Elindult a tavaszi tüntetés-szezon, rögtön kiöntött a szánalomtenger (Képgalériával)

Két izgalmas eseménnyel indították el a tavaszi szezont: a Kossuth téren a bölcsész-sztereotípiának (vagy viccnek) öltözött alapképzéses forradalmárok próbáltak focit imitálni, hátha ezzel felhívják magukra a sportágat közismerten kedvelő miniszterelnök figyelmét, a Szabad sajtó útján pedig a Fény Demokrata Harcosai (vagy valami hasonlóan zagyva nevű) társaság tartott egy színes, vidám elmegyógyintézeti gyülekezőt.

A 20 legjobb bölcsészvicc focizni akar

Saul Alinsky 12 intelmet rögzített a haladó radikálisok számára, hogyan kell eljárniuk a hatalommal szemben. Az 5. pont így szól: „A nevetségessé tevés az ember leghatásosabb fegyvere. Nincs védekezés. Irracionális. Dühítő. Döntő nyomásgyakorlási pontként is szolgálhat, hogy engedményekre kényszerítsd az ellenfelet.” Valamit félreérthettek ifjú társadalomtudósaink, hiszen rendre magukat teszik nevetségessé. A bölcsészviccnek öltözött, maguknak erős, izmos, tollat markoló munkáskezeket rajzoló aktivisták mintegy 20-an szórakoztatták a Kossuth téren járkáló álmélkodó turistákat. Első tudományosan megalapozott lépésük során mindent a költözések során megismert, dobozoló ragasztószalaggal akartak rögzíteni, amit valószínűleg a mindenre alkalmas marxizmus fizikai megjelenésének gondolhattak, és legalább olyan hatékonynak is bizonyult. A kedves, könnyed, tavaszi szellőcske kíméletlen fasiszta diktatúraként roppantotta össze a mindenkinél okosabb bölcsészkobakok által kikutatott és erősnek rajzolt kezeikkel összegányolt díszletet, hogy a stabilizátorként használt műanyag kukákból kifolyt víz másodpercekkel később a krétával általuk felrajzolt focipályát fenyegesse. Egy csipetnyi Venezuela a gyakorlatban, de azért adtak neki még egy esélyt. Ez már megadta az alaphangot, pedig később futballozni is próbáltak a CEU közéleti fontoskodó képzésének külföldi hallgatói és magyar barátaik, akik egyébként feltűnően komolyan vehették a genderképzésen hallottakat; közel felükről lehetett csak szabad szemmel megállapítani, hogy micsodák.

Kossuth tériek a hídon

Míg a bölcsész sztereotípiák focizni próbáltak, az egymást mozgalmi álneveken szólító, mentális és egzisztenciális kihívások egész sorával szemben alulmaradt, magukat Kossuth térieknek nevező szekta a Szabad sajtó útján próbált rendszert dönteni és pénzt tarhálni a megjelent 80-100 nekikeseredett szabadságharcos-demokratától. Olyan sztárokat hívtak a színpadra, mint a vöröses-lilás hajkompozícióban tündöklő, korábbi Echelon-tanúként a Napiszar-rovatok örökös bajnoka, Molnár F. Árpád, és az önmagát valamiért egy vándorló-legeltető szaharai néppel azonosító Szabó Gábor. Mindent visszakaptunk, amit március 15-én elvettek tőlünk: a beszédek rövidek, velősek és teljesen értelmetlenek voltak. A tüntetést mi egy közeli kávézóból hallgathattuk a remek hangosításnak köszönhetően, és azt vettük észre, hogy a beszédeket értő magyarok féktelen jókedve és gurgulázó röhögése szép lassan a magyarul nem értő vendégekre is átragad: Tuareg Szabó Gábor szónoklata alatt a környék olyan hangulatba került, mint mikor Michael Keaton Batmanjében Joker nevetőgázt eresztett a felvonulók közé.

Kevesen vannak sokan

A beszédek mindegyike gyöngyszem volt a maga nemében, bár írásban lehetetlen visszaadni, mennyire remekül szórakoztunk. Két ismeretlen figura után, akik közül az egyik valami olyasmit fejtegetett, hogy mivel a Fideszt kizárta az Európai Unió, ezért nem is lehet rájuk törvényesen szavazni, Molnár F. Árpád Echelon-tanú perdült a világot jelentő deszkákra, hogy ott tömeggyilkos rezsimről tanúskodjon. A tanú szerint a rezsim annyira velejéig romlott és gonosz, hogy elpusztítja, de legalábbis katasztrófába sodorja a világot, miután elcsente az alkotmányt és a polgári törvénykönyvet. Azt is kifürkészte a világ legnagyobb összeesküvéseit és reptilián megszállási kísérleteit korábban sorra leleplező Árpád, hogy az összes listában legutolsó helyre került az ország, kivéve az elmenekültek számában, mert abban világelsők vagyunk. A kórházakban népirtás folyik, a szegények milliószámra éheznek, és a többi, ilyenkor szokásos lázálom előkerült. Kijelenthetjük, hogy Molnár F. Árpád szerint a haza rosszabb állapotban van, mint Varju László volt, amikor megölték az MTVA folyosóján, de akár fel is támadhatunk, ahogy Varjunak sikerült, csak el kell üldözni a rezsimet. A kávézó közönsége szinte felállva tapsolt. Az Echelon-világösszeesküvés leleplezője és tanúja után Szabó Gábor ragadta meg a mikrofont, hogy egészen megkapó marhaságokat mondjon. Lassan lendült bele: az elején még a ragozása is olyan volt, mint Bangóné helyesírása, de aztán belejött. Szomorú duzzogással kezdett: szerinte az ellenzéki pártok és tömegmédiumok szemetek, nem hirdették meg a tüntetésüket, pedig akkor sokkal többen lennének itt. A „hova tűntek a tömegek, ha mindenki velük van?” metafizikai kérdéskörét hosszasan boncolgatta dadogva, és valami olyasmire jutott a végén, hogy sokan vannak, mert akik nem tudtak a tüntetésről, azok eljöttek volna, tehát nem kétszázan vannak valójában, hanem sok ezren. Az nem merült fel benne, hogy azért vannak kevesen, mert vállalhatatlanul kínos minden épelméjű ellenzékinek, amit művelnek. Az önkritika biztos reakciós tudomány.

Fogjatok össze, vagy mi fogunk össze titeket!

A kevesen vannak, de mégis sokan kibontása után rátért a tüntetés eredeti céljára, az összefogás kikényszerítésére. Szent meggyőződése, hogy az általuk összegyűjtött 10 ezer aláírás, ami a közös EP-listát ajánlja az ellenzéki pártoknak, kötelező érvényű. Ha az ellenzéki pártok ezt nem veszik figyelembe, akkor „menjenek a picsába!” – hogy szó szerint is idézzem a retorikai bravúrsorozat egyik mérföldkövét. Furcsa módon a kötelező körnek tekinthető diktatúrázás és fideszrohadékozás mellett főként az ellenzéket szidta, mert azok nem hallgatnak a vándorló-legeltető népre, aki pedig tudja, hogy mitől megy a villamos. Ha az ellenzék összefog, akkor mindenki rájuk szavazna, még a fideszesek is, és ezt azzal támasztotta alá, hogy az összefogás szorgalmazó aláírási ívüket fideszes politikusok is aláírták. Hogy ez tényleg megtörtént-e, vagy csak délibábot látott a vándorlás-legeltetés közben a Kossuth téri beduin sátorban, azt sosem tudjuk meg; ha igen, azt könyveljük el prémium trollkodásnak. A beszéd végére a beszéd is teljesen zavarossá vált, nemcsak a beszélő, így miután a vándorló-legeltető nép egy enervált köztársaságozással sikertelenül próbálta a postás megharapásáig hevíteni az egybegyűlteket, és azok kezdtek elszivárogni, gyorsan jött az új Internacionálé, az Örömóda, és a tüntetés véget ért. Azt megígérték, hogy folytatni fogják (ennek mi őszintén örülünk, mert tényleg ritka szórakoztatóak; mintha csak az Office c. sorozatot néznék), hétfőn pedig végiglátogatják az ellenzéki pártokat, és ezt a műveletet közvetíteni fogják a Facebookon.

Remek nap volt, még sok ilyet!