A Pék, a Filmes és a Futurológus Tusványoson: Ne szafaripark legyen Budapest!
2019 késő nyarának a budapesti főpolgármester-választás a mindent ütő téma-lapja, ezért mi is kíváncsiak voltunk, milyennek képzeli a Kárpát-medence legfontosabb fővárosának jövőjét a Pék, a Filmes és a Futurológus, vagyis Vajda József vállalkozó, a Pékműhely tulajdonosa, Köbli Norbert forgatókönyvíró és Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminal és a Brain Bar vezetője. A beszélgetés a Tusnádfürdői Nyári Táborban hangzott el.
A post-truth korszakban, amikor a többség kizárólag saját remek személyiségéről és az érzelmeiről képes csak beszélni (ld. az ellenzéki polgármester-jelölti előválasztás felelőtlen fantasztáit), egészen fura érzés volt olyanokat hallgatni, akiknek nemcsak megalapozott elképzeléseik vannak Budapest jövőjéről, hanem súlya is van a szavuknak. A könnyed bevezető, átmozgató kérdés a „mire építsük a jövőt?” volt. Nyilván a múltra, hiszen – ahogy Marx elvtárs is kitalálta – nincs felépítmény alépítmény nélkül. Köbli szerint a múlt felfedezése és feldolgozása hatalmas lehetőség, de rengeteg nehézséggel szembesül az egyszeri filmes, és nem véletlen, hogy régebben sokkal jobban volt dokumentálva Budapest. Ma drága és nehéz forgatni Pesten, ezért van, hogy 2-3 kerület jeleníti meg a várost a filmekben. A szabályozás és az engedélyek nehézkes megszerzése miatt (pl. nem lehet járókelők arcát mutatni) képtelenség dokumentálni a ma Budapestjét filmen. Sokat segítene Budapest filmes lenyomatán, hogy a legnagyobb adókedvezményt csak akkor kapnák meg a külföldi filmeseknek, ha Budapest Budapestet játszaná a filmekben, nem Párizst, vagy éppenséggel Buenos Airest.
Kinőni az unalmas másolást
A várost be kell teríteni kreativitással - ezt már Böszörményi-Nagy fejtegette. Szerinte Budapestet olyan eseményekkel és városmárkákkal kell beborítani, mint például a Brain Bar Budapest, ami egy nemzetközi rendezvény, és már mindenki összekötötte a fővárosunkkal. Izgalmas kihívásnak mutatta be, hogy noha már a rendezvény másnapján tudja, hogy mit csináltak rosszul, mégis csak egy év múlva tudják kipróbálni az ötleteiket. Vajda is a saját életéből vett példával kezdett, a recipiálás nehézségeiről beszélt. Szerinte érdemes járni a világot, a jót eltanulni, de fontos tisztában lenni vele, hogy az építőköveink megvannak. Van kultúránk, van infrastruktúránk, vannak képzett és okos embereink, ezért nem kell automatikusan meghonosítani mindent, ami tetszett neki külföldön. Amit lehet, azt meg kell tanulni, majd utána tojni kell a megtanultakra, ahogy azt a világ leghíresebb New York-i péksége is csinálta: túl is léptek mestereiken. Éppen ezért most Székelyföldet járja, ahol a hagyományt kutatja, és így lehet kinőni az unalmas másolást.
Silányságra nem lehet építeni
Vajda szerint a jövő az értékes és egészséges élelmiszer, szemben az multinacionális élelmiszeripar mérgező termékeivel. És az értékes termékekkel többet is lehet keresni, ez a kitörési pont. Azért is érdemes drágát termelni, mert akkor tud az ember jó szakembereknek jó fizetést adni. Nem érdemes a középszerre és a silányságra jövőt alapozni. Nekünk amúgy sincs másunk, csak környezeti adottságaink, okos embereink és tudásunk. Ez a jövő.
Ne legyen szafaripark
Böszörményi-Nagy három fontos ügyet említett, amire mihamarabb megoldást kell találni a városnak. Meg kell oldani a fiatalok lakhatási problémáit, hogy ne szoruljanak ki a városból, mert egy nagyváros nem létezhet fiatalok nélkül. És családot sem igen lehet alapítani, ha nincs egy alapvető méltóságot biztosító lakóhely. Megemlítette, hogy Milánó után Budapesten kell a legtöbbet dolgozni egy lakásért, méghozzá 16 évet. De Budapest nem változhat meg, nem lehet egy szafaripark, csak egy városmárka, amit a helyiek nem szeretnek, csak a turisták. A második legfontosabb ügynek a közlekedést nevezte meg: az autókkal valamit kezdeni kell. Minden kutatás szerint nőtt a stresszterhelés, az utazással töltött idő: nincs más lehetőségünk, mint szépen, lassan, szakaszosan kivezetni az automobilitást a városból. Harmadiknak a klímaváltozást hozta fel, ami azért kifejezetten égető kérdés, mert ha eltűnik a négy évszak, a növényzet megváltozik, akkor Budapest az eddigiekhez képest is brutálisabb hősziget (hőcsapda – a szerk.) lesz. Sokkoló számot is mondott, miszerint Budapestről 7 millió fa hiányzik ahhoz, hogy normális mikroklímánk legyen.
Terek, fák, színvonalas termékek
Ne várjunk a központra, csináljuk meg magunk, amit lehet, ettől lesz jobb a város – sokkolta Vajda a késő-kádárizmusban érlelődött hallgatókat (már ha vannak itt ilyenek), mert ő nem vár senkire, összesöpri maga az utcát. Nem a változást várja, hanem tesz érte, ami roppant szimpatikus hozzáállás. Kijelentette, hogy a közösségeknek kell tenni a saját territóriumukért, amit csak ők képesek élhetővé és szerethetővé varázsolni. Budapestet úgy kell „megkreálni”, hogy egy minőségi város legyen, ahol lehet nagy pénzt is elkölteni színvonalas termékekre, nem a filléres turistáknak kell udvarolni. Emellett nagyon fontos a terek megtartása, nem szabad mindent beépíteni. Azok az értékes helyek, ahol az ott élők jól érzik magukat: attól lesz jó a város is. Az emberek emberekkel szeretnek együtt élni, nem konzumidiótákkal és zombikkal.
Böszörményi-Nagy az iméntiekkel teljes összhangban beszélt a terek felszabadításáról, ami elengedhetetlen a minőségi közösségi élethez. Egyetlenegy példát tudott hozni Ferencvárosból arra, amikor egy lebontott épület helyett tér lett, nem újabb épület, és marha sikeres lett. Sokkal értékesebbek és drágábbak lettek a környező házak. Nincs más lehetőség, mint korlátokat állítani a mindent beépíteni akaró beruházók elé.
Azok a párttitkár-unokák
Vajda megemlítette, hogy a kereslet és a kínálat szerkezete teljesen torz, mivel rengeteg kihasználatlan ingatlan és üzlethelyiség van, és ezeket parlagon hagyni eszement őrültség. Nagyon sok ember szívesen bérbe venné ezeket, de bolond mértékű bérleti díjat követelnek érte a párttitkárok unokái, akiknek nagypapi anno leszakította az ingatlanokat a közösből. Ezekkel valamit kezdeni kell, az ingatlanokat be kell lakni. Megjegyezte, hogy az önkormányzatok sem állnak a helyzet magaslatán: hatalmas összegeket követelnek a közterület-használatért, cserébe nem nyújtanak érte semmit. Ha te söpörsz el a házad előtt, az a tiéd! – adta meg a fenntartható városi lét esszenciáját a Pék. Felelősséget kell adni az embereknek, ne a központtól várjanak mindent, és az államfüggés lebontása együtt járna a város belakásával. Köbli erre vicces ellenpéldát mesélt: Párizsban akkor szólnak rá az emberre, ha nem szemetel, mert akkor elveszi a munkáját a szemétszedőnek.
Városi autópályákat építettünk
Minimális beavatkozásra, de arra nagyon hamar szükség volna az Airbnb fémjelezte, rövid távú lakáskiadások ügyében – értettek egyet a panel résztvevői. Ha csak egy hétre lehetne kivenni, nem pedig pár napokra, az már rögtön javítana az ideérkezők minőségén. A Budapest jövőjéről szóló panel - némileg váratlanul - egy radikális autóellenes szeánszá lényegült át, amint a közösségi közlekedés került szóba. Vajda szerint a tömegközlekedés kifejezetten nem rossz, csak rá kell venni az embereket, hogy ne villogtassák az autójukat állandóan. Hamar megegyeztek abban is, hogy a városi autózás maga az időpocsékolás. Mi meg átvettük az amerikai mintát és városi autópályákat hoztunk létre, ami mellett meg is halt az élet, az üzlet, vagyis a város. Vajda megemlítette, hogy nemzetgazdaságilag is káros az autózás, mert elvesztegetett idő a dugóban ülni. Nem lehet új utakat építeni: a meglévő tömegközlekedést kell fejleszteni.
„Fotó”: Ambrózy Bendegúz
