Brüsszel a románok bűntársául szegődik a magyarok jogfosztásában
Romániának mindig van ötlete, ha a területén élő magyarok vegzálásáról van szó. Úgy tűnik, az ország még Erdély elcsatolásának századik évfordulóján sem érzi magáénak a területi szerzeményt, hiszen a magyar magántulajdontól is irtózik, amennyiben az túl nagy birtokot érint. Több magyar család hiába kapta vissza a kommunizmus idején elkobzott ingatlanjait, a román állam bármilyen mesterkedést bevet, hogy ezeket újra államosítsa. A jogi küzdelembe beleállt a Kisebbségi Jogvédő Intézet is, amely október 11-én nyilvános konferencián foglalkozik az üggyel.
A Székely Mikó Kollégium elleni állami támadások már jelezték, mire lehet számítani, azóta pedig magánszemélyek is a román hatalom célkeresztjébe kerültek. A kommunisták sorban kobozták el a magyar birtokosok tulajdonait 1945 után, majd az érintettek a ’90-es évektől kezdték visszakapni az őket illető földeket, erdőket és épületeket. Ám amellett, hogy a román bürokrácia húzza-halasztja a visszaadást, és az ingatlanok többségét máig nem szolgáltatta vissza, ellentámadásba lendült, és már visszaállamosításba is kezdett, a 40-es évek végét idéző érveléssel.
Még mindig nem ért véget a második világháború, ha Románia a háborús bűnösségre hivatkozva tagadhatja meg egyesektől a jogos tulajdonukat. Márpedig ez történik. A régi-új tulajdonosok sok esetben már elkezdték fejleszteni a visszakapott birtokaikat, mire a román állam 5-6 éve kezdett hozzá, hogy a legképtelenebb indokokkal visszaperelje azokat. Beleköt az örökösi bizonyítékokba, esetleg közcélt szolgáló állami tulajdonnak minősítik a birtokot.
A legabszurdabb viszont mégis az, amikor a zsidók elleni pogromokat, népirtásokat már a ’40-es évek legelejétől, saját örömére végrehajtó fasiszta Románia a román néppel szemben elkövetett háborús bűnökkel vádol magyar magánszemélyeket.
Leginkább olyanokat, akiktől birtokokat koboztak el, amelyeket most a háborús bűnökre hivatkozva nem akarnak visszaadni. A Bánffy családtól 35 ezer hektárnyi erdőt koboztak el annak idején a Kelemen-havasokban. A családfőt, az addigra már Magyarországra távozott Bánffy Dánielt 1946-ban felmentették a háborús bűnök vádja alól, viszont 1952-ben egy koncepciós perben mégis elítélték a távollétében ugyanezen vádban. A mai, demokratikusnak csúfolt Románia pedig erre az 1952-es ítéletre hivatkozva tagadja meg most az erdők visszaszolgáltatását.
Ha hazudozásról van szó, a románok fantáziája kimeríthetetlen
A család mostani ügyintézője, Bánffy Farkas át is települt Magyarországról Erdélybe a kárpótlás ügyintézése végett. A Krónika erdélyi portálnak elmondta, hogy alig éri el az öt százalékot az eddig visszaszolgáltatott javak összessége. Bánffy Farkas célja, hogy visszaszerezze a családi birtokokat, és azokat úgy hozza helyre, hogy az a magyar közösség javát szolgálja, és a helybeli magyarok életét segítse. A visszakövetelt 35 ezer hektár viszont akkora terület, hogy semmiképpen sem akar róla lemondani az elrablója, a román állam. Legújabban már a megfélemlítéssel próbálkoztak:
Állításuk szerint a birtok visszakövetelése illegális volt, tehát korrupció történt. Erre hivatkozva ráküldték a családra a rendőrséget és az ország első számú belpolitikai furkósbotjaként használt Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA). Az ügy természetesen nem oldódott meg.
Egyenlők és egyenlőbbek az EU-ban
Ezért csatlakozott hozzá a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) is, amely az Európai Unió eszköztárával közelít hozzá. Nyáron az Európai Bíróság is elismerte, hogy ha nemzetiségi alapon történik a hátrányos megkülönböztetés, az sérti a tőke szabad mozgásának alapelvét és a tulajdonhoz való jogot, különösen akkor, ha nemcsak román, hanem más állampolgárokat is érint. Ha azonban nem az egyenlők közt még egyenlőbb régi tagállamok érdekeiről van szó, akkor az EU-nak nem szokása törni magát az igazságtételért.
A magyar jogállamiság kérdése például láthatóan sokkal fontosabb számára, mint az, hogy az egyik tagállamában kommunista ítéletek alapján háborús bűnösnek bélyegeznek embereket, és erre alapozva szentesítik a kommunisták birtokrablását.
Ráadásul ennél sokkal kisebb fajsúlyú ügyben Magyarországot elítélte nemrégiben az Európai Bíróság. A magyar állam szerint a zsebszerződéseket kötők ki akarták játszani a külföldiek földszerzési tilalmát, azonban az Európai Bíróság elmarasztalta a magyar állásfoglalást. Pedig a zsebszerződések megkötői, ha törvényt nem is sértettek, aligha feltételezhető róluk a jóhiszeműség. Egyre kevésbé meglepő, hogy az EU-nak a nyugatiak magyarországi földszerzési lehetősége is fontosabb, mint az, hogy az erdélyi magyarok visszakaphassák saját egykori birtokaikat. A határon túli magyarokkal szembeni durva és tendenciózus jogsértésekkel szemben a legritkábban hallunk uniós bírálatokat, és azokat is úgy kell szinte kikönyörögni. Valamiért ilyen esetekben nem jelentkeznek önkéntes sargentinik és tavaresek, hogy orvosolják a jogsértéseket.
A polgárok helyett a tőkés befektetők szolgálatában
Az Unióban viszont elvileg nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az egyének uniós jogrendből eredő jogait érvényesítsék. A valóság viszont egyre inkább az, hogy más elbírálás alá esnek a régi, illetve az új tagállamok polgárai, és nem a jog azonos érvényesítése, hanem a tőkével rendelkező befektetők érdekeinek kiszolgálása történik. A KJI a szlovák kárpótlási törvény körüli jogsértésekkel kapcsolatban is folyamatosan próbál állásfoglalást kicsikarni az Európai Bizottságból, az illetékes uniós ombudsmanból, illetve az Európai Bíróságból, de a magasságos uniós szervek végül már a leggagyibb kifogásokkal pattintják le őket – már ha egyáltalán méltóztatnak válaszolni. Végülis ez nem a nyugati nagytőke magyarországi birtokszerzését szolgálja, így nincs okuk a buzgóságra.
A KJI és a Veritas Intézet október 11-én nyilvános, bárki által látogatható konferencián mutatja be a romániai helyzet történeti hátterét, a jelenkori román jogsértéseket, és felvázolja az EU-ban történő fellépés lehetőségeit. A konferencia időpontja, helyszíne és programja ITT érhető el. A KJI emellett petícióval tervez az Európai Bizottsághoz fordulni, amelyben az aláírók kérik, hogy érvényesíthessék az uniós tagságból fakadó jogosultságaikat, vagyis az EU tartsa be a saját elveit.
