„Apám a rádió elvesztésébe halt bele” – Így gázoltak át mindenkin Czeglédyék, hogy médiabirodalmuk épüljön
Tíz év kemény munkája és a közösségi értékekbe vetett hit veszett oda, amikor 2005-ben az ORTT pályázatán a Szombathelyen komoly hagyományokkal és múlttal bíró SzóKöz Rádió helyett a Czeglédy Csabához köthető, nullkilométeres rádió nyert frekvenciát. A nyílt, pontozásos pályázat eredményét egy rendkívül különös véletlen döntötte el. A „komoly, névtelen feljelentés” szerint a közösségi rádió egy másik, külföldi adót zavart, ezért három hónapra felfüggesztették a működési engedélyét, épp az eredményhirdetés előtt. Hiába a tízéves műsorszolgáltatási múlt, erre a kritériumra a pályázatban nulla pontot kaptak, s végül vesztettek. A SzóKöz Rádió alapítója, vezetője összeroppant, belebetegedett a médium megszüntetésébe. A PestiSrácok.hu megtalálta Mihályfi Tivadar fiát, aki szerint édesapja egy – ha nem is törvénytelen, de – rendkívül etikátlan játszma áldozata lett, és belehalt az őt ért igazságtalanságba.
Ifjabb Mihályfi Tivadar többször járt apja stúdiójában, ahol magába szívhatta a valóban független és érdekektől mentes, közösségépítő, egymás közti kommunikáció igényére épülő rádiózás örömét. Az édesapa által sokáig gyűjtött, őrizgetett dokumentációkat megsemmisítette, hogy így zárjon le egy fájdalmas fejezetet, de annak reményét viszont máig őrzi, hogy közös akarattal újrateremthető lenne a közösségi rádió műfaja, mert nagyobb szükségünk van arra, hogy beszélgessünk egymással, mint valaha. Napjainkban, amikor az Orbán-kormány a civil szervezetek átláthatatlan külföldi finanszírozásának visszaszorítását törvényi erővel próbálja szabályozni, az ellenzéki pártok szinte kivétel nélkül lázadoznak, és a civil szféra ellehetetlenítéséről beszélnek.
- Ám 2005-ben, MSZP-SZDSZ-kormány idején, amikor valóban látványosan zajlott a civilek kizsigerelése és megbéklyózása, éppen azok jártak az élen az igazi civilek tönkretételében, akik ma a leghangosabbak. A szombathelyi SzóKöz Rádió beszántása, a helyi baloldal jeles közreműködésével ennek ékes példája volt.
„Ne legyen gazembereké az éter!”
Ahogy arról beszámoltunk, a 2000-es évek elején a Czeglédy Csaba keze alatt kiépülő szocialista médiabirodalom második pillérének, a Nyugat Rádiónak az elindításával attól az egyébként független közösségtől vette el a lehetőséget, akik hosszú évek óta vártak arra, hogy kiosztott nyugati frekvencián, kereskedelmi bevételekkel előre léphessenek. Az már csak hab a tortán, és nem túl ízléses történet pikantériája, hogy Czeglédy Csaba abban a közösségi rádióban kezdte maga is ifjúsági műsor szerkesztésével a média munkát, aminek később megásta a sírját.
Az elügyeskedett ORTT-pályázat után – erről majd később – indult tiltakozások sorába beállt az egyik első hazai közösségi rádió, a Fiksz Rádió, amikor médiakampányt indított a civilekért. A világhálón máig fellelhető felhívás szerint 2005 a magyarországi civil szervezetek gyászéve volt.
Becsapva és megalázva érzi magát több ezer társadalmi szervezet. Miközben állítólag látványosan gyarapodik országunk, a hatalom úgy döntött, hogy tönkrevágja a civil szférát. Nem csupán pénzügyi átverésről van szó. Nemcsak az a baj, hogy a már megkötött szerződések után járó összegeket - több milliárd forintot nem utalnak át az állami intézmények. Hanem arról is, hogy egyre több a „kakaóbiztos”, csókos pályázat. A hatalom láthatóan nem zavartatja magát. Törvénysértő módon szünteti meg a közösségi nyilvánosság fórumait (Szóköz Rádió – Szombathely, Szól a Rádió – Debrecen). Kegyosztó kegyelmességek szövetkeztek megélhetési civilekkel. Önkéntesen végzett és társadalmilag hasznos munkánkat lenézik, s akadályozzák, ahol tudják - írták a „Ne legyen gazembereké az éter!” címre keresztelt akció margójára.
Magyarázatként felidézték, hogy a hazai médiában döntéshozatali joggal bíró vezetők, politikusok nem hogy megakadályozni nem segítették, ahogy fogalmaznak, a „bűnözők médiatulajdonlását”, hanem egyenesen „szövetségre léptek velük”. Így történhetett meg, hogy a sok milliós csalásért elítélt vállalkozó nyerhetett frekvenciát. (Czeglédy Csabát, aki akkor szombathelyi önkormányzati képviselő volt, az első hozzá köthető iskolaszövetkezet, a Rébusz ténykedése kapcsán első fokon 2002-ben a Szombathelyi Városi Bíróság, majd másodfokon, jogerősen 2003-ban a Veszprémi Törvényszék adócsalás, magánokirat-hamisítás és számviteli fegyelem megsértése miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte úgy, hogy a jogkövetkezmények alól mentesült...)
A kilencvenes évek a közösségi rádiók virágkora volt, az első civil hangok az éterben már a rendszerváltás után megszólaltak, elsőként Kaposvárról a ZÖM, majd a fővárosi Tilos Rádió. A szombathelyi SzóKöz Rádió alapítványi formában 1995-ben kezdte meg a műsorsugárzást, három évvel később már napi öt órában szóltak Szombathelyen és térségében. Ettől az évtől a kábelszolgáltatóval kötött szerződésnek köszönhetően 14.000 lakásban televízió készüléken, kábelrendszeren keresztül is fogni lehetett.
A Szóköz Rádió első adása 1995 március 5-én
„49 év után újra szól Szombathelyen Rádió” – köszönt be az amatőr műsorvezető. Tíz évvel később – dacára minden jogi és egyéb fórumon vívott harcnak – elhallgatott, hogy átadja helyét a Czeglédy Csabához köthető Nyugat Rádiónak. Annak ellenére, hogy ez a rádió minden olyan lehetőséget megkapott, amit elődje nem, ráadásul ott volt mögötte a nem gyenge politikai támogatás és a jóval szabadabb reklámszabályok, 2016-ra csődbe ment.
„A rádiózás volt apám élete”
A Mihályfi Tivadar név ma is ismerősen cseng Szombathelyen, de ma már nem a közösségi rádiózás megteremtőjét említik a név hallatán, hanem a helyi sportélet aktív szereplőjét, az Aerofitness Club vezetőjét, tulajdonosát. A SzóKöz Rádió alakulását, sorsát ifjabb Mihályfi Tivadar aggódó fiúként követte végig. Mint mondta, hosszú évek teltek el azóta, hogy édesapja elment, és a múlt említése is százával hozza fel az emlékeket, apja meggyőződését, de nincs már értelme újra elővenni és folytatni a csatákat. Ahhoz, hogy tovább lehessen lépni, le kell zárni a múltat.
A rádiózás akkoriban cenzúrázatlan volt, a szabad tér. Ez éltette apámat. A rendszerváltás után egymás után alakultak országszerte kis civil közösségek, szervezetek, amelyek megszervezték magukat és az akkori, kezdetekben amatőr technikai eszközökkel kommunikációs csatornát teremtettek a közös érdeklődés mentén. Ezek voltak a közösségi rádiók. Szigorúan függetlenül információkat osztottak meg és beszélgettek - idézte fel a kezdeteket Mihályfi Tivadar.
A keleti URH-n sugároztak, és a rádió épült, fejlődött. Lehetőséget kaptak a fiatalok, egyetemisták, ifjúsági műsorokat szerkeszthettek - így került mikrofon elé Czeglédy Csaba és barátja, Horváth Zoltán, aki később a Nyugat Rádió ügyvezetője lett - szerk. Nagyon korlátozottan, de reklámot is sugározhattak. A kábelszolgáltatóval kötött szerződés bővítette a lehetőségeket, sokkal több hallgatóhoz eljutottak, és az is nagy eredménynek számított, hogy a BBC Rádió partnereként a nemzetközi éterben is megszólhattak.
Amikor elkezdték a nyugati frekvenciákat kiosztani, apám előtt is felcsillant a remény, hogy beérik az elmúlt tíz év munkájának gyümölcse. Miután ígéretet is kaptak arra, hogy az új hullámhosszon folytathatják támogató is érkezett, aki önzetlenül segítette a technikai fejlődést. Mihályfi Sándor, aki egyébként csak névrokonunk, több millió forintot fektetett a SzóKöz Rádióba. Sokan még szalagos kismagnóval dolgoztak, amikor nekik már digitális hangfelvevő eszközük lehetett - folytatta a történetet a rádióalapító fia.
Ügyeskedők győzelme a közösségi rádiósok felett
A SzóKöz Rádió számára a nyugati hullámhosszon való megjelenés jelentette volna az egyetlen túlélési lehetőséget. Az új rádióeszközök, autórádiók már nem voltak alkalmasak a keleti URH befogására, és a nyugati sávok kiosztásával a hirdetők is érthetően elpártoltak a keleti adók mellől. A hallgatók és a bevételi lehetőségek elvesztése akkor még az internet elterjedése előtt egy rádió végét jelentette.
De ettől nem kellett tartaniuk. Egyenesnek tűnt az út a célig. Arra is lehetőséget kaptak, hogy megkezdjék a sugárzást a nyugati frekvencián. Aztán jött az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület) pályázata, ami több feltétel szerint pontozta a pályázókat. Ilyen szempont volt a szakmai tapasztalat, a felszereltség, technikai feltételek, valamint a folyamatban lévő műsor szolgáltatás. Közben kiderült, hogy a SzóKöznek versenytársa is lesz a frekvenciáért, egy tervezett új rádió, Nyugat néven.
Apámék persze sokkal jobb pozícióból indultak. Szakmai partnerekkel, tíz éves hagyománnyal és szakmai múlttal. Támogatójuk is volt, igaz messze nem olyanok voltak a pénzügyi lehetőségek mint a tervezett Nyugat Rádiónál, de ez volt az egyetlen olyan szempont, amiben alul maradhattak volna , de összesítésben ez nem veszélyeztette volna a pályázat sikerét. De akkor valaki feljelentette a SzóKöz Rádiót, hogy zavarja egy másik nyugati adó adását, ami elég volt ahhoz, hogy a működési engedélyüket három hónapra felfüggessze a Nemzeti Hírközlési Hatóság. Így alakult ki az a helyzet, hogy a SzóKöz Rádió a pályázat benyújtásakor és működő rádió volt, az elbírálás pillanatában viszont nem, így erre a szempontra épp úgy nulla pontot kaptak mint a még nem is létező Nyugat Rádió - mondta Mihályfi Tivadar.
Az összesítésben a pályázat elbírálói úgy látták, a Nyugat Rádió az erősebb, biztosabb, jobb gazdasági háttérrel, biztos, ami biztos a SzóKözt szakmai tapasztalat terén is lepontozák, az elmúlt tíz évüket 1 ponttal értékelték, miközben a frissen induló rádió ugyan erre 8 pontot kapott. Ez el is döntötte a kérdést. A szombathelyi nyugati frekvenciát a Nyugat Média Kft. és a Nyugat Rádió kapta, a SzóKöz pedig elhallgatott. A közösségi rádiósok eleinte nem hagyták annyiban. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot és a Gazdasági Versenyhivatalt is megkeresték, de ők illetékesség hiányában nem foglalkoztak az üggyel, így maradt a peres eljárás. A tárgyalásokat lefolytatták, de a pert jogerősen az ORTT nyerte, tehát bele kellett törődni, hogy a jog papírformája szerint a pályázat elbírálása szabályos volt.
Nem lehet azt mondani, hogy elcsalták a pályázatot. Összességében apámék egy jogszerű versenyhelyzetben maradtak alul, ha nem is etikus eljárásban. Én úgy fogalmaznék, hogy ügyeskedéssel, a Nyugat Rádió futott be győztesként a célba. Apám összetört. Rákbeteg lett és hamarosan meghalt. Ki merem jelenteni: abba halt bele, hogy minden erőfeszítés ellenére elveszítette azt, ami az élete, a mindene volt, és semmit sem tehetett - fogalmazott Mihályfi Tivadar.
Közösségi helyett szocialista pártmédia épült Szombathelyen
A SzóKöz Rádió elhallgatásával megszűnt a közösségi rádiózás Szombathelyen. A Nyugat Rádió pedig beállt a sorba a nyugat.hu mellé, amely ugyan annak a szellemiségnek az írott formája.
Nem foglalkozom politikával, legalább is nyilvánosan nem, és apám történetét is szeretném ettől különválasztani. De egy dolog biztos, ő a független médiában hitt, és soha nem engedte volna, hogy pártrádió legyen abból, amit létrehozott. Főleg, hogy érzelmileg mindig is a jobboldali ember volt, afelől pedig senkinek nem lehet kétsége, hogy a Nyugat Média rádióstól, hírportálostól egy baloldali csapat - jegyezte meg Mihályfi.
A kérdésre, hogy van-e még benne harag és hibáztat-e bárkit édesapja elvesztéséért úgy felelt, hogy ő a megbocsátás embere, ezért a bosszú, és a harag távol áll tőle. De a tüske, az örökre benne marad. Mert azt, hogy az elhivatottságot és tíz év munkáját, egy élet értelmét így semmibe lehetett venni, az nem megemészthető. Arra az idő sem orvosság. Ifjabb Mihályfi Tivadar ha ma apja munkájára, életművére gondol, azt látja, hogy amiben ő hitt, az örök érvényű. Bárhogy is áll ma a világ és benne a média, olyan hangra, olyan média felületre, ami a közösséget szolgálja és értékközpontú, mindig szükség lesz. Most is erre lenne szükség leginkább - ezért a közösségi rádiózásnak nem csak múltja van, hanem jövője is lehet.
Vezető kép: Mihályfi Tivadar a szombathelyi SzóKöz Rádió stúdiójában, Facebook
