Veszíteni lehet bunkón, mint Karácsonyék – és elegánsan, mint Tarlós
Sokat elárul egy-egy politikai közösség jelleméről, tartásáról, hogyan viselkedik, amikor veszít. Az elmúlt két évtized általános tapasztalata szerint a baloldali, liberális elit prosztó módon még gratulálni sem képes ilyenkor az ellenfelének. Ezzel szemben a nemzeti oldal mindannyiszor méltósággal viseli a választók döntését, és gratulál ellenfelének – mint tette azt tegnap Tarlós István is.
Nézzük, mi történt például 2002-ben, amikor a Fidesz-MDF váratlan vereséget szenvedett. Orbán Viktor a választási vereség estéjén kiállt övéi elé, és a következőket mondta:
A szeretet és az összefogás ereje már hatalmasnak bizonyult, de még mindig nem bizonyult elegendőnek. Magyarország európai és nyugati ország, ahogy az illik, gratuláljunk a győzteseknek, és hajtsunk fejet a szavazók akarata előtt. Ezt percekkel ezelőtt megtettem, és Medgyessy Péternek gratuláltam a választási győzelemhez.
Azután 2006-ban, amikor nem kevésbé váratlan és fájó vereség következett, Orbán Viktor megint csak kiállt az övéi elé, és bejelentette:
Úgy illő, hogy gratuláljunk a győztesnek.
Pedig akkor már sejthető volt, hogy Gyurcsányék nem tiszta eszközökkel nyertek, hiszen meghamisították a költségvetési számokat, lehazudták a csillagot az égről, átverték a választókat. Ám ez csak 2006 szeptemberében, az őszödi beszéd kiszivárgása után derült ki.
De ugyanilyen emelt fővel veszített tegnap Tarlós István is, aki telefonon fölhívta Karácsony Gergelyt, és nemcsak gratulált neki, hanem sok sikert is kívánt a munkájához.
És vannak a bunkók
A baloldali, liberális oldalon viszont komoly hagyománya van a bunkó, proli viselkedésnek. Ez – ha úgy tetszik – az ő védjegyük immár. Nem bírnak méltósággal, egyenes gerinccel veszíteni. Csak mocskolódva. 2014-ben például Mesterházy Attila így fogadta a kétharmados buktát:
Ehhez a választási győzelemhez nem tudok és nem akarok gratulálni.
Hasonlóan nyilatkozott Bajnai Gordon is: „Tudomásul vesszük az eredményeket, de gratulálni semmi okunk”. Majd jött ugyanazzal a kamu hablattyal, amivel azóta is minden vereségüket magyarázni szokták: elképesztő ellenszélben kellett dolgozni, torzít a választási eredmény, és olyan médiamonopóliumot épített ki a kormány, amellyel nehéz felvenni a kesztyűt. Satöbbi-satöbbi.
Tavaly áprilisban pedig Karácsony Gergely – akkor épp bukott miniszterelnök-jelöltként – nem bírta kimondani, hogy gratulál Orbán Viktornak a Fidesz győzelméhez. Mint a fenti videóból is kiderül: azért nem, mert nagyon nehéz gratulálni.
Hát igen. Tényleg nehéz gratulálni a győztesnek – amikor olyan 5-6 éves kisgyermekek vagyunk, és veszítünk például a társasjátékban. Ám felnőttként nem gratulálni a győztes ellenfélnek, minősíthetetlen bunkóság, legalja proli tempó. Aki így viselkedik, arra mondjuk: nem volt gyerekszobája.
