Pesti Srácok

A 39 éves ember, aki kimászott a náci bőrből, és eltűnt

A 39 éves ember, aki kimászott a náci bőrből, és eltűnt

Van a svéd ujhullám állócsillagának, Felix Herngrennek egy filmje, a Hundraaringen som klev ut genom fönstret och försvann. Azaz: A százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt. Nem vicc! Valóban ez a svéd vígjáték címe. A mozi amolyan skandináv Forrest Gump. A történet főszereplőjével, Allan Karlssonnal (Robert Gustafsson) hihetetlenebbnél hihetetlenebb dolgok esnek meg. Csakúgy, mint a címben szereplő 39 éves emberrel, aki nevezetesen egy pártelnök (nevezzük VONA GÁBORNAK). No, ez a pártelnök, amint meghallotta, hogy az egyik alelnöke (nevezzük Apáti Istvánnak) régebben zsidózott, azonnal álruhás országjárásba kezdett. Felvette a liberál-köpönyeget, és elment mélyinterjút adni Rangos Katalinnak, a Spinoza zsidó közösségi házba.

Hogy milyen hihetetlen dolgok estek meg emberünkkel? Nos… hihetetlenek! Mondom… hihetetlenek! Máshogyan: olyan dolgok, amelyek alig, vagy tán egyáltalán nem hihetőek. Olyasfajta történések, melyeket, ha fehér lakmuszpapírra cseppentünk, egy ötágú vörös csillagba foglalt, szivárványzászló szín horogkeresztet rajzolnak ki. Mielőtt azonban néhány momentumot hoznék fel példa gyanánt, elevenítsük fel, ki is az a Rangos Katalin. Katalin 1987-től a rendszerváltásig a Magyar Televízió főmunkatársa, a Híradó szerkesztője. 2003-tól 2004-ig a Magyar Televízió programigazgatója. 2004-2008 között elnöki és műsorpolitikai főtanácsos, 2008-tól 2010-ig a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke. 2017-ig hét éven keresztül vezette saját műsorát a Klub Rádión. Mindezek alapján elmondható, hogy vélelmezhetően kevés szélsőjobb kötődése van, vagy tán egy sem. Ugyanezt el lehet mondani a közönség soraiban ülő rajongótáboráról is, hiszen a Spinoza Ház, kávézó és színház vállaltan a zsidó értelmiség kedvenc belvárosi találkozóhelye. Tehát a mi 39 éves elnökünk belecsap a lecsóba. Nem aprózza, nem kispályázik, Dánielként lép az oroszlán barlangjába. S ott a következőkre derít fényt hallgatósága előtt.

Először is ma már nem venné fel a gárdamellényt. Egyrészt, mert nem hisz benne, másrészt, mert meg sincs már. Elajándékozta egy olyan barátjának, aki – most tessék figyelni – még hisz benne. Aztán persze, a Gárda. Na, jó, igen, az ő ötlete volt. De nem zsidók és cigányok ellen, hanem Gyurcsány ellen alakult. Csak hát… nem voltak felkészülve arra, hogy ekkora tömeget hogyan kell mozgatni. Tetszenek érteni, ugye? A gárda Vona szerint azért lett önjáró, mert túl sokan voltak. És hát valahogy bekeveredtek köreikbe a nácik.

(Itt jegyzem meg, hogy ez idő tájt lehetetlen volt eltelnie egy elnökségi ülésnek úgy, hogy ne csörögjön legalább egyvalaki olyannak a telefonja, akinek csengőhangja vagy a Horst Wessel induló, vagy Adolf Hitler valamelyik híres beszédének emblematikus részlete. De mindegy is. „Ugorgyunk!” – ahogyan Pósalaki bácsi mondta anno a kis Nyilasnak.)

PestiSracok facebook image

Tehát a Gárda. Hogy hogyan lett vége a sikertörténetnek? Erre is megtudjuk a választ Elnök úrtól. Elnök úr azt mondja:

Ezt pediglen onnan tudja, hogy egy titkosszolgálatos ismerőse azt mondta: van még három oldal, tehát még akár háromfelé szalámizhatják a gárda összes szétszakadt részét.

Nem untatom a kedves olvasót az összes összehordott fantasztikummal, ami a közel másfél órás interjú alatt elhagyja Elnök úr száját. Azt viszont nem tudom megkerülni, amikor Havas Henriknek a róla megjelent könyvéből idéz. Hogy csak néhány ízelítőt mondjak: kiskorában pigment-hiányos volt a térde, ezért nem tudott rövidnadrágot felvenni. Ugyancsak kiskorában legyek szárnyát tépkedte ki, s az így szárnyatlanított rovarokat hol pókok, hol pedig hangyák etetésére használta fel. (E ponton jegyzi meg, hogy reméli, másnap reggel mindezt megírja a Pesti Srácok. Köszönjük, Elnök úr, igyekszünk megfelelni olvasóink kívánalmainak, így az önének is.)

A légykínzásért ma már vezekel. Történetesen sosem öl legyet (v.ö. a légynek sem árt). Sőt! Egy parlamenti bizottsági ülésen, mikor Hoffmann Rózsa poharába légy repült, személyesen ő, az Elnök úr mentette ki a pácba került rovart, majd kivitte a bizottsági ülésteremből, és szabadon engedte a Tisztelt Házban. Nyilván az ilyen nagyfokú őszinteséget, s ezeket a bájos történeteket ellenfele, Orbán Viktor legfeljebb, ha úgy tudná ellensúlyozni, ha kiderülne, hogy gyerekkorában ártatlan báránykákra támadó parlagi sasok szárnyait tépkedte ki puszta kézzel, szabadidejében pedig kovácsüllőket dobott bele a Napba. Mindenesetre elmondható, hogy az ember egy egész életet képes teljes nyugalomban, valamint egészségben és lelki békében leélni anélkül, hogy tudná választott politikusáról az iylen és hasonló érdekességeket.

Az igazi döbbenet azonban a beszélgetés végén található. Nem, nem az a rész, amikor Vona azt ecseteli, hogy amikor a tömegnek szónokol, akkor a tömeg számára egy nő. Itt speciel várnám, hogy bekerüljön a képbe valamiféle #metoo őrület, de nem. Rangos Katalin nem harap rá, Vona pedig nem árulja el, hogy a nőnek tekintett tömeggel kölcsönös megegyezésen alapuló szerelmeskedést akar-e folytatni, vagy csak simán abuzálni óhajtja. Hanem, amikor Rangos arról kérdezi, hogy értékesítő (v.ö. ügynök) korából mit hozott át a politikai életbe, na, itt aztán… Inkább szó szerint idézem:

Hogyan is mondja József Attila Mondd, mit érlel… című versében? „…neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé…”. Felejtsük el gyorsan az idén zsidózó Zagyvát, vagy a 2011-ben zsidózó Apátit! Boruljon a feledés fátyla Pörzsére, aki hol az MSZP-nek, hol a Fidesznek kampányolt, majd a végén a Jobbikból Gulyás Márton filmjébe, és Simicska Lajos ölelő keblére tért meg! Ne bolygassuk az uniós zászlót égető Murányit, aki most uniós bért követel! Mert ennél sajnos sokkal komolyabb a baj. Az ember, aki saját magát az ország leendő miniszterelnökének vizionálja, ezt a víziót saját magával és pártjával együtt termékként kívánja ránk sózni. Nekem ez viszont nem kicsit tűnik házmestertempónak…

Egy biztos. A 39 éves ember kimászott a náci bőrből, és eltűnt. Helyette kaptuk ezt a csillogó szemű Key account managert, aki közvetlenül a Sales (v.ö. Simicska) alá dolgozva próbálja nekünk eladni ezt a kusza ideákból összetákolt katyvaszt. Ezt a muszlim-barát „néppártot”, mely nyomokban szvasztikát tartalmazhat.

No, Adjon az Allah! Shabbat shalomot!

(Forrás: https://hirtv.hu/ahirtvhirei/felvenne-megint-a-mellenyt-vona-gabor-2428155 )

https://www.facebook.com/vargabirotamas/posts/533467006989732?notif_id=1510877745337474¬if_t=like&ref=notif

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.