Pesti Srácok

Veszélyes idealisták

Veszélyes idealisták

Sokféleképpen leírható az a végtelen idealizmus, amely megjelenik az ellenzék, az "értelmiségiek" és a liberálisok ideológiai bírálataiban, amikor azok a kormányt támadják. De mindegyikben tettenérhető ugyanaz a végtelen hit, amely szerint létezik tökéletes társadalom, tökéletes kormányzás, tökéletes igazság, egyenlőség, és tökéletes zsír-, laktóz- és cukormentes vegán latte, aminek az íze is jó.

Az elmúlt harminc évből azt tanulhattuk meg leginkább, hogy a mindennapi kormányzás felettébb tökéletlen, és a javára legfeljebb olyan dolgokat lehet írni, hogy gyurcsánymentes állapotában nem lőnek a tüntető tömegbe a rendőrök, és évről évre pár százalékkal csökken az államadósság és érezhetően nőnek a bérek. Idealizált verziója, amikor mindenkinek vezérigazgatói alapjövedelme van a robotok miatt, törvényszerűen nem része a valóságnak, de mintha lennének, akik hisznek az ilyesmiben. Az elmúlt napokban két - igaz, alapvetően különböző motivációjú - idealista is beszállt a valóságról szóló diskurzusba: egy zöld ex-politikus és egy állítólagos igazkonzervatív értelmiségi. És természetesen mindkettő a saját maga által definiált tökéletességet kérte számon a kormányon. Egyik sem kívánta elvi álláspontját összemérni a valósággal, vagyis azzal, hogy mi lenne akkor, ha nem az lenne, amit a kormány csinál, hanem az, amit ő javasol. Illetve nem is javasoltak semmit igazából, csak egyszerűen erkölcstelen az, ami van. És ami van, az a Fidesz és Orbán Viktor hibájából van így.

Mindnyájan vágyunk egy olyan viszonylag tökéletes társadalomra, világra, ahol működnek a családok, az emberek szeretik és tisztelik egymást, ahol az alapvető dolgokban egyetértés van és öröknek tűnik a biztonság. Az ebből eredő idealizmus bűnébe persze beleesnek azok a jó szándékú emberek is, akik egyébként nem a kielégítetlen hatalomvágy dühéből támadják a kormányt. A társadalmunk legalapvetőbb tulajdonsága a tökéletlenség, és ezzel sem mi, sem más nem tanult meg együttélni, de érthető okokból az ellenzékieknek hiányzik ez a tökéletesség a legjobban. És a demokrácia liberális és egyéb ideológiai diktatúrára vágyakozó ellenfelei ezt tökéletesen ki is tudják használni a kommunikációjukban. Egy egész politikai kultúra épült arra, hogy van egy ilyen ideális világ, amely ráadásul társadalom-mérnökösködéssel elérhető, csak egy-két jogszabály-módosítás kell hozzá, meg a liberális értékekhez való feltétlen ragaszkodás.

Schiffer András. Fotó: MTI/Kovács Tamás
PestiSracok facebook image

Két szélsőértéke van erkölcsi értelemben annak a vélekedésnek, amely számon kéri a jelenlegi kormányon a világ és az ember tökéletlenségeit. Az egyik végponton erkölcsi alappal teszik ezt: véletlenül nekünk van egy ilyenünk, ami nagy szó, mert ez a fajta Európa-szerte kirívóan ritka. A másik végponton a demokráciát a saját ideológiai fajtájuk hatalomgyakorlásával azonosító szélsőségesek tömegei találhatóak, amelyből százezerszámra lehet találni az NGO-k, a liberális pártok és a haladó értelmiség köreiben.

A napokban Schiffer András kritizálta Orbán Viktort személyesen azért, mert nemzeti burzsoáziát épít (miközben kedvesen félperifériának definiálja Magyarországot). Schiffer nem szereti a gazdagokat, mert létük sérti az igazságérzetét, és azt a hitét, hogy az emberek közt egyenlőségnek kell lennie. Persze ezt a kritikát nem a Mérce újsztálinista megközelítésében kell érteni, hanem alapvetően egy szélsőségesen idealizált jogállam keretein belül, ahogy egy ügyvéd ezt komolyan gondolhatja. Arról nem esett szó, mi lenne az országgal nemzeti tulajdon nélkül.

A valóságban gazdagok azonban mindenütt „keletkeznek”, Észak-Koreáig bezárólag. Mint nálunk a „rendszerváltás” után. Magától értetődik, hogy ha egy országban nincs nemzeti tőkésosztály, akkor a vagyonkoncentráció külföldiek kezében jön létre vagy a diktatúra tulajdonol mindent. A nemzeti elkötelezettségű tőkésréteg létrehozása tulajdonképpen egy hatalom-dekoncentráció.

Senki nem találta még ki, hogy egy végtelenül igazságtalan módon keletkezett társadalmi állapotot (kommunizmus, rendszerváltás), hogyan lehet „igazságossá tenni”. A szó tiszta, idealista emberi jogi értelmében nincs tisztességesen szerzett vagyon, legfeljebb törvényes, mert a nagy vagyont senki nem érdemli meg ebben a logikában. Az, hogy a vagyon felett az államnak elkötelezett emberek gyakorolják a tulajdonosi jogokat, és az állam pedig a nemzetnek elkötelezett, szintén csak a hatalom megosztása, mert egy észszerű szélességű kompromisszumot igényel a különböző érdekű felek között. Az idealisták sosem ismerik fel, hogy a gazdagok elleni küzdelem sosem vezet a szegénység csökkenéséhez.

Ungváry Krisztián történész a kormányellenes tüntetésen az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából, 1956-2016 - A szabad Magyarországért! címmel tartott díszünnepség ideje alatt az Országház előtti Kossuth Lajos téren 2016. október 23-án. Fotó: MTI/Marjai János

Másik, rosszindulatú idealistánk Ungváry Krisztián, aki képes a saját, nem szeretett főnökéről írott tanulmánnyal bizonyítani, hogy tényleg semmit nem értett meg a Kádár-rendszerből. Ungváry már-már gyurcsányi szinten gondolja tökéletesnek magát, és a saját tökéletessége alapján képzeli el a tökéletes társadalmat és az abban található tökéletes embereket. És csak ő, a tökéletes ember képes tökéletesen viselkedni ebben a tökéletlen világban.

Ungváry az 1990 utáni magyar demokrácia kudarcainak igazi haszonélvezője, állami pénzen kutatgathatta a magyarok bűneit. Mások bűnei még véletlenül sem kerülnek be következtetéseinek kontextusába. Ő a maga tökéletességében elvárta volna, hogy az összes átlag magyar tökéletes hősként viselkedjen a kádári diktatúra éveiben. Teljesen komolyan gondolja, hogy a diktatúra vezetőinek, funkcionáriusainak, titkosrendőreinek, vezető haszonélvezőinek alapos és méltó felelősségre vonása nélkül tönkre kellene tenni mindenkit, aki akár egy nyugati tanulmányi út előtt elment a kötelező eligazításra a hatóságokhoz. Ungváry komolyan gondolja Horn, Medgyessy, Gyurcsány miniszterelnöksége után - akik a diktatúra vezetői és működtetői voltak -, hogy tönkre kellene tenni azokat az embereket, akikkel elbeszélgetett a beszervezésről egy volt ÁVH-s 1965-ben (akiről akkoriban mindenki tudta, hogy 10 éve még körmöket tépett le ugyanabban az irodában). Persze csak azokat, akikről megmaradtak az akták, mert a diktatúra bizonyosan volt olyan kedves, hogy minden nyilvántartást pontosan vezetett, törekedett a történeti hűségre, és a legjobb és legfontosabb embereinek a papírjait nem tüntette el a 1989-es bizonytalanság idején. Rémisztő, hogy ennyire rosszhiszeműen lehet képviselni egy idealista álláspontot.

Persze Schiffer András is az ügynökakták nyilvánosságának a híve. Igen, az idealizmus ennyire veszélyes.

Vezető kép: MTI/Beliczay László

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)