Már Kóka is robbantani akarta az Akadémiát, de a hiszti akkor elmaradt
Budapest, 2006. március 15.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kezet fog Kóka János gazdasági és közlekedési miniszterrel a Fõvárosi Önkormányzatnak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 158. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésén a Március 15. téren a Petõfi-szobornál. Középen Demszky Gábor fõpolgármester, jobbra Gy. Németh Erzsébet, a Magyar Szocialista Párt fõvárosi frakciójának vezetõje.
MTI Fotó: Földi Imre
Orbán miatt hisztiznek, de Gyurcsány idejében hallgattak és csöndben voltak azok a politikusok, liberális megmondóemberek és véleményformálók, újságírók, akik most a Magyar Tudományos Akadémia állami finanszírozásával kapcsolatos kormányzati lépések miatt támadják a kabinetet, tüntetéseket szerveznek és külföldre rohannak panaszkodni. A PestiSrácok.hu utánanézett, és kiderült, 2005-ben cseppet sem zavarta a most hangoskodókat, hogy Kóka János akkori gazdasági miniszter a földdel tette volna egyenlővé az Akadémia egyes területeit, szavukat csak néhányan emelték fel a tárcavezető és a Gyurcsány-kormány ellen. Akik most elfogadhatatlannak és felháborítónak tartják az MTA bizonyos forrásainak költségvetési átcsoportosítását, azok némák voltak akkor, amikor 2005. áprilisában Kóka arról beszélt, hogy felesleges a Magyar Tudományos Akadémia kutatói hálózatának azon területeit finanszírozni, amelyek nem hoznak valódi hozzáadott értéket a társadalom számára.
Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek – tartja a mondás, és az ellenzék vezetői, hangadói naponta bizonyítják, hogy magukénak is vallják e tézist. A kettős mérce liberális huszárjai ugyanis csak akkor fröcsögnek, csak akkor hisztiznek, csak akkor rohannak külföldre segítségért, ha Orbán Viktorról van szó, ha az övéikről, akkor hallgatnak. Most sincs ez másként. A PestiSrácok.hu utánanézett, és kiderült, 2005-ben cseppet sem zavarta a most a kormány Magyar Tudományos Akadémia finanszírozásával kapcsolatban hangoskodókat, hogy Kóka János akkori gazdasági miniszter a földdel tette volna egyenlővé az Akadémia egyes területeit. Akik most elfogadhatatlannak és felháborítónak tartják az MTA bizonyos forrásainak költségvetési átcsoportosítását, azok némák voltak akkor, amikor 2005. áprilisában Kóka arról beszélt, hogy felesleges a Magyar Tudományos Akadémia kutatói hálózatának azon területeit finanszírozni, amelyek nem hoznak valódi hozzáadott értéket a társadalom számára. Kóka János a fiatal közgazdászok országos találkozóján beszélt erről.
"Az MTA-nak azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak. A magyar tudósokkal az a gond, hogy akik meghatározók, vagy alkottak valami marandót, már nem élnek" - vélekedett Kóka, akinek a szavaira a tárca is rákontrázott. Akkori újságírói kérdésre ugyanis azt válaszolták, hogy felesleges finanszírozni az MTA kutatói hálózatának azon részeit, amelyek nem hoznak valódi hozzáadott értéket a gazdaság és a társadalom szereplői számára, ezért a forrásokat át kell csoportosítani a versenyképességet jobban szolgáló műhelyek számára.
Kóka véleménye ellen gyakorlatilag csak Vizi E. Szilvesztert, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke szólalt fel, amely után ugyan Kóka elnézést kért, de egy évvel később, 2006. május 24-én is elővette az MTA-t, és akkor már nem kért bocsánatot véleményéért.
„A Magyar Tudományos Akadémia - mai szerkezetében - kiváltságokra épít, rossz struktúrát őriz, nem segíti a kreativitást és a versenyképességet. Nem maradhatnak érintetlenül olyan struktúrák, amelyek szerzett kiváltságokra építenek. Méltatlan, hogy egyesek már a problémák felvetését is tudományellenesnek kiáltják ki. Nézeteimért nem kérek elnézést. Összezár egy tudományos elit, lobbik harcolnak pozícióik megtartásáért. Eközben az adófizetők pénzén finanszírozunk ötleteket, de nem segítjük, hogy azokból az ország számára hasznos termékek legyenek. Ma leginkább olyan ez a szervezet, mint ha a T-Com ma is ikervonalakat árulna tárcsás telefonokkal, ügyet sem vetve az internetre és a mobilvilágra” - fogalmazott Kóka János.
Gyurcsány minisztere a televíziós stúdiókat is végighaknizta az MTA-problémával. 2006. június 8-án az ATV Friderikusz Most című műsorban például a teljesítményt kérte számon az Akadémián.
"Nézzük meg, hol van a teljesítmény és azt kérjük számon. A másik oldalon pedig ne csak a Nobel-díjasainkra legyünk büszkék, akiket javarészt elüldöztünk ebből az országból, hanem azoknak a kutatóinknak adjunk lehetőséget, akik itt élnek közöttünk és élnek közöttünk ilyenek. Az egyik probléma, hogy a zseniből nem nagyon lesz nemzetközi piacon is értékesíthető termék. A másik probléma az intézményi struktúrából fakad: Magyarországon ma intézményeket finanszírozunk: olyan struktúrákat, amiket tíz, ötven vagy százötven évvel ezelőtt valaki kitalált, jelen esetben az MTA-t, és nem igazán mérjük, hogy milyen tudományos vagy gazdasági, vagy társadalompolitikai teljesítmény van mögötte" – mondta Kóka. Hozzátette: meg kell vizsgálni, hogy az akadémia intézményei előjogok alapján veszik-e fel évről évre a támogatást, vagy ugyanúgy kötelesek elszámolni a teljesítményükkel, "mint mindenki, aki közpénzekért jön".
Érdekes, hogy miközben az MTA akkori elnöke akadémiaellenes kormányzati szereplőnek nevezte Kóka Jánost és Magyar Bálintot, az Akadémia 2006. decemberében arról adott ki közleményt, hogy az akarat megvan, a Magyar Tudományos Akadémia a reformok útjára lépett. A genderlobbi, meg a homoszexualitásról írt tanulmányok lennének a reformok, amelyek ellen ma felszólalni sem lehet?
Vezető kép: Gyurcsány Ferenc, Kóka János, Demszky Gábor és Gy. Németh Erzsébet 2006. március 15-én. MTI Fotó: Földi Imre
