A magyar "iszlám jogvédők" jogvédelem helyett a jobboldali véleményformálók vegzálásával foglalkoznak

A nyugati és liberális magyar sajtó muszlimok asszimilációjáról vagy integrációjáról beszél, pedig saját szemünkkel láthatjuk, hogy ezen örvendetes és marginális jelenség mellett sokkal jellemzőbb a bűncselekmények megsokszorozódása, a nemi erőszak, a fegyveres támadások és a kirekesztő, fenyegető viselkedés (például Párizsban egyes üzletekbe nem léphetnek be nők) elharapódzása.

Integráció helyett uszítás és erőszak

Megkérdőjelezhető tehát azon európai politikusok szellemi épsége, akik azt vallották - sőt, vallják -, hogy a migráció egy szükséges vagy hasznos dolog lenne. Sokkal valószínűbb azonban, hogy azok a döntéshozók, akik Európába invitálták a muszlim tömegeket, tökéletesen tisztában vannak tettük következményeivel. Hazájukban, Németországban és Franciaországban, a két legnagyobb muszlim kisebbségnek otthont adó országban a közel-keleti és afrikai bevándorlók beépítése a társadalomba már a migrációs válság előtt is nyilvánvalóan kudarcot vallott. Ennek egyik példája, hogy a német szövetségi bűnügyi hivatal adatai szerint már a migrációs válság előtti 20 évben 40 százalékkal nőtt a külföldi származású személyek által elkövetett bűncselekmények száma. Ez a szám azóta nem pusztán emelkedett, hanem egyenesen kilőtt.

Munkanélküliség terén is jól mutatkozik a társadalmi integráció kudarca. Korábban már megírtuk, hogy Németországban például minden második bevándorló munkanélküli, illetve akinek van munkája, azoknak is egy jelentős része szaktudást nem igénylő munkakörben tevékenykedik.

Könyves Kálmánnak is beletörött a bicskája

Magyarországnak sokkal hosszabb idő állt rendelkezésére, hogy tesztelje a muszlimok asszimilálhatóságát, társadalmi beépíthetőségét. Semmilyen formában sem járt sikerrel a mindenkori magyar állam. Az első kísérlet a magyarországi muszlimok társadalmi integrálására a magyar történelem egyik legstabilabb időszaka alatt történt, Könyves Kálmán uralkodása idején. Kálmán nem píszí módon próbált szót érteni a muszlimokkal: törvényekben kötelezte őket a magyar életmód elsajátítására. Ennek ellenére sem járt sikerrel: a böszörmények még 200 évvel később sem tudtak a magyar társadalom szerves részévé válni.

A második típusú találkozást a muzulmán kultúrkörrel, azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni: a Balkán felől érkező illegális határátlépők agresszíven igyekeztek átjutni a déli határzáron, fegyveres összetűzésre is sor került, majd a keresztényi jóindulatot kihasználva (kicselezve) megszállták Budát (és Pestet).

2015-ben már nem mészárolták le az ország fél haderejét a muszlim hódítók, ettől eltekintve viszont a négy évvel ezelőtti események lefolyása kísértetiesen hasonlított az 1526-1541 közötti oszmán előretöréshez.

A társadalmi integráció elkötelezett "civil" támogatói

Láthatjuk tehát, hogy a muszlim kisebbségeket nemhogy asszimilálni nem lehet, de a társadalmi integrációjuk is, mint csoport, képtelenség. Mégis ezt tűzte zászlójára a Magyar Iszlám Jogvédő Egyesület (MIJE), akik 2016-ban alakultak meg - a migrációs válság csúcsán -, és egyből ki is nyilvánították hovatartozásukat: két hónappal alapításuk után csatlakoztak a Soros György magyar jogászaiból álló TASZ nyilatkozatához, amely a kötelező betelepítési kvótáról szóló népszavazás bojkottjára szólított fel.

Mint az ebből kitűnik, nem véletlen a 2016-os alapítás: az ellenzéknek szüksége volt egy olyan szervezetre, amely nem jogi vagy politikai úton (bár a szervezeti tevékenységükben a jogi védelem nyújtását is megemlítik) tolja a bevándorlás szekerét, hanem a migráció társadalmi és kulturális létjogosultságának felépítésével a népszavazás előtt. Egyszerűbben szólva: kellett Magyarországra is egy olyan szervezet, amely a politikai érzékenyítéssel mintegy gondolatrendőrségi felügyeletet biztosít a magyar sajtóban, közösségi médiában, hátha így nagyobb sikert érnek el a bevándorláspárti erők.

Hogy mennyire volt ez sikeres, könnyű megmondani a 2016-os migrációs népszavazás elsöprő kormánypárti eredményének ismeretében is. Mindenesetre az biztos, hogy a MIJE beállt a Soros-szervezetek propagandája mögé: rendszeresen „elemzik” például a migrációs témájú, a konzervatív sajtóban megjelent cikkeket, nyilatkozatokat, és kérdés nélkül felülnek a fakenews-vonatra, ha az érvelés éppen úgy kívánja.

Igazán 2018-ra jöttek bele, amikor nekimentek a Stand for Christians (S4C) nevű magyar keresztény hírportálnak, mivel szerintük a nagyrészt vallási tematikájú oldal felforgató (!) és gyűlöletkeltő (!). A portálnak egyébként az volt a bűne, hogy le merészelte írni: egyes muszlim többségű országokban a keresztények üldözésnek vannak kitéve. Ellenben a MIJE nem fél iszlamofóbiát, kirekesztést, rasszizmust kiáltani, ha bevándorlási kérdésben megszólal egy konzervatív politikus.

Míg a világ másik felén keresztényeket ölnek muszlimok - ahogy azt láthattuk például Srí Lankán -, addig Európában a migráció ellen felemelt szó halálos bűn a jogvédők szemében. Nyugat-Európában a sajtó eltitkolja, ha egy bűncselekményt muszlim bevándorló követett el, és terroristák járkálhatnak szabadon; a jogvédők mégis azt mondják, hogy a keresztények a felforgatók. Így működik a gondolatrendőrség egy liberális disztópiában. Mondjuk a Soros-féle iszlám jogvédők magyarországi kiadása még mindig szerethetőbb: a kormánypárti véleményformálók folyamatos vegzálása mellett a MIJE arra legalább fordított energiát, hogy elítélje a Srí Lanka-i terrortámadást.

Források: MIJE Facebook-oldala, s4c.news; A vezető képen a Magyar Iszlám Jogvédő Egyesületnek is otthont adó újbudai, Fehérvári úti mecset látható.