#Je suis Apey
Radics Tivadar, a kecskeméti jobbikos képviselő úgy járt, mint az Indiát kereső Kolombusz Kristóf: le akart tiltatni egy zenekart – mondván, ha én sem hallgathattam a kedvenc kopaszmuzsikámat a zsinagógában, akkor nektek se legyen jó –, de helyette felfedezte a gerillamarketinget. Soha ekkorát nem pörgött még egy nem éppen habkönnyű metalzenében utazó underground zenekar a magyar nyilvánosságban, mint manapság az Apey and the Pea.
Kisebb léptékben ugyan, de a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás megőrzéséért indított összefogáshoz hasonló kiállást könyvelhettünk az Apey and the Pea zenekar mellett – legalábbis a sajtó és a szakma részéről. Arról, hogy milyen érzés nemzeti minimumnak lenni, a zenekar dobosa, jó barátom és kedvenc pultosom, Makai László úgy fogalmazott:
Azon egészen meglepődtem ,hogy olyan emberek állnak ki mellettünk, akikről soha az életben nem gondoltam, és semmi esetre se menjünk el amellett, hogy ez nekünk egy óriási reklám volt!
Persze a szólásszabadság mellett könnyebb úgy kiállni, hogy nem valamelyik tökkelütött, önjelölt történész aluljárók könyvesboltjaiba optimalizált Hitler monográfiáját kell védeni, hanem egy disztingvált, jól nevelt, kedves fiatalokból álló tánczenekart, akik történetesen még szívünknek oly kedves műfajban is alkotnak. Hogy sátánisták vagy sem (nem), az teljesen érdektelen kérdés. Nem uszítanak, nem tartanak gyűlöletfélórakat, de még kecskét sem áldoznak a színpadon, tehát tökéletesen érthetetlen, ahogy az amúgy már sok mindent megtapasztalt katolikusok állítólagos érzékenységére hivatkozva próbálták ellehetetleníteni a kecskeméti fellépésüket. Az érzékeny témákról még annyit, hogy a Föld dőlésszöge (legalábbis a laposföldesekkel szemben állást foglaló kepleristák szerint) 23,4 fok, ami 90 fokból kivonva pont 66,6. Hát hinnye, matematikát nem igazán taníthatnának akkor Kecskeméten ezek után…
Mert bárhogy csavargatjuk a történteket, az Apey úgy került ebbe az egészbe, mint Pilátus a krédóba (hogy valami hozzájuk illő párhuzammal illusztráljam a történetet), a mostanában sokat csukló jobbikos képviselő velük akarta megbosszulni, hogy az agyatlan turbómagyar mondanivalót kissé nyögvenyelős rockzenével kísérő Hungarica zenekar fellépését a közelmúltban (jogosan) ellehetetlenítették a valaha zsinagógaként működő kecskeméti TEKA-ban.
Ennél többet nem is érdemes elmesélni, tekintve, hogy a zenekar is lezártnak tekinti a részéről a történteket – ahogy fogalmaztak, a politika nem az ő asztaluk –, nem is kívánnak vele többet foglalkozni. Sőt, köszönik szépen a sok kedvességet, figyelmet és a rengeteg koncertjegy-vásárlást.
