a politikai közélet, az átalakuló, elprivatizált gazdaság, a pénzügyi szektor és a média felügyeletének területein. Ma már - nem csak első látásra - valószínűsíthető, hogy az úgynevezett Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ), vagyis új nevén a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége sem mentes a beépülő, a belső kontrollt és irányítást magához ragadó, és manipuláló kétes múltú személyek (ügynökök?) megszállásától. Kövessy Róbert filmrendező vendégírása.
Szügyi Istvánt, izgatásért elítélt volt politikai foglyot 2014 márciusában az Országos Küldöttgyűlés a POFOSZ Szervezési elnökhelyettesévé választotta. Szügyi komolyan vette a feladatát, kálváriája nagyjából ezzel és ekkor kezdődött, és tagsági viszonyának megszűnésével zárult. A POFOSZ alapszabályában megfogalmazott (Alapszabály V. Fejezet D., pontja: „Feladata....az országos tagnyilvántartást vezetni.”) feladatainak jelentős részét azonban képtelen volt ellátni, mivel a szervezéshez elengedhetetlenül szükséges tagnyilvántartás iratanyagát Szalay Zoltán, a POFOSZ volt szervezési elnökhelyettese, 2006 óta budapesti elnöke - mondván: „Akkor a Horn Gyulának is odaadhatnám!” - titkosította, és elzárta Szügyi elől. Átadására, bár a szűkkörű elnökség is felszólította erre, a mai napig nem került sor. De ne siessünk ennyire előre.
A hivatalos életút
Érdemes előbb a budapesti elnök, Szalay életútjába belepillantani. Hivatalos önéletrajzában ez áll:
1960-ban egy év felfüggesztett börtönre ítéltek politikai okokból, majd 1961-ben, 56-os tevékenységemért, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel vádjával letartóztattak, de bizonyíték hiányában a bíróság 1962-ben szabadlábra helyezett.
Mivel Szalay iratanyaga a Történeti Levéltárban nem kutatható, ezért kénytelenek voltunk „bűntársának”, bizonyos Péli Istvánnak az irataiba betekinteni. A levéltári Péli István-féle dokumentumokból viszont Szalay önéletrajzának ellentmondó, másik történet bontakozik ki. A feljegyzéseket, tanúkihallgatási jegyzőkönyveket, környezettanulmányokat, és bírósági ítéleteket tartalmazó vaskos iratanyag szerint az ügy központi szereplője a már említett Péli István. Az antikommunista lelkületű férfi családi indíttatásból – bátyja 56-os tevékenységéért ült – a „demokratikus államrend megdöntésére” irányuló csoportot próbált szervezni, fegyveres felkelést akart kirobbantani, elfoglalva a rádió és a honvédelmi minisztérium épületét. Tervébe bevonvonta az éppen tiltott határátlépésért felfüggesztett börtönre ítélt Szalayt, aki egyébként még a határ előtt, Győrben lebukott, ahonnan előállították a vonatról. Kettejük kapcsolatáról nem sokat tudni. Az azonban bizonyos, hogy Szalay a szervezkedésbe barátját, a köztörvényes bűncselekményeiért már elítélt Lólé Istvánt is beavatta. Igen ám, de a tervezett akció előtt Lólé egy betöréses rablás miatt újból lebukott, ezért feldobta a régóta szervezkedő Pélit és csoportját egy bizonyos munkásőrnek, aki a már két ügynökével a csoportba beépülő rendőrségnek feldobta a csoportot.
Társára vallott, ezért úszhatta meg a börtönt
Az iratanyagban fellelhető bírósági végzésből egyértelműen kiderül, hogy mind Lólé, mind haverja, Szalay Zoltán a főszervező Pélire vallott, már a nyomozati szakaszban, így a Fővárosi Bíróság 1962-ben meghozott ítélete csak Pélire, és egy mellékszereplőre, bizonyos Hartyáni Istvánra terjedt ki. Péli jogerősen öt év börtönt kapott, Hartyáni öt hónapot, Szalay és Lólé ellen ejtették a vádat, még úgyis, hogy Szalay pár hónappal azelőtti „tiltott határátlépése” miatt próbára bocsájtás alatt állt. 1961.12.28-án a Fővárosi Ügyészség megszüntette Szalay ellen az államellenes szervezkedés miatt indított eljárást.
Rendőrségi felügyelet alatt állt?
Értelmezhetetlen a Szalay-féle önéletrajz azon mondata is, hogy „1977-ig „REF” - rendőrségi felügyelet – alatt álltam, majd megfigyelés alá vontak, amelyről a Történeti Hivatal anyagából szereztem tudomást.” Minden különleges magyarázat vagy magyarázkodás nélkül kijelenthető, a kádári rendszerben a „REF” intézménye nem maradt titokban, hiszen rendszeres, nem titkos rendőrségi ellenőrzést, és időszakos megjelenést, rendőri meghallgatásokat jelentett. Szalaynak tehát nem született jogerős, végrehajtandó, politikai tevékenységhez köthető bírósági ítélete - pláne nem 56-os tevékenységért - tehát úgynevezett „semmisségi papírt” sem tudna mutatni, amelyet csak jogerős, 1989 előtti politikai ítéletek hatályon kívül helyezésére hoztak.
Elvtársak a budapesti szervezetnél
De mi köze ehhez, az időközben POFOSZ-ból kizárt Szügyi Istvánnak?! Aki, mint fentebb leírtuk, Szervezési Elnökhelyettesként az alapszabályi feladatkörök szerint a taglétszám tisztázása érdekében számon kérte Szalayt a tagnyilvántartás titkosítása ügyében. Szügyi az ügyben elment az Országos Elnökségig, az Etikai és Felügyelő Bizottságig, sőt az ügyészségig is, melynek eredményeképpen pár hónap múlva megszüntették POFOSZ tisztségét és tagságát. Szügyi a POFOSZ fórumai rendre állítja, a „mégsem politikai fogoly” budapesti elnök fantomtagságot épít,és hasonlóan kétes múlttal rendelkező „elvtársainak” betonoz be a budapesti szervezet vezetésében. Szügyi nyílt színen kérte Szalayt, perelje be rágalmazásért, ha mindez nem igaz, Szalay állítólag ennyit szólt vissza: pereljél te. Tart még a csörte.
A vezető képen Kálmán Antal nevében Szalay Zoltán, a POFOSZ elnökhelyettese veszi át 2008 februárjában Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől a Szabad Magyarországért Emléklapot a Parlament Munkácsy-termében. Az emléklap azoknak adományozható, akik 1945. január 1. és 1956. október 23. között a független és demokratikus Magyarország megvalósításáért tevékenykedtek, és akiket emiatt háromévi, vagy ezt meghaladó szabadságvesztésre ítéltek, vagy kivégeztek.
