Pesti Srácok

Novák Katalin a PS-nek: Súlyos bizonytalanságot okoz a franciákban, hogy nincs felelőse a Notre-Dame pusztulásának

Novák Katalin a PS-nek: Súlyos bizonytalanságot okoz a franciákban, hogy nincs felelőse a Notre-Dame pusztulásának

A Notre-Dame nem csupán egy műemlék, nem pusztán Párizs látványossága, hanem egy élő katedrális, ahol virágzó vallási élet zajlott, és 650 éve szimbóluma a kereszténységnek a város szívében - jelentette ki portálunknak adott interjújában Novák Katalin. A Fidesz alelnöke kiemelte: az önmagán is túlmutató veszteségérzet mellett a franciákban nagyon sok kérdés merült fel, amelyek megválaszolatlanok. Bizalmatlanok, mert attól is tartanak, hogy soha nem fog kiderülni, mi is állt a tűzeset hátterében. Mint hozzátette: a székesegyház pusztulása lelki-szellemi támpontot jelenthet annak megértéséhez, milyen fontos tennünk a keresztény kultúra Európán belüli megvédéséért.

A párizsi Notre-Dame székesegyházban hétfő kora este ütött ki tűz; a lángok elpusztították a világhírű épület huszártornyát és a teljes tetőszerkezetet. A tűzeset megmozgatta a világ közvéleményét; a szolidaritás kifejezése mellett gyűjtések, felajánlások egész sora jelezte azt, hogy Európa is nagyobb jelentőséget tulajdonított a tragédiának egy puszta műemlék részleges elpusztulásánál. A közvéleményt a tűzeset óta foglalkoztatják az eset körülményei; sokan szándékosságot sejtenek a székesegyház kigyulladásában, hiszen Franciaországban az elmúlt időszakban számtalan templomot ért kisebb-nagyobb mértékű támadás, rongálás. A francia emberek reakciójáról, a Notre-Dame leégésének szimbólum jellegéről, a nagyhéti készülődésről Novák Katalint, a Fidesz alelnökét kérdeztük.

Már Facebook-bejegyzésében is arról írt, hogy Párizs és a Notre-Dame sem lesz a régi többé. Most is így gondolja, vagy csak a pillanatnyi megdöbbenés váltotta ki Önből ezeket a csalódott mondatokat?

A Notre-Dame nem csupán egy műemlék, nem pusztán Párizs látványossága, hanem egy élő katedrális, ahol virágzó vallási élet zajlott, és 650 éve szimbóluma a kereszténységnek a város szívében. A Notre-Dame egyszerre a keresztény hit jelképe Párizsban, és Párizs jelképe is, amelyhez engem is sok személyes emlék fűz. Tanultam, dolgoztam a francia fővárosban. Amikor láttam a megrázó képsorokat, ahogy lángokban áll a katedrális, azt súlyos tragédiának éltem meg. A tűz keletkezése után fél órával, azaz szokatlanul korán, a hatóságok már kategorikusan elutasították a szándékosság gyanúját. Ennek az előremenekülésnek az lehetett a célja, hogy az emberekben nehogy gyanú ébredjen, de éppen az ellenkező hatást értek el vele. Hiszen Franciaországban sorozatosak a keresztény templomok, szakrális helyek elleni támadások; katolikus papot is gyilkoltak már a keresztény hit iránti gyűlöletből.

PestiSracok facebook image

A találgatások mindaddig fennmaradnak, amíg a hatóság nem rak pontot a tűzeset végére...

Bízzunk benne, hogy kiderül, mi történt pontosan. Az viszont szimbolikus tény, hogy a tűz éppen a Nagyhét kezdetén pusztított. Ez egy lelki-szellemi támpont a megértéséhez. Aláhúzza, hogy milyen fontos tennünk a keresztény kultúra Európán belüli megvédéséért. A Nagyhét üzenete a szeretet, Krisztus szenvedése, a Húsvété pedig a feltámadás. A keresztény közösség még egy ilyen tragédiából is megerősödve kerülhet ki, ha eszmél.

Figyelemmel kísérte a reakciókat a közösségi oldalakon?

Nagyon sokféle reakció érkezett a tűzeset kapcsán. Voltak olyan közösségek, amelyek már aznap este vallásos énekeket énekeltek, imádkoztak, ami egy keresztényi válasz része lehet. Emellett egészen szélsőséges reakciók nyomait is lehetett látni: voltak, akik ünnepelték a Notre-Dame pusztulását. Az ilyenfajta gyűlölet nem újkeletű, s bennünket eszmélésre kell serkentsen. Meg kell erősíteni a keresztény közösségeket és egyénileg hitünket, mert nem az a tolerancia, nem az az elfogadás, ha lemondunk saját identitásunkról, saját hitünkről.

Ön ismert a Franciaországhoz fűződő jó kapcsolatairól. Hogyan élték meg a franciák a Notre-Dame kiégését?

Sok francia ismerősömmel beszéltem, és azt mondhatom: Franciaország gyászol. A francia társadalmat végletekig lesújtotta, ami történt. Ugyan sok francia templom ellen történt már támadás, kisebb-nagyobb károkozás az utóbbi időszakban, de az, hogy a Notre-Dame ott lángol Párizs közepén, hogy helyrehozhatatlan károk keletkeztek, hogy évekig nem is lehet majd bemenni az épületbe, és senki nem tudja, mi is következik ezután, komoly bizonytalanságot okoz. A talán önmagán is túlmutató veszteségérzet mellett a franciákban nagyon sok kérdés merült fel, amelyek megválaszolatlanok. Bizalmatlanok is, mert attól is tartanak, soha nem fog kiderülni, mi is állt a tűzeset hátterében. A média és egyes politikusok egyébként is igyekeznek a társadalmat feszítő konfliktusokat felszín alatt tartani. Ha eltussolják a tűzeset körülményének vizsgálatát, az csak tovább erősíti a feszültséget és a gyanakvást. Segítene, ha megneveznék a felelősöket, hiszen valamilyen formában bizonyosan voltak.

Mi, magyarok, hogyan segíthetünk?

A magyar kormány már felajánlotta segítségét, de azóta is érkeztek további, nemcsak pénzbeli felajánlások. Volt például, aki a munkáját, szakértelmét ajánlotta fel. Jó látni, hogy a tűzeset megmozdította a magyarokat is, és az emberek most nem arról vitáznak, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy a gazdagabb Franciaországot támogassuk, hanem azon gondolkodnak, miben, hogyan tudnának segíteni.

Elég mozgalmas időszak következik a magyar közéletben. Mégis, szabad az ünnepek alatt politizálni, politikával foglalkozni?

A Húsvét mindenki számára egy lehetőség, hogy a hagyományos népszokásoknál, gasztronómiai élvezeteknél többet adjon. Minél nagyobb a zaj körülöttünk, annál nehezebb alkalmat találni a befelé és Isten felé fordulásra a mindennapokban, így akinek sikerül akár csak egy rövid időre is elmélyülnie és elcsendesednie a Nagyhéten, az megerősödhet hitében, önmagában. Húsvétkor a feltámadást ünnepeljük, ami a saját közösségeink számára is lehetőséget jelent a lelki felemelkedésre. Ha az a kérdés, minek van helye ebben az ünnepkörben, akkor a napi dzsungelharcnak, ami a politika sajátja, nincs keresnivalója. Személy szerint magam is próbálok rátalálni a belső csendre, amire kiváló alkalmat ad, ha a családommal együtt tudunk lenni. Ezt kívánom mindenki másnak is, hogy szeretteik körében tölthessék ezeket a napokat. És hogy gondoljunk azokra is, akik hiányt szenvednek: szeretetből, emberségből.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.