A Magyar Nemzet története és a kimaradt fejezetek
Megjelent a Magyar Nemzet története című könyv, amelyben Pethő Tibor foglalta össze a nemrég megszüntetett napilap nyolcvan éves történetét. A szerző a lapot alapító Pethő Sándor dédunokája, akinek nagyapja is a Magyar Nemzet főszerkesztője volt. Pethő Tibor véleménye szerint a lap legsötétebb időszaka az ötvenes, a legjobb pedig a hetvenes évekre tehető, és kijelentette, hogy a még mindig Simicska Lajos tulajdonában lévő brandnek nem volt jobbikos időszaka. Bár a Magyar Nemzet a balliberális kormányzatok idején az akkor ellenzékben lévő nemzeti oldal zászlóshajója volt, megszűnése óta a lap volt munkatársai a jelek szerint valamiért mégis a Kádár-korszak emblematikus figuráiban keresnek önigazolást, így a szerdai könyvbemutatóról sem hiányozhatott az egykori moszkvai tudósító, Martin József.
Pethő Tibor Stumpf András újságíróval beszélgetett a budapesti könyvbemutatón, ahol a szerző elmondta, hogy öt éve kezdte el műve összeállítását, amelyben nagy segítségére voltak a családi hagyatékban lévő dokumentumok. A kötet időrendi sorrendben tárgyalja a Magyar Nemzet történetét, és abban lényegesen nagyobb hangsúlyt kapott az alapítás időszakán kívül a második világháború vészkorszaka, a kommunista éra, ugyanakkor kisebb súlyt kapott a rendszerváltozás kora, illetve még annál is kisebbet a 2015-ös G-nap után történtek, illetve a napilap végjátéka, amikor Simicska Lajos a Jobbik idei választási veresége után azonnal beszántotta az újságot.
Pethő Tibor kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a G-nap előtt a kormánypárt rendszeres eligazításokkal tartotta az ellenőrzése alatt a Magyar Nemzet témaválasztását, ami szerinte Simicska emlékezetes ámokfutása után megszűnt, és a lap egy igazi, szabad szellemi műhely lett.
A szerző azt ugyanakkor hozzátette, hogy ő a lap szombati Magazinjánál dolgozott, amely valóban politikamentes felület volt már a 2015 februárjában történtek előtt is. Az a kijelentés, hogy a G-nap előtt a Fidesz eligazításokkal tartott vasfegyelmet a szerkesztőségben, barokkos túlzásnak tűnik, a PestiSrácok.hu számos munkatársa ugyanis épp az említett időszakban dolgozott a lapnál, ahol sem egyéni, sem közös emlékeink szerint sem történtek hasonló esetek.
Talán a G-nap sokak számára kellemetlen története lehet a magyarázata annak is, hogy a műből hiányzik például a Liszkay Gábor főszerkesztő fémjelezte korszak, amikor Magyarországon – ellenzékben – a Magyar Nemzet kitartó munkájának köszönhetően lett a jobboldali, polgári újságírás zászlóshajója, amelyet a más, vagy épp ellentétes politikai nézeteket vallók is rendszeresen olvastak.
A Magyar Nemzet nyolc évtizedes történetének minden mozzanata érdekes, az mégis hiányérzetet okoz, hogy az azt feldolgozó könyv szerzője nem interjúvolta meg a balliberális kormányok idején, az ellenzéki korszakban korszakban a lapot irányító vezetőket, és ugyancsak hiányzik, hogy mi vezetett a G-nap utáni főszerkesztő, D. Horváth Gábor tavaly november végi távozásához, aki – bár a könyvbemutatón a lap számos régi munkatársa megjelent – nem vett részt az eseményen.
Nem hiányozhatott ugyanakkor a kipróbált moszkovita Martin József, aki már áprilisban is részt vett az akkor épp bezárt lap egykori munkatársainak egri előadásán, és nosztalgikus hangnemben olyasmikkel szórakoztatta a hallgatóságot, hogy a Kádár-korszakban a Magyar Nemzet akkori vezetése volt a kommunista rezsim legfőbb kritikusa, ellensége, amely borsot mert törni az államhatalom orra alá.
Martin szerepeltetésénél még Schlecht Csabáé is szerencsésebb megoldás lehetett volna, a Magyar Nemzet utolsó főszerkesztője ugyanis ott volt a könyvbemutatón.
Stumpf Andrásnak becsületére vált, hogy nem akarta megkerülni a G-nap körüli, még mindig tisztázatlan kérdéseket, válaszokat azonban a fentieken kívül sem ő, sem a hallgatóság nem kapott. Stumpf igyekezett megtudni a szerzőtől azt is, hogy mennyit sikerült megtudnia nagyapja — aki egykor a Magyar Nemzet főszerkesztője volt – állambiztonsági múltjáról; Pethő Tibor erre azt válaszolta, hogy szeretett volna elbeszélgetni erről személyesen is vele, de mire ez elérkezett volna, nagyapja meghalt, ő pedig kutatásaiban nem talált olyan adatokat, amelyek a fentieket alátámasztották volna, ugyanakkor maga is Borvendég Zsuzsanna könyvét ajánlotta azoknak, akit érdekel ez a történet.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
