Gyurcsány "miazhogy" Ferenc, a "rabszolgatartó"
Milliárdos gyáros, szocialista politikus, rabszolgatartó - ő bizony Gyurcsány Ferenc. Most, hogy a ballib oldal rabszolgatörvénynek minősített egy törvénymódosítást, érdemes visszaemlékezni Fletónk egyik első botrányára.
A Népszabadság 2003 májusában - nyilván valami szerkesztői tévedés nyomán - bombát robbantott: Gyurcsány Ferenc – akkor még ifjúsági és sportminiszter – mosonmagyaróvári, Motim nevű gyárában negyven órára emelték a heti harminchat órás munkaidőt. Nem a túlórák lehetséges emeléséről volt tehát szó, hanem a kötelező munkaidőéről.
A menedzsment - valószínűleg a munkásbarát szocialista tulajdonos véleményét tükröző - érvelése az volt, hogy ezt meg lehet tenni. A munkaidő csökkentése korábban indokolt volt, mivel olyan technológiával működött a gyár, ami egészségkárosító volt. De most már minden oké, alpesi levegőt szívnak be a melósok.
A sajtó lerohant, de a hallgatás falába ütközött.
A Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége pedig az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelethez (OMMF) fordult, amelynek határozata kimondta, hogy a Motim veszélyes üzemnek minősül, így indokolt a csökkentett munkaidő. A határozat háromszázezer forint bírságra kötelezte a vállalkozást. A Motim pert indított a határozat ellen, amelyet elveszített. A Győri Munkaügyi Bíróság, később pedig a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Ezután az OMMF Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatósága utóellenőrzést tartott a cégnél. Megállapították, hogy a munkaügyi bíróság döntése ellenére továbbra is negyven órában dolgoztatnak. Ezúttal nem a társaságra, hanem annak vezérigazgatójára szabták ki a legmagasabb, százezer forintos végrehajtási bírságot. A főfelügyelet határidőt adott a cégnek, hogy állítsák vissza a törvényes foglalkoztatást. A határidő lejárta után összesen még kétszer tartottak utóellenőrzést, minden alkalommal 100-100 ezer forint végrehajtási bírságot szabtak ki a társaságok ügyvezetőire.
Ez a történet jól mutatja, milyen vállalkozó és milyen munkásbarát Gyurcsány, aki most a rabszolgatörvény ellen küzd.
És itt meg kell emlékeznünk Gyurcsány egyik vonatkozó aranyköpéséről, amellyel sokáig vezette az idézettségi ranglistákat. Az ifjú és bohó Szijjártó Péter ugyanis 2003 októberében interpellációt intézett hozzá, hogy mi a véleménye arról, ha valaki régi politikai kapcsolatait kihasználva jóval értéken alul vesz meg ingatlanokat a magyar államtól, súlyosan károsítva ezzel a köztársaság polgárait. A Motimhoz egyébként úgy jutott hozzá Gyurcsány 1996-ban, hogy anyósa, Apró Piroska által vezetett, akkor még állami Magyar Hitelbank nyújtott hétszázmilliós kölcsönt. A cég - amelyen két éve már másfélmilliárd forintért túladott - az előző évben 6,5 milliárd forintos árbevételt és 200 milliós nyereséget ért el.
Erre jött a hírhedt válasz:
Ha azt kérdezik, hogy kell-e szégyenkezni Magyarországon a sikerért, azt mondom, hogy nem. Ha azt kérdezik, hogy lehet-e Magyarországon tisztességesen boldogulni, azt mondom, hogy igen. Ha azt kérdezik - mert ne hallgassuk el -, ha Ön azt kérdezi, hogy én tisztességesen boldogultam-e, azt mondom, hogy mi az, hogy! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen!
Vezető kép: Kovács Tamás/MTI
