Lakner Zoltán celebpolitológus rákosizmuson érte önmagát
Yoram Hazony izraeli történésztől származik a „gotcha journalism” kifejezés: ezzel jellemezte a nyugati, angolszász haladó újságírást. Magyarul „megvagy!-újságírásnak” lehet fordítani, mint azt a Mandineren olvasható, Chris Buskirkkel készített kiváló interjúból tudhatjuk. Ez az újságírásnak hazudott, igazából lejárató propaganda-munka lényege, hogy kiragadnak mondatokat a kontextusból, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozzák a közlőt, legyen az Donald Trump egy régi tweetje, vagy korunk egyik legnagyszerűbb és legelegánsabb filozófusa, Roger Scruton meghamisított kijelentése. Ahogy a múlt században, úgy a miénkben is az intellektuális mocsok nyugatról jön, és az aktuális mocskot mindig lelkesen átveszik a mi gyarmati tudatú haladóink. Ma éppen Orbán Viktor szavaiban találták meg a rákosizmust ezzel a módszertannal, ám mivel a haladás az ateista műveletlenséggel menetel együtt a meszesgödrökkel árkozott Utópiába, saját magukat érték tetten.
Még mielőtt kinevetnénk a népszerű politológust, felülünk egy kicsit a személyes nosztalgiabuszra. Velem mindössze harmadszorra játsszák el éppen a Demokratikus Koalíció és a Jobbik klaviatúrákon kérődző háziállatkái ezt a műveletet, pedig a harmadosztályban focizom. Göncz Árpádot megvédő mondatom első felét levágva adtak más értelmet a szavaimnak, hogy gyűlöletcunamit indítsanak ellenem. (Azóta vagyok megtorlás jelleggel folyamatosan 30 napokra letiltva 30 naponként, köszönhetően az ellenzéki pártok házmester-összefogásának.) Később jött az ominózus jákobozás, amit sikerült antiszemitizmusnak hazudni, miközben – valamelyik jobbikos főfasznak (neveiket már nem érdemes megjegyezni erre a kis időre) sikerült később egy műsorban ki is jelentenie ezt – már az elején tisztában voltak azzal, hogy hazudnak. Végül Tusványoson, ötödnaposan ültem egy asztalnál, aminek túlvégén Vésey-Kovács László tette egy provokatív megjegyzést, összehasonlította Heller Ágnes és Orbán Viktor filozófiai hatását, ami után ma megint antiszemita lettem, aki, hogy súlyosbítást kérhessenek a bíró szerepét játszó, posztjaik és cikkeik alatt tomboló-hömpölygő kommunista-náci csőcseléktől, ráadásul nem becsüli a nemrég elhunyt asszony munkásságát. Hogy meg sem szólaltam, az nem számít – bocsánat, ez már az ítélet. (Ennyit az ún. „énezésről”, ami ami amúgy a haladó sajtó másik kedvenc elfoglaltsága, vagyis a nárcisztikus személyiségzavarba torkolló baloldaliság lényege.)
Hopp, még egy disclaimer. Mi (azaz a jobboldali újságírók) sem vagyunk ártatlanok: néha szeretünk egy-egy fésületlen mondatot kiragadni, de nem a szövegkörnyezetből, hanem a közlő saját, külön bejáratú szájából. Példának okáért Hont András és Hercsel Adél tényleg ennyire gyűlöl mindenkit, akik nem pont olyanok, mint ők, de éppenséggel Konok Péterrel sem hibázhatunk nagyot, hiszen őt fizikai képtelenség kiragadni a kontextusból: maga a két lábon járó kommunista szövegkörnyezet.
És most jöjjön a főműsor, derüljön ki végre, ki a rákosista! Orbán Viktor vagy Lakner Zoltán! Kérem, szavazzanak!
„Úgy éltük meg az elmúlt kilenc-tíz évet, hogy az egyik kezünkben ott volt a kőműveskanál, a másikban pedig a kard.” – Orbán Viktor, 2019. július 27.
„Sajnos, a magyar reakció rákényszerít bennünket arra, hogy csak az egyik kezünkben legyen építő szerszám és a másik kezünkben kardot, vagy egyéb védő – és ha szükséges – támadó fegyvert tartsunk.” – Rákosi Mátyás, 1948. június 13. (fordította Lakner Zoltán költő és hadvezér)
„A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, a mely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala,
A kik pedig építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a trombitás pedig mellettem állt.” – Nehémiás könyve, 4. fejezet
Annak a kérdésnek az eldöntését, mely szerint ki is a rákosista, ezúttal tényleg a tisztelt olvasókra bízom. De vegyék figyelembe, mit tudunk biztosan a közlőkről. Orbán Viktor református ember, ismeri és olvassa a Bibliát, míg Lakner Zoltán többnyire kommunisták között forgolódik; talán megengedhetjük magunknak azt a merész feltételezést, hogy hamarabb ölelkezik össze egy Rákosi Mátyástól származó, (számára) szívmelengető citátummal, mint hogy a kezébe vegye a Bibliát. Hasonló a hasonlónak örül – ugyebár.
Nehémiás könyve pedig pont arról szól, hogy „az ellenség nehezíti az építkezést”: a 4. fejezet címe konkrétan szó szerint ez. Aki méltóztatik tovább olvasni, nem elégszik meg pusztán a címmel; a végére jó eséllyel arra jut, ami a rideg valóság, és amiről Orbán Viktor Tusnádfürdőn beszélt. Hogy amíg mi építkezni próbálunk, addig a liberálisok gyűlölködnek, hazudnak, mocskolnak, feljelentgetnek és a „Megvagy!-újságírást” visszataszító hüllőtempóját gyakorolják. Csak ma éppen nem Orbán Viktort érték tetten egy rossz mondaton, hanem magukat.
