Átnevezik a kommunista utcaneveket? – A kormányhivatalok és az önkormányzatok térfelén pattog a labda
Több, mint hatezer támogató aláírást gyűjtött össze a Magyar Patrióták Közössége a kommunista örökséget hordozó utca- és közterületnevek megváltoztatása érdekében a kezdeményezés február 25-i meghirdetése óta. Ezeket adták át Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszternek, arra kérve őt, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalok irányítójaként lépjen fel a törvény érvényre juttatásáért. A szándékosan a „felszabadulás” egykori ünnepére, április 4-re időzített találkozó során a patrióták átadták a miniszternek a visszásságokat taglaló árnyékjelentésüket is, és hamarosan az összes érintett önkormányzat megkapja a levelet, amelyben a törvénysértés elhárítását kérik.
A 2013. január 1-től hatályos törvény szerint nem viselheti közterület, közintézmény, sajtótermék, cég és egyesület olyan személy nevét, aki XX. századi önkényuralmi rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be, valamint olyan kifejezés sem használható ezekben a megnevezésekben, amely közvetlenül összefüggésbe hozható bármely XX. századi önkényuralmi rendszerrel. Az ilyen utcanevek megtartása 2013 óta mulasztásos törvénysértés, egyes önkormányzatok mégis képesek úgy ragaszkodni hozzájuk, mintha még mindig Kádár Jánosnak akarnának kedvében járni. Nem beszélve arról, hogy ezen utcanevek megtartása a kommunizmus bűneinek relativizálása, ami az áldozatokban és családtagjaikban különös okkal kelt visszatetszést.
Körülbelül 500 település mintegy 700 utcanevéről van szó, amelyekre minden településnek külön levélben hívja fel a figyelmét a Magyar Patrióták Közössége, valamint a fővárosi és megyei kormányhivataloknak is eljuttatja az illetőségük alá tartozó területen fennálló törvénysértő nevek jegyzékét – ahogy azt másfél hónapja megígérték. A hosszadalmas munka a végéhez közeledik, a levelek többségét már postázta a szervezet, amely korábban mintegy ezer érintett közterületről beszélt, első körben azonban hétszázra szűkítették a kört, így egyelőre félretéve a szintén kommunista gyökerű, ám vitathatóbb utcaneveket. A petíciót átvevő Gulyás Gergely miniszter később a PestiSrácoknak elmondta: egyetért a kezdeményezéssel, amelyet személyesen is fontosnak tart. Üdvözölte, hogy egy fiatalokat tömörítő civil szervezet célul tűzte ki ezt, és elismerte, hogy teljes joggal bírálják a Fidesz-kormány idején elfogadott jogszabály nem megfelelő végrehajtását. Megkérdeztük Gulyás Gergely véleményét arról is, hogy többek előfeltevése szerint miniszteri odahatás kell ahhoz, hogy a kormányhivatalok valóban elhárítsák a törvénysértést.
A kormányhivatalok vezetőiről a lehető legjobb véleménnyel vagyok, és több helyen meg is történt az átnevezés. A hatásköreik száma viszont a háromezerhez közelít, ezért az, hogy az átnevezés nem minden esetben történt meg, az nem jó, de a civil társadalom helyes működését mutatja, hogy voltak, akik erre felhívták a figyelmet
– válaszolta, és reményét fejezte ki, hogy idén év végére lezárul a dolog, és nem kell többé kommunista utcanevekkel találkozni Magyarországon.
Maszatol és kettős mércét alkalmaz az Akadémia
Azt azonban Magyarországon már megtanulhattuk, hogy a kommunizmus velünk élő sejtcsomóitól nem ilyen egyszerű megszabadulni. A vonatkozó törvény úgy rendelkezik, hogy kétség esetén az önkormányzat köteles beszerezni a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását, és noha ez az állásfoglalás nem a feltétlen érvényesülés szándékával született, a joggyakorlat mégiscsak úgy fest azóta, hogy gyakorlatilag az Akadémia dönt az utcanevek törvényességéről. Az MTA ki is adott egy sok nevet tartalmazó állásfoglalást, amellyel azonban temérdek probléma van, ahogy arra a Magyar Patrióták Közössége is felhívta a figyelmet a miniszternek átadott árnyékjelentésében.
Egyes neveknél a „nem használható” helyett a „nem javasolt” minősítés szerepel, ha egyáltalán szerepel. Ezzel a homályos megfogalmazással visszaélhetnek a kommunizmus iránt bensőséges érzéseket tápláló önkormányzatok. Van azonban, ahol csak úgy simán hiányzik a minősítés az akadémiai állásfoglalásban, és emiatt maradt hatályban bolsevizmushoz köthető személyről elnevezett közterületnév. A lista durva kettős mércét alkalmaz a baloldali és a jobboldali híres személyek esetében, tükrözve az MTA baloldali elfogultságát, és nagy hiányzók is vannak, hiszen nincs rajta például Dinnyés Lajos, a kisgazdák árulója, aki miniszterelnökként adta a nevét a szovjetizálás megkezdéséhez 1947-ben, ahogy hiába keressük a Március 21.-ét, a tanácsköztársaság kikiáltásának napját is.
Kiskapuznak az önkormányzatok
Az önkormányzatok is változatos módokon állnak ellen a törvény betartásának, időhúzásra, kiskapuzásra játszanak. Nyírbátor például pert indított a kommunista utcanevei megtartásáért. Budapest III. kerületében népszavazást tartottak az átnevezésekről, azzal a szándékkal, hogy felülbírálják a törvényt. Sukorón elhagyták a szovjet Vörös Hadsereg tisztje, Zalka Máté előtt tisztelgő utcanévből a keresztnevet, a Baranya megyei Kákics önkormányzata pedig azt próbálja elhitetni, hogy a Ságvári utcát valójában a falutól közúton 130 kilométerre levő Ságvárról nevezték el, nem pedig Ságvári Endréről, a rendőrgyilkos illegális kommunista mozgalmárról nevezték el.
Szomorú, hogy ezeket a formálisan jogszerűnek tűnő, valójában a törvény kijátszására irányuló gyakorlatokat a kormányhivatalok elfogadják
– írja árnyékjelentésében a Magyar Patrióták Közössége, amely szerint a kormányhivatalok megengedő hozzáállásának megváltoztatása rendezné a helyzetet.
