Agyvelőre mért ökölcsapás - Baloldali sajtószemle az ellenzéki szivárványkoalíció március 15-ei vergődéséről
Láthatóan nehezen ment a balliberális propagandasajtónak az összellenzék március 15-ei összeröffenését kommunikálni, amely mind számarányában, mind a felszólalások minőségében messze alulmúlta a korábbiakat. Ez az összefogásosdi mintha természetéből fakadóan taszítaná az embereket; az elvtelen összekapaszkodás éppúgy zavart okoz az ellenzéki szavazók fejében, mint az a látvány is, ahogy a jobbikos és liberális felszólalók félgyűrűjében ott világít fehér ruhájában Dobrev Klára, a véreskezű kommunista, Apró Antal örökségének képviselője, egy bukott miniszterelnök felesége, DK-s üzletasszony, aki Brüsszelbe készül. Ez így mi?
Ez a kérdés motoszkálhatott a 444.hu nevű Soros-blog újságírójának, Szily Lászlónak is a fejében, azaz hogy “hogyan lehet lenyelhetővé és hitelessé tenni ennyire eltérő pártok összefogását”. És előzetesen meg is adja a választ, miszerint
egy, az agyvelőre mért hatalmas ökölcsapással felérő, a közönséget totál elzsibbasztó, az eggyel ezelőtti állampárti rendszerben megszokott iskolai ünnepségeket imitáló első felvonás után megrendezett összellenzéki Ki mit tuddal.
Szily a cikke elején még abban reménykedik, hogy mire befejezi, csak kikerekedik belőle valami pozitív a dzsemboriról, de ez végül nem sikerül neki. Mint kezdetben írja: „az eredmény ráadásul nem is lett annyira siralmas, mint ahogy a felvezetés alapján esetleg gondolhatnád”.
De, annyira olyan lett.
Aztán az emlékeket idéző Szily kénytelen belátni, hogy ez a rendezvény egész egyszerűen ciki volt. Megemlékezett például arról a Molnár Péter szlemmerről, aki valamilyen oknál fogva
a Fideszt nevezte utódpártnak, majd egzaltált hangon tízszer egymás után elüvöltötte, hogy UTÓDPÁRT.
Sípos Ferenc Norbert egyetemista beszédéből annyit jegyzett meg a 444.hu újságírója, hogy ott dőlt el végleg: az O1G skandálva cikibb, mint lerajzolva.„Ezután jött a Magyar Anyák Videóüzenete, de elment a hangja, így Magyar Anyák Tátogása lett belőle” – emlékszik vissza Szily az összellenzéki tüntetés részleteire, majd megdícséri Márki-Zay Pétert, aki szerinte „nem virtigli rétor, de értelmes ember, aki aránylag szenvedélyesen érvelt az ellenzéki összefogás mellett”.
Az egyes feltételezések szerint miniszterelnök-jelölti álmokat is dédelgető Dobrev Klára beszédéből viszont lejegyezte azt a dilemmát, amelyet a Gyurcsány-házaspár feje fölvetett, miszerint „mi az erkölcsileg elfogadható magánemberi viselkedés az új pártállam idején?” Dobrev válasza pedig az volt:
nem lehet alku az önkényuralommal.
Nyilván szegény Szily fejében is megfordult, csak ő nem írhat le ilyesmit, hogy a nagypapa, Apró Antal, a véreskezű kommunista volt például az, aki alkut kötött az önkényuralommal, sőt, készségesen ki is szolgálta. Ennek az alkunak köszönheti Dobrev a villát, ahol lakik, és az összeköttetéseit, amelyeknek köszönhetően kiprivatizáltak maguknak néhány jól jövedelmező állami céget.
No de vissza Szily élménybeszámolójához, amelyben megemlékezik az LMP-ből kiebrudalt Hadházy Ákos mondatára:
Szánalmas balfaszok vagyunk, ha hagyjuk, hogy a közmédia közpénzből gyalázzon bennünket.
Az ellenzék pénteki produkciója láttán ehhez nincs szükség a közmédiára sem. Mint Szily meg is jegyzi:
Hadházy lett az ellenzék akciófigurája, ő mondta el, hogy átvonulunk a Kossuth térre, illetve azt is, hogy ő utána elgyalogol a közmédia Kunigunda utcai székházához is. Az ellenzéki koalíció összetartását mutatja, hogy ide később egy bajtársa sem kísérte el.
Szily ezen a ponton válaszolta meg öntudatlanul előzetesen fölvetett kérdését az ellenzék egybesimulásának formájáról, lehetőségeiről, minőségéről és jövőjéről. Aki tovább szeretné olvasni, az kattintson át.
A grillkolbász ünnepe?
Még érdekesebb volt a szélsőbaloldali Mérce.hu beszámolója, legalábbis abból a szempontból, hogy kiderült: Jámbor András teljesen összetört a tavaszi fáradtságtól és depressziótól, és annyira sem bízott az ellenzéki összefogásban, hogy el sem ment az ellenzéki tüntire, pedig korábban olyan lelkes látogató volt. Méghozzá direkt nem ment el, még az Orbán-beszédre sem, ellenben világgyűlölő undorában végiggyalogolt a Múzeum körúton, ahol kiborította őt egy sültkolbász látványa. Mint írja:
Oláh Ibolya Magyarországa üvöltött a hangszóróból, miközben Valtonosok meneteltek el tömött oszlopokban a lángososnál álló 50 fős sor mellett, ami mögött népviseletbe öltözött anyóka árulta a dizájn kokárdát, hogy jobbra fordulva felfigyeljek a direkt tájszólással beszélő fiú sosem volt magyar népmeséire, amelyeket egy többek között usankát áruló bódé, és egy gyári pálinka árus között mondott el, majd felbukkanjon mindezek után az éppen nyilatkozó ifjabb Lomnici Zoltán.
És akkor hozzáteszi a nagy igazságot:
valami ilyesmivé is vált ez az ünnep, 1490 a grillkolbász, csapjunk hozzá két huszárt, maradhat? Meg hát hány forint is a hideg lángos?
Ez az ünnep természetesen csak Jámbor András szomorú szemén keresztül vált ilyenné; mindenesetre ettől a kínosan elferdült képtől nem bír elszakadni, és izzadtságszagú igyekezettel próbálja összekapcsolni azt a rendezvénnyel, ahová viszont elment. A Globális Klíma Akciónapra, itt ugyanis szerinte az igazán fontos dolgokról volt szó. Aztán ezzel kapcsolatban összehozta az alábbi mondatot:
mert miközben Orbán Viktor a globális háttérhatalomról beszél, a legszebb globális trendek mentén árusítja ki az ünneplő tömeget a fogyasztás oltárán. Annak a fogyasztásnak az oltárán, ami éppen ezt a bolygót a végzete felé viszi.
Értjük ugye az összefüggéseket? Nem? Na ugye. Jámbor a cikke végén még hozzáteszi: a klímatüntetésen a jövőről volt szó,
és hát nem ez lenne a fontos, a migráns, az O1G, a mocskos Fidesz, a komcsi és a mindkét oldalon bevethető hazaárulózás helyett?
Szívszorító, ahogy Jámbor saját természetétől is elidegenedett a klímatüntetés hatására. Jellemfejlődés tehát történt, ehhez nem kell ellenzéki tüntikre sem járni.
A ki nem tett, de nem kitéve mégis kitett kokárda
Megjegyzendő, hogy az ifjúmarxista forradalmárok mennyire nem találják a helyüket egy nemzeti, forradalmi ünnepen; érdemes röviden ide idézni azt a vezető cikket, amelyben a homoszexuális szerző a kokárdához való viszonyát boncolgatja. Akár egy CEU-s szakdolgozat. Igazán érthetetlen a szemszög is - egyáltalán a téma maga -, de az, hogy megjelenhettek az alábbi mondatok, a Mérce.hu teljes tanácstalanságáról árulkodnak:
van azonban egy dolog, amit a kokárdával tényleg csak magyarok tehetnek. Nem viselni. Ez persze furcsán hangzik, hiszen 7 milliárd ember sosem visel magyar kokárdát, és nem is magyarok. Én viszont viselem a nem viselt kokárdát. Ahhoz valóban magyarnak kell lenned, hogy ne viselj kokárdát, de a kokárda hiánya ne üresség legyen, hanem olyan állapot, amelyben egy idea jelen van, és amely nem jöhetett volna létre a kokárda megszokott jelenléte nélkül. Az én tudatosan választott láthatatlan kokárdám egészen más, mint egy holland kokárda nélküli öltözete március 15-én. Mert ugyan kifejez egyfajta elidegenedést a nemzeti közösségtől, mindenképpen feltételez valamiféle viszonyt hozzá.
Körben áll egy kislányka
Végül rápillantottunk a HVG.hu tegnapi beszámolójára is, ahol a tüntetés alatt olyan bejegyzésekkel szórakoztatták magukat az újságírók, mint
Molnár Péter slammer „szlemmel” épp. Akit érdekel, mi az a slam poetry, az üsse be a Google keresőjébe: mi az a slam poetry?
Egy dolog mindenesetre biztos: a március 15-ei tüntetés nem az ellenzéki szivárványkoalíció erejét demonstrálta. Aki az egészből egyedül profitálhatott, az a színpadon középen álló Dobrev Klára, akit, mint támogatók álltak körbe az ellenzéki felszólalók. A DK-nak tehát megérte ez a március 15., a baloldali sajtónak inkább erre kellett volna felhívni a figyelmet, nem az összefogást szimbolizáló, közös nyolc pontra.
Forrás: merce.hu, 444.hu, hvg.hu; Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
