Élt egy transznemű lány, álmodtam, vagy igaz talán – népszerű propagandamese a magyar kamaszoknak
A Móra Könyvkiadó jelentette meg azt a mesegyűjteményt, amely lázadó lányoknak mutatja be a történelem női hőseit. Egyikük az a Coy Mathis, aki fiúként született, de hatévesen a transzgender mozgalomnak hála kiharcolta, hogy a lányvécét használhassa. Marie Curie-val és más ismert történelmi legendákkal került egy kötetbe. A kritikusok szerint a gyermekek csak eszközök a transzgender-lobbi kezében. A transznemű propaganda viszont erős, és a gyerekeket, a fiatalokat is megcélozzák. Narratívájuk ismerős: egy új, jobb világot akarnak, és akinek ellenvéleménye van, azt megbélyegzik. Igen, mint a kommunisták és a nácik.
Néhány hete jelent meg az a cikkem, amely azt mutatta be, hogy az ÁVH-s Ákos Miklós milyen tanmesével mosta az úttörők agyát az ötvenes években. A Nyomoz az őrs története szerint a jó gyerek feljelenti a gyanús kulákot az állambiztonságnál. Akik aztán bebörtönzik vagy kivégzik a bácsit.
A propaganda akkor a legaljasabb, ha gyerekeknek tálalják, még a felnőttek jelentős része is képtelen ellene védekezni – ennek hatását ma is látjuk –, de fiatalkorban teljesen védtelenek vagyunk. Ezért is érdekes az a mostanság kiadott mesegyűjtemény, amely valójában még egy méltatása szerint sem az, hanem valójában történeteknek álcázott szócikkek gyűjteménye.
A könyvet a Móra Könyvkiadó jelentette meg (vezetőjéről éppen most írtam), és amúgy szép, nemes céllal készült: bemutatja azokat a nőket, akik változtatni akartak és tudtak a sorsukon. Vannak benne kalózok, tudósok, feministák, zseniális zenészek és egy kisfiú. Egy kisgyerek, aki a mostani kép szerint pufók, lila hajú kamaszlány lett, aki a narcisztikus nemzedékek jó szokása szerint a fotón éppen a telefonjában bámulja önmagát.
Az amerikai Coy Mathis akkor vált világszerte ismertté, amikor a transznemű-mozgalom arca lett. A kisfiú páréves korától kezdett lányruhába öltözni, babázott, szülei ebben támogatták, hiszen teljesen természetesnek gondolták, lányként kezelték, megnövesztette a haját és a többi. Az iskolában elsősként is lányként viselkedett; a balhé akkor tört ki, amikor nem engedték, hogy a lányvécét használja. Mehetett volna a tanárok illemhelyére vagy a semlegesbe, de azt nem akarta. Ő a lányvécét követelte.
A család természetesen pert indított, és természetesen meg is nyerték, így visszament az iskolába, már ott pisilt, ahol akart. A lányok jogait persze letojták. Győzelem, pezsgőpukkanás, a mozgalom ünnepelt.
A mese ennek a csodálatos győzelemnek állít emléket, egy sorba helyezve a fiút (ez mondjuk egy kalóz esetében is elég szürreális) mondjuk Marie Curie-vel. „Coy Mathis, általános iskolai tanuló bemutatása ugyanúgy egy oldalt és felolvasva körülbelül egy percet vesz igénybe, mint bármely más szereplőé a könyvből. De állíthatom, hogy legalább egy órát beszélgettünk a fiútestbe született, ám magát kislánynak érző kisgyerekről, aki arra vár, mikor viszik már el végre a doktor bácsihoz, hogy igazi lányt csináljon belőle. Hogy ez milyen érzés lehet. Hogy tényleg lehet-e fiúból lányt, lányból fiút csinálni. Hogy transznemű-e az a lány, aki szeret focizni” – írták a Revizoronline-on.
„Remek” kérdések. Nyilván transznemű az a lány, aki szeret focizni, és az a fiú is, aki meg főzni imád. A legviccesebb, amikor a legnagyobb szabadság és felvilágosultság glóriája mögül kibújnak a legkomolyabb sztereotípiák.
Lehetséges jövőnk: a kételkedőt tűzben égeti el az inkvizíció
Kevesen merik azt mondani, hogy itt valami nagyon nem kóser. Aki szól (hiába teszi esetleg visszafogottan), minimum ódivatú, de inkább fasiszta, texasi (vidéki) homofób, büdöslábú gyökér, náci, fideszes birka. A neten fent van egy fotó a családról: egy kivételével mindenkinek be van festve a haja, maga a megtestesült szivárványmozgalom. Nincs ezzel baj; azzal már inkább, ha meseként tálalva tolják a gyerekeink elé.
Persze azért nem mindenki lelkes.
Vannak, akik szerint ez színtiszta gyermekbántalmazás – nem a melegek örökbefogadásáról beszélnek és beszélek, még mielőtt belerakna valaki a megfelelő skatulyába –, szerintük senki sem születik transzneműnek. A legérdekesebb, hogy az interneten megnézhető – angol nyelvű – videóban egy gyermekorvos éppen egy olyan esetet említ, amely párhuzamba állítható Coy Mathiséval.
A doktornő páciense (Andy) hároméves korában elkezdett lányosan viselkedni, babákkal játszott és azt mondta, hogy kislány.
Az orvos terápiára irányította a családot, ahol kiderült, hogy Andynek korábban beteg kishúga született, szülei figyelme érthetően rá, a fiatalabb, gyengélkedő testvérre koncentrált. A fiú úgy érezte, hogy elhanyagolják, ezért elkezdett lányként élni, hátha így visszanyeri a szeretetüket. A figyelmüket sikerült. Az eset még a transzgender lobbi uralma előtt történt, a gyermek rendbe jött, ma is kisfiúként él.
A doktornő szerint senki sem születik transzneműnek. Ennek ellenére a Coyhoz hasonló gyerekek ma már bizonyos országokban hormonkezelést kapnak, amelyek egyébként bizonyítottan károsak az egészségükre. Szerinte az, hogy ma már bizonyos országokban óvodás kortól (!) azt nevelhetik a gyerekekbe, hogy rossz testbe születtek, rendkívül káros.
A nemek forradalma vagy politikai propaganda?
Pár éve a National Geographic különkiadása kavart nagy vihart. „Tovább kell lépnünk azon, hogy csak XX van és XY, kék és rózsaszín, eljött egy idő, hogy új fejezeteket nyissunk annak érdekében, hogy mindnyájan, nemünktől vagy annak hiányától függetlenül is boldogan éljünk ezen a Földön. Ezért mutatja be önöknek a National Geographic a nemek forradalmát!” - a Hetek.hu cikke szerint ezzel vezette föl Susan Goldberg főszerkesztő a magazin „történelmi” különszámát, amelyben 80 kilencéves gyerek portréját mutatják be Amerikától a Közel-Keletig, Afrikától Kínáig, hogy újra felfedezzék a „nemek rendkívül változatos spektrumát”.
Az Amerikai Gyerekorvosok Szakmai Kollégiuma akkor közleményben ítélte el a magazint azért, hogy hamisan azt a látszatot kelti, miszerint a transzneműség gyakori jelenség, a tudományos körökben pedig teljes a konszenzus ebben a kérdésben. A valóság nyilván más. De a kizárólagos igazság hirdetése rendszerszerű: a haladás hívei szerint a tudomány mindig mellettük áll, az ellenoldalon csak és kizárólag szakbarbárok, sörrel lehányt pólóban üldögélő szobatudósok és zugfirkászok vannak. Akik persze mind a Horst Wessel-dalra, a náci indulóra alszanak el.
Az Amerikai Gyerekorvosok Szakmai Kollégiumának elnöke, dr. Michelle Cretella keményen fogalmazott: „A National Geographic egy politikai célt népszerűsít a lépéssel, amely szemben áll a tudománnyal, és egyúttal veszélyezteti az ártatlan gyerekek testi épségét” – idézte a Hetek cikke.
A doktornő szerint kifejezetten káros és etikátlan, amikor hagyják, hogy fiatal gyerekek a nemük megváltoztatása mellett döntsenek, mert a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a magazin által transzneműség melletti fő érvként felhozott gyerekkori nemi identitászavar a legtöbb esetben magától elmúlik:
„Azok a tizenkét évnél fiatalabb gyerekek, akik azt gondolják magukról, hogy más a nemük, mint amivel születtek, az esetek túlnyomó többségében (75–95 százalék) a kamaszkor végére mindenfajta külső nyomás nélkül elfogadják saját biológiai nemüket, ha hagyják, hogy természetesen végigéljék a pubertáskort.”
Lehet ezzel is vitatkozni, lehet érvelni, és persze lehet egy, a felnőttek által a nyilvánosság elé tálalt gyerekből (hahó, ilyenkor hol vannak a jogai?) pillanatnyi héroszt faragni, aztán rajzolt mesehőst.
A propaganda lényege: minden csatornán, néha rejtve, néha direkten
Még egy szót a transzgender lobbiról és a bújtatott, finom, sunyi propagandáról. Van egy egészen vicces sorozat, a Modern család; valamelyik részben szerepel egy transznemű gyerek, aki az amúgy meleg pár örökbefogadott lányának a barátja.
Az egész rettenetesen aranyosan és megcáfolhatatlanul normálisan van tálalva. Tom, aki valójában Tina – pontosan így működik ez a fajta propaganda. Tehetséges írók és rendezők, remek színészek tálalják nekünk azt a kizárólagos ideológiát, amivel – most éppen – meg szeretnék jobbítani ezt a világot. Ami terjesztői szerint egyértelmű és cáfolhatatlan tudományos tényeken alapszik. És ez nem igaz. És nem értik, hogy nálunk volt már két olyan diktatúra, amely meg akart nekünk mutatni egy sokkal jobb világot. Ahol nem lehetett ellenvélemény, mert akkor megbélyegeztek. Az egyik végén kiirtották a vidéki zsidóságot, a másikba pedig belerokkant az ország.
Látjuk, hogy megint egyre erősebb a két tábor – a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali, szélsőliberális. Mindkettő ránk akarja erőltetni a saját hitét. Nagy különbség viszont, hogy ha egy mese azt hirdetné, hogy „a négereknek Afrikában a helye” és a „melegeket kasztrálni kell”, akkor könnyen börtönben vagy diliházban találná magát a szerző. Más a helyzet ezekkel a „jó ügyekkel”. Csak azt nem fogják fel sokan, hogy mindenkinek más a „jó ügy”, és az egészséges ember már akkor gyanakszik, ha meghallja ezt a jelzőt.
Fotó: MTI, egy ázsiai melegpár házasodása. Érthető okokból nem tettük ki a fegyverként használt fiú fotóját a kirakatba...
