A forrongó ifjúság és mesék az oppozíción is túlról a CEU-ról, a diktatúráról és a fiatalokról, akiknek már annyira elegük van, hogy az nem igaz
Akinek a halálhírét keltik, az sokáig él, és ez a bölcsesség amennyire igaz a meseszerűen költöző is meg nem is CEU-ra, annyira nem az ellenzékre. A kormánynak címzett utolsó utáni ultimátum megfogalmazására összegyűlő ellenzékiek majdnem annyian voltak a féltett egyetemük melletti bájos kis utcasarkon, ahányan az újságírók. Pedig a lineup kecsegtető volt, hiszen az olyan messzeföldön is elismert, nagy hatású szónokok mellett, mint Pitz Dániel és Ungár Péter, maga Puzsér Róbert neve is feltűnt a meghívón.
A megjelentek létszáma prímán rámutat arra, ahogy a haladók milyen ügyesen képesek rátalálni a legmarginálisabb, szélesebb néprétegek számára teljesen közömbös ügyekre, hogy aztán hetekig morfondírozzanak azon minden rendelkezésükre álló hullámhosszon, hogy megint nem ment át az üzenet, biztos a galád kormánypárti média hallgatta el az eseményt. Ráadásul a „tömegben” elvegyülve hamar kiderült, hogy az ellenzék látványosan gyenge tömegvonzó képességének markánsabb részét a CEU külföldi, tüntetés-elégedetlenkedés szakos hallgatói adják.
Az esemény
A ceremóniamester többször felszólította a tömeget, hogy jöjjenek közelebb a színpadhoz, legyen helyük a hátulról érkezőknek, de a jelek szerint Steiner megint elárulta a Führert, nem jöttek. A kissé szellős csoportosulás viszont alkalmat adott az ellenzéken belüli ellenséges akciók felderítésére; éles szemű tudósítóként azonnal kiszúrtam, hogy miközben az LMP – mint valami elmaradott, XX. századi párt – standokon gyűjti az Európai Ügyészséghez való csatlakozást támogató/követelő – és a kampány során adatbázisként funkcionáló – aláírásokat, addig a hadházysta „szeparatisták” a tömegbe vegyülve tették ugyanezt, ezzel is aláásva az LMP tavaszi kampányhadjáratát. Kérdésemre persze mindezt butácska összeesküvés-elméletnek minősítette az egyik hadházysta aktivista, egyúttal rossz viccnek tartotta, hogy Edmund Veesenmayer néven kívántam aláírni az ívet.
Alig negyedóra után már nem vártak tovább Steinerre, inkább a vékonyka, de elszánt tömegecskének kezdték megtartani az előre bekészített beszédeket. Elsőként Pitz Dániel LMP-és képviselőjelölt és hivatásos fiatal lépett a színpadra, hogy ultimátumot adjon Orbánnak. Álmatag beszéde jórészt kimerült az ezerszer hallott panelekben. Csak felsorolás jelleggel, mert többet nem érdemel: kivándorlóország, ellehetetlenített, átvert fiatalok, összeszerelő üzem, anyagi függésben lévő közmunkás kizsákmányoltak és a szegény, elesett magyar zsírján hízó NER-lovagok. Már éppen elnyomtam volna egy ásítást, amikor meglepetésszerűen befejezte, és ezzel azonnal kiváltotta elismerésemet. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Aztán Ungár Péter jött, amit a mellettem álló két, ránézésre gyurcsányista mamika morogva fogadott. Fideszes vagy! – üzenték neki mérgesen, de biztonságos hangerővel. Mikor Ungár a CEU-s élményeinél tartott és a két diplomájánál, akkor a gyurcsányista különítmény már odáig hergelte magát, hogy kilátásba helyezték azoknak elvételét. Hát, igen, nehéz dolog a Rákosi-rendszerben szocializálódott kommunistáknak elmagyarázni, hogy a politikai vitáinkat egy ideje már nem kifosztással, padlássöpréssel és kényszermunkával oldjuk meg. Szégyelld magad! – üvöltötte ekkor hátul Ungár felé egy borízű hang, és a röhögésem elnyomta a hangosítást, de mivel többé-kevésbé ugyanazokat mondta el ugyanazokkal a szavakkal, mint múlt héten a Polbeatben, ezért nem mondhatom, hogy bármiről is lemaradtam volna.
Ha nincs CEU, akkor elpusztul a Bolygó!
Annyi azért megmaradt bennem, hogy Ungár szerint a CEU egy csoda, a bolygó is elpusztul nélküle, mert a Fidesz nem hisz a környezetvédelem tudományában. És ellentmondott Pitznek, mivel szerinte az zavarja a hatalmat, hogy ők azt mondanak, amit akarnak, miközben Pitz szerint semmit nem szabad mondani. Majd megbeszélik egymással, ha Pitz mer valamit mondani.
Aztán végre jött Puzsér, az est sztárvendége és mindenkit elküldött a picsába. Kezdte a CEU-val, hogy ott mindenki hülye, ráadásul úgy árulják a genderizmust, ahogy a ‘90-es években a multik a szarjaikat (ezek szerint olvas és hallgat minket, rendesen kijegyzetelte a keddünket), aztán elküldte az említett helyre az összes kormánypárti politikust. Kiderült, ő nem a CEU, hanem fantazmagóriái miatt van itt. Ő megvédi a CEU-t, akkor is, ha nem szereti, mert a kormány el akarja pusztítani, és amit a kormány el akar pusztítani, azt ő megvédi, mert ő egy ilyen áldott jó ember. Végül azzal zárta, hogy most csak ennyien vannak, de majd lesznek százezren is, és ha százezren vannak, akkor a NER kénytelen lesz meghúzni magát.
Mint régi politikai katasztrófaturista, tökéletes estém volt. Az ellenzéki beszélő fejeknek meg javaslom, hogy a ‘90-es évek klasszikusai mintájára magyarázzák az újabb néptelen forradalmat.
„A felkészülésünk jól sikerült, nem érzem, hogy annak során komoly hibát követtünk volna el.”
„Voltak jó egyéni teljesítmények is, ezekre lehet építeni a továbbiakban.”
„Ebből a vereségből tanulni kell, kiküszöbölni a hibákat. Megyünk tovább, előre kell tekinteni, mindig a következő meccsre összpontosítunk.”
Fotó: PS
