Pesti Srácok

A panoptikum megjutalmazta önmagát, rettegve átadták a Radnóti-díjakat (PS-videó!)

Csodálatos kis belterjes csapat gyűlt össze a Radnóti Miklós Művelődési Központba, hogy átadja és átvegye a Radnóti Miklós Antirasszista Díjakat, illetve végignézze magát az aktust. A díjakat átadó Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnöke, Hanti Vilmos, valamint a műsorvezető Dési János is ünnepről beszélt, ugyanakkor sem a rendezvényt belengő szomorú hangulat, sem a bő félházas érdeklődő tömeg nem sejtet túl sok okot az ünneplésre. Főleg, hogy kiderült, az elmúlt csaknem két évtizedben háromszáznál többen kapták meg az elismerést, a nézőtéren azonban közel sem gyűltek össze ennyien, hogy együtt rettegjenek a fasizmustól a színpadon rettegőkkel.

– húzta alá Dési János rögtön az elején.

PestiSracok facebook image

– mulasztotta el hozzátenni, pedig a díjazottakat elnézve indokolt lett volna.

Hangulati ráfordulásként Hegedűs D. Géza olvasta fel Radnóti Miklós utolsó razglednicáit, az ezután színpadra lépő Hanti Vilmos pedig nem kertelt, rögtön belevágott a rettegésbe. Ma is fenyegetőnek nevezte az idézett versek tartalmát. Igen, azokat, amelyekben a németek foglyokat lőnek tarkón.

Hanti Vilmos attól fél, hogy a németek megint népirtásba kezdenek. (kép forrása: pinterest.com)

A MEASZ elnöke elpanaszolta, hogy az antifasiszták 2010 óta nem vihetik be a parlamentbe a díjátadójukat, ezen pedig azóta sem tudtak túllépni. Elmondta, hogy a Radnóti-díjak átadóünnepségein kerülni szokták a nyílt pártpolitizálást, de azért a biztonság kedvéért szinte mindenki, aki megszólalt a színpadon, szavazni küldte a népet április 8-án, finoman körülírva azt is, hogy kikre nem szabad adni a voksot. Hanti például csak az antifasiszta minimumot elfogadó pártokat mondta támogathatónak, kizárva a „gyűlöletkeltőket“, hiszen:

Egyből magasra tette tehát a lécet az elnök, ezt kellett megugraniuk a többieknek. Kardos Péter főrabbi, mielőtt ő is diszkréten felhívta a figyelmet a pártpolitikát kerülő rendezvényen, hogy kikre kell szavazni, a rasszizmus oldalfüggetlen mivoltáról értekezett. Gyanúnk szerint azonban ezúttal nem a balliberális hírportálok Facebook-oldalain a miniszterelnököt veszettül cigányozó és zsidózó hozzászólások végtelen sorára gondolt. A Kardos mellé odaállított Beer Miklós váci megyéspüspök a 60-as évek kommunista diktatúrájának udvari költőjétől, Váczi Mihálytól látta indokoltnak idézni egy rövidet.

Horn Gyula boldog lett volna

A Pa-Dö-Dö koncert volt az a pont, ahol már egybefolyt a felszabadulás napi munkásőr-emlékülések és a 90-es évekbeli gyereknapok hangulata. Horn Gyula lett volna a legboldogabb, ha láthatta volna, hogyan idézték meg egyszerre az élete két legfontosabb időszakát. A bravúrt elismerjük, megemeltük a kalapunkat. Apró adalék, hogy éppen a helyszínen figyeltük a műsort, amikor megjelent a hír, hogy négy afrikai mohamedán migráns bedrogozott és órákig erőszakolt két holland lányt. Az indoklás szerint kicsúsztak a dolgok az irányításuk alól. Itt nem lehet nem észrevenni a párhuzamot az MSZP-SZDSZ 2002 utáni történetével: az ő irányításuk alól is kicsúsztak a dolgok, aztán a bedrogozott Magyarország hirtelen ott volt megerőszakolva.

Nem hittük volna, de a Pa-Dö-Dö csak a kezdet volt. Ikonikus piros ingjében és bőrmellényében eljött szavalni Galkó Balázs, az Új Színház mártírja. Emlékezetes, hogy a színész annak idején keményen bírálta a színházban történt konzervatív irányváltást, de négy hónapig még ottmaradt, együtt weimarizálódott a közeggel, és csak azután lett szabadúszó rettegő. A váratlanul színpadra lépő Sas József a drámai énjét hozta el, és elszavalta A gólyához c. verset. Amikor már a Mikroszkóp Színpad vezetője sem valami vidám csasztuskával jelentkezik, akkor igazán nagy a baj.

– fejezte be Sas József, és még le sem csengtek Tompa Mihály a külföldre menekült magyarokhoz írt súlyos sorai, máris bekonferálták Gerendás Pétert, aki 2013-ban a disszidálásával fenyegette meg a szerinte fasizálódó országot, de azóta is idehaza énekel. A szomorú eseményről akkor ITT emlékeztem meg. Gerendás szokás szerint szomorú dala közben azon töprengtünk, hogy ennyi legenda után még vajon kik fognak előugrani a tortából, de több muníció már nem volt a tárban.

Majtényi László és Jordán Tamás is örül neki, hogy Gerendás Péter végül, ígéretével szemben, mégiscsak a fasizálódó Magyarországon maradt. (kép: PS)

Egy hely, ahol minden bánatot kibeszélhettek

Az egész rendezvényre rányomta a bélyegét a hatalomból kiszorultság kilátástalan szomorúsága, amit a jobboldali kormányra irányzott, burkolt beszólásokkal próbáltak tompítani. Szerencsére jó sok díjazott volt, így a méltatásoknál az összes balos toposzt ellőhették a vészkorszaktól és antiszemitizmustól rettegéstől a civilekért és muszlimokért aggódáson és a migránssimogatáson át a közelebbről sosem kifejtett „emberek iránti szeretetig“. Utóbbi mindig rendkívüli módon foglalkoztatja a baloldalt, a történelmi tapasztalatok szerint viszont csak a hatalomra kerülés pillanatáig. Az oktatásegészségügyet azért hiányoltuk a felsorolásból, de hát nem lehet egyszerre minden fronton megküzdeni a fasizmussal.

Az esemény után volt szerencsénk beszélgetni Hanti Vilmossal, valamint a tavalyi díját most átvett Gurmai Zitával. Elmondják, hogy súlyosabb-e Magyarországon az antiszemita és rasszista fenyegetés, mint a zsidóellenes támadásokkal immár rendszeresen szembesülő Nyugat-Európában, és az is kiderül, hogy hányféle szocializmus létezésében hisz a magyar antifasiszták vezetője.

Vezető kép: PS

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.