Pesti Srácok

Forró vizet a fogyasztóra!

Forró vizet a fogyasztóra!

Tudom, hogy mindenkit a globális felmelegedés és a társadalmi igazságtalanságok érdekelnek, de a konditeremben a mosdóban kikötötték a hideg vizet. Csak meleg, majdnem forró víz van, ami értelemszerűen ivásra alkalmatlan, a teakészítéshez meg nem elég magas a hőmérséklete. Mint a zuhanyhíradó értesített róla, a jelenség oka nem valamiféle meghibásodás, hanem szimplán az emberi nyerészkedési vágy. Ugyanis a testedzésben kitikkadt közönség nem átallott rájárni a hidegvizes csapokra, utántölteni a környezetszennyező flakonjait, ahelyett, hogy a konditerem kínálatában megtalálható, nem is enyhén túlárazott félliteres „ásványvizeket” vásárolta volna.

Az már korábban is köztudomású volt, hogy hasonló bevételfokozási indíttatásból némely éjszakai szórakozóhely mosdójában is csak meleg víz van. Hacsak nem ilyen ravaszul és áttételesen akarják ezek a nemeslelkű emberek leszoktatni a drogfogyasztásról a szórakozni vágyó és megtévedt fiatalokat, hogy soft drinkre költetik velük azt a pénzt, amit drogra fizethetnének még. Ebből is látszik, hogy némely éjszakai szórakozóhely tulajdonosai és a drogkereskedelem között semmiféle összefüggés nem lelhető fel.

Aztán valaki mesélte, hogy a jégpályán, ahová télen korcsolyázni járt, szintén kikötötték a hideg vizet. Ott, gondolom, a hideg miatt. A folyamat láthatólag éppen elhatalmasodni készül: ez a csodás, kifinomult ötlet végigszáguld az országon. Már várom, hogy a gyerek azzal jön haza az iskolából, hogy nincs hideg víz a mosdókban, mert a büfés nem volt elégedett az eladott üdítőitalok mennyiségével.

Nem akarok ötleteket adni, de ezt az üzleti szemléletet viszonylag széles körben ki lehetne terjeszteni: a strandbelépő is vonatkozhatna csak a medencére, de a vízre például nem; a teli medencéért, a kötelező tusolásért nyugodtan lehetne plusz pénzt szedni.

PestiSracok facebook image

Magyarország bővelkedik ivóvízben, pazaroljuk is rendesen; a helyi szokások eddig úgy diktálták, hogy a kézmosáshoz, iváshoz elhasznált víz, aminek az értéke egyébként pénzben kifejezve tényleg csak néhány forint, mindenkinek jár, aki igénybe veszi egy törvényesen működő vendéglátóipari egység, sport- vagy kulturális intézmény szolgáltatásait. A szomjúság tényleg kínzó, rosszabb, mint az éhség; az egy általános közmegegyezés volt idáig, hogy egy pohár csapvizet mindig, mindenütt lehet kapni. Ez még az üveges ásványvíz korában is magától értetődőnek tűnt idáig.

A szokásoknak jó oka van általában, és ennek a szokásnak, hogy nem hagyjuk szomjazni a szomjazót, nyilván mélyek és emberiek a gyökerei. Amikor a betépett fiataloknál elkezdtek ezzel visszaélni, azt gondoltuk, a hülye drogosok megérdemlik, hogy hülyére vegyék őket, és a drog árán túl még a víz, a pia árával is lehúzzák őket. Azonban, mint mostanában annyiszor, tévedtünk: lusták voltunk és meg akartuk spórolni a rendezkedést. Ha el is tekintünk attól, hogy mit érdemelnek a drogkereskedők (minden reggel kétszáz hatalmas pofont az idők végezetéig), és eltekintünk attól is, hogy mit érdemelnek a hülye kölkök, akiknek drog kell ahhoz, hogy jól érezzék magukat (bizonyára kitalálták: néhány tartalmas pofont, meg néhány heti nehéz fizikai munkát a napon, langyos vízzel), a pohár vízzel kapcsolatos közmegegyezéstől nem tekinthetünk el. Mert akkor minden nyüves, bunkó, magát üzletembernek, vendéglátósnak képzelő „tulajdonos”, a pincérek borravalóját lenyúló „üzletvezető” meg fogja csinálni, hogy naponta fogjon néhány ezer forintot.

Ezektől az emberektől persze nem várhatjuk el, hogy megértsék, milyen alapvető emberi, közösségi és társadalmi elveket kezdtek el lerombolni. Ettől az emberfajtától soha senki értelmesen nem várhatja el, hogy gondolkodjon. Erre vannak a törvények, az állam, hogy kikényszerítsék azt, amit ki kell. Mindenre van szabály; aki próbált már működési engedélyt szerezni egy vendéglőre, az tudja: biztos arra is, hogy egy mosdóban minek kell lennie. Biztos vagyok benne, hogy a hideg vízről a jogalkotók nem feledkeztek meg. Ha véletlenül mégis - mert egy boldogabb időben szocializálódtak, amikor még a kapitalizmus nem érte el a mai kifinomult formáját -, akkor gyorsan pótolni kellene ezt a mulasztást.

Közösségi terekben, ahol emberek dolgoznak, szórakoznak, sportolnak, kulturálódnak (!), tanulnak, mindig lennie kell normális mosdónak, hideg-meleg folyóvízzel.

Vagy legalább legyen kötelező kiírni:

„Suttyók és kapzsik vagyunk, nálunk nincs hideg víz a mosdóban!”

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.