A köztisztaság és a hulladékgazdálkodás evolúciója: izgalmas epizódok a főváros "szeméttörténelméből"
Manapság természetesnek vesszük azt, hogy a rutinszerű életünkben keletkező mindennapi szemetet egy egyszerű mozdulattal az otthoni kukába, majd az összegyűlt mennyiséget a nagyobb hulladékgyűjtőbe hajítjuk, amit aztán a kukásautó elvisz, ráadásul úgy, hogy abból semmi nem potyog ki és por sem keletkezik, de ugyanúgy magától értetődő az is, hogy modern utcalocsolókkal, már-már futurisztikusnak ható seprőgépekkel tisztul meg fővárosunk nap, mint nap. A hulladékszállítás és a köztisztaság nagyjából 200 év alatt óriási evolúciót tudott felmutatni, ugyanis a fővárost ellepő emberáradat, a drasztikusan növekvő hulladékmennyiség, de még az útburkolat megjelenése és egyre nagyobb térnyerése is folyamatosan megkívánta a köztisztaság rohamos modernizációját. A PestiSrácok.hu most Kulich Juliannával, az FKF Zrt. PR-főmunkatársával készített interjújában igyekszik kideríteni azt, hogy a házak udvarán gyűjtött szemétkupacból hogyan jutottunk el a korszerű hulladékgyűjtésig, vagy a "sárvonógépektől" a locsolókocsiig.
Milyen történeti előzménye van a szervezet városi köztisztaság elindulásának, mikor és mi hívta életre?
A szemét rendszeres elszállítása, valamint az utak és egyéb közterületek tisztán tartása az 1800-as évek folyamán egyre nagyobb igénnyé vált a városiasodás útjára lépő Budapesten. A korábbi időszakokban a háztartási szemét főleg a kályhákból, tűzhelyekből kikerülő hamuból, salakból és trágyából állt, amit a házak udvarán halmoztak fel, vagy háti puttonyban, lovasszekéren az üres telkekre, utcákra hordtak. Pesten 1830-ban utasították először a lakosságot, hogy a házi szemetet rendszeresen szállítsák el, és megtiltották annak az udvaron való felhalmozását. Ezt követően rendszeresen jelentek meg a város tisztán tartására hozott rendeletek. A közterületek tisztán tartása, a hó kifuvarozása a kerületi elöljáróságok (ma önkormányzatok), vagy időnként a tűzoltóság feladata volt. Az 1800-as évek végén a gyorsan fejlődő gyáripar gyökeresen megváltoztatta a városi életmódot. A háztartási szemétbe egyre több iparcikk került, a városi házaknál folytatott állattartás is fokozatosan megszűnt, ami megnövelte a konyhai hulladék mennyiségét. A város területe ebben az időszakban jelentősen megnőtt, ahogy a lakosság és a háztartások száma is, az egyre vegyesebb összetételű szemét pedig egy komplexebb hulladékkezelési rendszer bevezetését igényelte. A modernizálódó városi életmód tehát egyre sürgetőbbé tette, hogy a főváros központosítsa és egy intézmény hatáskörébe utalja a rendszeres szemétszállítás és a köztisztaság irányítását.
Így jött létre 1895-ben a Köztisztasági Hivatal, amely az évtizedek alatt fokozatosan vette át a köztisztasági és hulladékszállítási feladatok irányítását és ellátását. Már ez első években a Kun utca 8. szám alatt létesített telep lett a Hivatal központja, és még napjainkban is az. Megalakulásakor még csak a közterületek takarítása, locsolása és a hó kifuvarozása szerepelt feladatai között, a hulladékszállítást pedig vállalkozóval végeztette.
Milyen egységekre lehetne bontani a történeti fejlődést, melyek voltak a legnagyobb mérföldkövek?
Az első kiemelkedő esemény az volt, amikor 1830-ban Pest Városi Tanácsa először szabályozza a szemét házon belüli tárolását, elszállítását, aztán 1840-től a szemetet magánvállalkozók szállítják el. 1879-ben kiadják a Pest-Buda és Óbuda egyesítésével 1873-ban létrehozott Budapest Székesfőváros első köztisztasági szabályrendeletét. Fontos mérföldkő a Köztisztasági Hivatal 1895-ös megalakulása, amelyet majd 1949-ben átneveznek Fővárosi Köztisztasági Községi Vállalattá. A köztisztaság és a szemétszállítás érdekes alakja, ifj. Cséry Lajos, aki a XIX. század legvégén jelentkezett a városnál, hogy egy merőben új rendszert dolgozna ki abban az esetben, ha egész Pest szemétszállítási üzletágát a kiszállítástól a feldolgozásig megkaphatná. Nagyjából 10 évre volt szükség, amíg a Cséry-birodalom kiépülhetett és kialakulhattak a modern hulladékgazdálkodás alapjai. Cséry hordatta ki a szemetet leemelhető tartályos lovaskocsikkal az Ecseri úti átemelő-telepre, ahonnan vasúti szerelvényekre helyezték át a tartályokat és kiszállították Kispest-Pestszentlőrinc határában lévő szemétfeldolgozó telepre, ahol a hulladék átválogatása és legtöbbször feldolgozásra való továbbértékesítése történt.
Nagy lépés volt a hulladékgazdálkodás történelmében az 1955-ös év, ugyanis ekkor zár be a pestszentlőrinci szeméttelep, majd 1972-ben bevezetik az évenkénti rendszeres lomtalanítást. Technológiai ugrás az, amikor a '80-as évek kezdetén üzembe helyezik a Fővárosi Hulladékhasznosító Művet, amelyet a kétezres évek elején felújítanak. De fontos esemény az is, amikor átadják a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központot. Külön érdemes kiemelni a szelektív hulladékgyűjtés tekintetében a 2003-as évet, amikor az első szelektív hulladékgyűjtő-szigeteket helyezik ki a városban, vagy a 2005-ös esztendőt, amikor bevezetik a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtést négy kerületben, majd egy évvel később a zöldhulladék-gyűjtést.
Kezdetben hogyan történt a hulladék elszállítása a városból?
1840-ig mindenki maga gondoskodott a hulladék elszállításáról. Azt vagy az udvaron halmozták fel (ezt az 1830-as rendelet megtiltotta), vagy pedig puttonyokban, kosarakban kihordták az utcákra, a beépítetlen telkekre, a város szélére. 1840-ben jelentek meg az első szemétfuvarozó vállalkozók, akik szerződtek a lakosokkal hulladékuk elszállítására. Ezt a szolgáltatást csak 1879-től volt kötelező igénybe venni, tehát ettől kezdve a lakosok nem szállíthatták el maguk hulladékukat. Az 1856-os „Utcza tisztasági rendtartás Pest-Buda és Óbuda számára”
elrendeli a szemétnek minden pénteken vagy szombaton szemételhordók által történő elhordását, (…) kik minden háznál csengettyűkkel adnak jelt.
1892-ben a köztisztasági Hivatal ifj. Cséry Lajossal kötött kizárólagossági szerződést a szemét elfuvarozására, aki egy teljesen új rendszert vezetett be. Eszerint a szemét városból való kifuvarozása két lépcsőben zajlott. Az első ütemben a városból az Ecseri úti átrakodóig szállították a hulladékot, majd onnan vasúton a Cséry-telepig. 1906-ig mindkét munkaterület ifj. Cséry Lajos kezében volt. 1906-tól az Ecseri útig való szállítást a Székesfővárosi Fuvartelep látta el, amelyet a Köztisztasági Hivataltól függetlenül hoztak létre. 1912-ben a szemétvasút és a szeméttelep a Hivatalhoz került, Szemétszállító és Feldolgozó Üzem néven. A telepen a hivatal műtakarmány-gyár, komposzttrágya-telep, téglagyár és szemétégető felállítását tervezte. Ezekből a komposzttrágya-telep és a piaci, csarnoki hulladékot feldolgozó műtakarmány-gyár valósult meg, a villamosenergiát termelő szemétégető nem, mint ahogyan a salakot felhasználó téglagyár sem. 1929-ben a szemét a városból a szemétvasútig történő kifuvarozása is a Köztisztasági Hivatalhoz került, mivel az egyesült a Székesfővárosi Fuvarteleppel. A fővárosi Köztisztasági Hivatal tehát az 1930-as évekre jutott el odáig, hogy tevékenysége a város teljes területére kiterjedjen, és a köztisztaság valamennyi ága a kezében összpontosuljon.
A városi modernizáció milyen eszközökre hatott leginkább, milyen átalakulás figyelhető meg például egy utcai szemetesen vagy egy utcaseprő jármű esetében?
A városi modern vívmányok közül az útburkolatok megjelenése és változása befolyásolta legerőteljesebben a köztisztasági feladatokat és az azt ellátó eszközállományt. A XIX. század végén, XX. század elején például a fővárosi utcák csekély száma rendelkezett szilárd útburkolattal, azok is különbözőek voltak (aszfalt, macskakő, makadámutak). Így a legtöbb helyen a porral és a sárral is meg kellett küzdeni. Erre a célra lóvontatású sárvonó gépeket, a por megkötésére locsoló gépeket használtak. Az egyre növekvő gépjármű-forgalom sokkal jobban felkavarta a port az utcákon, mint a lovaskocsik, így a por elleni küzdelem csak fokozódott.
A szilárd útburkolatok különbözősége miatt arra is oda kellett figyelni, hogy melyik gép milyen burkolaton használható optimálisan. A földutakon a motor hajtotta gépek megjelenése után is lóvontatású eszközöket használtak. A szilárd burkolatú utak megkövetelték, hogy azok tisztaságára fokozottan figyeljenek oda. 1909-ben helyeztek ki először utcai szemétkosrakat kísérleti jelleggel a Múzeum körúton, melyek hamar népszerűvé váltak.
Hogyan fejlődtek az eszközök egyáltalán, hogyan lett a kézi seprésből profi tisztítógép?
A köztisztasági és hulladékszállítási gépek természetesen követték a technikai fejlődést, de a kézi erőn alapuló munkát nem tudták teljesen felváltani még napjainkig sem. A XIX.-XX. század fordulóján még lóvontatású szemétszállító kocsik, locsológépek, seprőgépek, sárvonók és hóekék végezték a köztisztasági munkákat. Ezeket váltották fel először a villany-, majd a robbanómotoros gépek. Az első seprőgépek még nem önfelszedők voltak, azaz a hulladékot csak az utca szélére seperték, de azt kézi erővel kellett felszedni. Az önfelszedő gépek csak az ’50-es években jelentek meg. A locsológépek eleinte a gravitáció erejével fecskendezték a vizet az utakra, míg ma már nagynyomású locsoló-mosó gépek vannak használatban.
A hulladékszállítási eszközök is nagy fejlődési utat jártak be. A XIX. század elején még nyitott lovaskocsikban szállították a szemetet. A század végén jelentek meg a zárt szemétszállító, úgynevezett félpormentes lovaskocsik, melyekből szállítás közben már nem tudott a hulladék kiszóródni, azonban a szemét beürítése még jelentős porral járt, mivel a kosarakat, vödröket kézi erővel öntötték be a kocsiba. Az első félpormentes gépek még fából, később vasúti platóra áthelyezhető vastartályokkal készültek. Az első pormentes, már motorhajtású hulladékszállító járművek a ’20-as évek végén jelentek meg a fővárosban, azonban csak pár évig voltak használatban; a ’30-as években visszaálltak a teljes lóüzemre a hulladékszállítás területén.
Az 1950-es években, a Csepel gépekkel vált általánossá a gépi hulladékszállítás a fővárosban, azonban még ezek is félpormentesek voltak. Az első pormentes szemétgyűjtők a Škoda járművek voltak, melyek már beürítő szerkezettel rendelkeztek. Ekkor kezdtek el a házaknál szabvány edényeket használni a hulladék gyűjtésére, mert a beürítő szerkezet csak a szabvány edényeket tudta megemelni. Ezt követően már pormentes szemétgyűjtésről beszélhetünk. A célgépparkban hazai és keleti gyártmányú gépeket alkalmaztak a szocializmus éveiben (Csepel, Škoda, LIAZ, Rába, IFA, ZIL stb.), az első nyugati gyártmányú hulladékszállítási gépek a Bedfordok voltak az 1970-es évek végétől. Ezt követően jelentek meg a Mercedes gépek, melyek mai napig a legnagyobb számban vannak jelen a célgépállományban.
Kik voltak a fővárosi köztisztaság megszervezésének nagy nevei?
A Köztisztasági Hivatal Tóth Péter köztisztasági ellenőr vezetésével alakult meg, aki 13 évig vezette a hivatalt. Balló Alfréd 23 évesen, 1900-ban lépett be a Köztisztasági Hivatalhoz tisztként. 1906-tól Tóth Péter helyettese volt, 1908-ban pedig teljesen átvette az intézmény irányítását, és irányítása alatt működött nyugdíjazásáig, 1942-ig. Balló Alfréd élete kemény munkájával érte el azt, hogy a köztisztasági és hulladékszállítási feladatok is az intézmény kezében összpontosuljanak a város teljes területén. Folyamatosan kereste a fejlesztési lehetőségeket, sőt, maga is több gépet tervezett és szabadalmaztatott. Publikációi és előadásai híressé tették az egész világon a szakemberek között. A köztisztaságügyet, a hulladékszállítást és hasznosítást egy egységes rendszerben képzelte el, beleértve a villamosenergiát termelő szemétégetőt és az útkarbantartási feladatokat is; ezért küzdött négy évtizedig.
A fővárosi közterület-fenntartó megalakulásával milyen változások léptek életbe?
1978-ban beolvasztották a Köztisztasági Hivatalba a Fővárosi Út- és Közműépítő Vállalatot (FUKÉV), valamint a Fővárosi Mélyépítő Beruházási és Üzemeltető Vállalatot (MÉLYBER), és Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat néven egy kommunális szolgáltató nagyvállalatot hoztak létre. De már korábban, 1968-ban a Fővárosi Tanács útfelügyeleti és gyorskarbantartási feladatokkal bízta meg a vállalatot. A munkák elvégzésére létrehozták az Útfelügyeleti és Karbantartási Osztályt, amely ettől kezdve ellátta a főváros fő- és tömegközlekedési útvonalainak, padkáinak, forgalmi jelzéseinek felügyeletét és kisebb, gyorskarbantartási munkáit. 1978-tól tovább bővültek a vállalat útkarbantartási feladatai. Immáron az új utak építése, a meglévő burkolatok komplett cseréje, a hidak, felüljárók átépítése, a karbantartáshoz és útépítéshez szükséges anyagok (beton, aszfalt) gyártása, valamint az útburkolati jelek felfestése, a KRESZ-táblák gyártása és kihelyezése, illetve a sziklabiztosítás is feladatai közé tartozott. Az „utas-profil” 2011-ig tartozott a vállalathoz, amely feladat később a BKK Közút Zrt.-hez került.
