Stefka István gyászbeszéde elhunyt kollégánk, Máté T. Gyula temetésén
Tisztelt Gyászolók, Családtagok, Barátok, Kollégák és Tisztelők!
A bölcs római császár, Marcus Aurelius szavai jutnak eszembe: "Ne úgy élj, mintha még tízezer évig akarnál élni. A kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött. Míg élsz, míg módodban áll, légy jó emberré!" Gyuszi jó ember volt. Talán a természete volt ilyen, a családból hozta? Nem tudom, de soha nem ártott senkinek. Ahogyan olvastam cikkeit a PestiSrácok felületén a Kávé mellé nevű blogján, akkor tudatosult bennem, hogy többet nem kávézhatunk együtt Máté T. Gyulával, nem kuncoghatunk fanyar humorú, pengeéles írásain, nem hallhatjuk többet rekedtes hangját, amikor érvelt, amikor magyarázott. A Magyar Hírlapnál ismertem meg vagy tíz éve a halk szavú, csendes külpolitikust, aki cikkeiben halálpontos elemzést adott a világ aktuális kérdéseiről. Örülök, hogy a kollégája és a főnöke lehettem. Hamar összebarátkoztunk, nézetrendszerünk azonos volt, így nem véletlenül lett a külpolitikai rovat vezetője. Köztudott, hogy a Magyar Hírlap 2006-tól néhány év alatt váltott szélsőliberális lapból polgári, jobboldali, konzervatív napilappá. Ez akkor a rendszerváltás óta az első ilyen kísérlet volt. Sok régi, liberális, baloldali, nemzetietlen gondolkodású munkatárstól megváltunk, de Gyuszitól nem. Gyuszi igazi baloldali volt és maradt.A család kommunista, de nemzeti kötelezettségeit, hagyományait soha nem adta fel, a T betű emlékeztetett arra, hogy valójában ki ő. Édesapja Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, aki 1989 óta a rosszemlékű, egykori diktatórikus MSZMP, a megtisztított párt haladó szellemiségét, a valódi baloldaliságot képviseli. Talán ezért is jobban látta a fia, hogy ez a jelenlegi magyar baloldal az MSZP-től a Demokratikus Koalícióig egy haszonleső társaság, akiknek nem sok köze van Magyarországhoz, a hazához.
Máté T. Gyula magyar volt, magyar újságíró. Írásai a PestiSrácok.hu-ban kiteljesedtek. Óriási rajongói tábora volt, a napi cikkeit általában kétezren megosztották. A Kávé mellé igazi mikroelemzést adott a balliberálisok aljasságairól, hazaárulásairól, az európai szocialisták és zöldek eszement politizálásáról, az Európai Néppárt liberalizálódásáról, ami, ha folytatódik, Európa vesztét fogja okozni. Utolsó írása is Sargentini és társai gazemberségéről szólt. Szokatlanul röviden írt, Látványparti Brüsszelben címmel. Már akkor nagyon beteg volt...
Nagy örömünnepet csaphattak az Európa Parlamentben a tegnapi Sargentini-jelentés után. Gondolom Don Perignon pezsgőt is bontottak, szarvasgombával. Aztán elmentek wellnesselni. Majd elviszik az EP képviselőket állatkertbe. Vesznek nekik felfújható lufikat, mégis demonstrálni kell Brüsszelnek és Strasbourgban, hogy nekik vannak kizárólagos jogaik. Ők a legtökéletesebbek, legkreatívabbak. Bármikor jár nekik okostelefon, nagyon menő ötcsillagos törölköző, vagy bármi, ami elvihető a szállodából. Vagy bárhonnan. Az Európa Parlament irányító hihetetlenül nagyképűek egymásra. Judith Sargentini például tegnap azt mondta Brüsszelben: hibátlan vagyok! Ugyanezt csinálták a többiek is. Vannak ilyen tévképzetek...
– írta utolsó bejegyzésében kollégánk. Elegáns és mégis metsző volt Gyula. Érdemes felidézni azokat a hozzászólásokat a PestiSrácokban, legalábbis néhányat, amikor rajongói értesültek Gyuszi haláláról:
„Mostantól Lovas Pistával kávézik. Nyugodalmas kávézást odafönn! Szomorúbbak lettünk idelenn.”
„Megszokásból ma reggel is automatikusan kerestem Gyula írását. Nem találtam. Nehezen tudom felfogni, hogy többé nem fog bennünket remek humoros írásaival szórakoztatni. Egy kis kutyát akart örökbe fogadni, de nem írta meg, hogy milyen fajta kutyát választott ki. Nagyon fog nekünk hiányozni, mert az Ő stílusa páratlan, egyedülálló volt. Fiatal barátunk Gyula, nyugodj békében.”
„Švejk, egy derék katona kalandjainak földi vége.....”
„Mindannyiunknak egy pótolhatatlan nagy vesztesség. Sokkal, de sokkal szegényebbek lettünk.”
Igen, szegényebbek lettünk Máté T. Gyula írásainak hiányával. Pótolhatatlan lesz, mert az ilyen groteszkeket – a régmúlt nagy újságírás eszközeit – kevesen fogják tudni utánozni.
Gyuszi élete igazi újságíró-sors volt. Mindene volt a munkája, pusztította önmagát, mérhetetlenül érzékeny, hiú emberként élte életét, de volt mire. Igazán nagy műveltségű, széles tájékozottsággal rendelkező ember volt. Humanista volt, aki soha nem alázott meg senkit sem, távol állt tőle a belvárosi, gonoszkodó, hazudozó, a valóságot megmásító stílus. Fiatal kora ellenére a klasszikus, hagyományos magyar újságírói magatartást követte. Mostanában egyre több barátunk, eszmetársunk megy el idő előtt. Máté T. Gyula is eszmetársunk volt baloldalisága ellenére. Ő szerette a magyarságát és nem gyűlőlte. Engedjék meg, hogy egy Vergilius-versidézettel búcsúzzak tőle:
Éltem, s pályámat, mit a sors kiszabott, befutottam.
Drága Barátom, nyugodj békében, ott fent az égi kávézóban, ahová egyszer mindannyian beköszöntünk. A PestiSrácok.hu összes munkatársának nagyon fogsz hiányozni.
