A Momentum vidéki „fellegvárában”, Pécsett végzett hittérítő tevékenységet
Saját őszinte meglepetésemre elfáradtam a Momentum Mozgalom nevű szervezet pécsi rendezvényére, amelyet „Környezeti vészhelyzet Baranyában, Európában?” címmel hirdettek meg egy helyi fiatalok által kedvelt vendéglátóipari egység különtermében. Az eseményt konferenciának nevezték és két panelbeszélgetésből állt, az egyiket szakértőinek, a másikat meg közéletinek hívták; ez utóbbira szédültem be a körülmények kényszerítő ereje folytán. A cselekmény apropója a Garé mellett található szocialista eredetű „környezetszennyezés” állítólagos kezeletlensége volt. (Végletesen szubjektív beszámoló, mert objektíve nem történt semmi.)
Az élményt a továbbiakban kendőzetlen nyíltsággal zúdítom az olvasó fejére; csak az kövessen, aki nem retten meg a beszélgetők felsorolásától. Fényképezni sajnos elfelejtettem, mert annyira megrettentem az intenzív élménytől.
A rendezői bal oldalon (saját magának jobbszélen) Körömi Attilát (ex-Fidesz, ex-Jobbik), a párt közlekedési szakértőjét (a BKK igazgatósági tanácsának tagja) tekinthettük meg, mellette Ruzsa Csaba, Pécs új, külsős alpolgármestere csücsült, akit a szép emlékű, híresen problémamentes Európa Kulturális Fővárosa projekt egyik vezetőjeként szerethettünk meg, és a „megújult” pécsi városvezetést képviselte most.
Középen – a szó legszorosabb és minden értelmében – Schiffer András foglalt helyet, akinek konok szokása, hogy lankadatlan buzgalommal ismételgeti: a 2010 előtti MSZP-SZDSZ szélsőliberális kormányzás visszatérését nagyon nem szeretné. Ennek a gondolatnak a Fideszen kívüli életképességét mutatja, hogy gyakorlatilag egyedül maradt vele, nemcsak itt, hanem a teljes ellenzékben is. Tőle a rendezői jobb felé haladva lelhettük fel egykori 2010-es frakciótársát, Szabó Rebekát, aki 2013-ban a Párbeszéd című pártba evakuált 7 társával az LMP-ből, hogy aztán Karácsony Gergely és Horváth Csaba alatt is alpogármesterként teljesítse ki a közéleti tevékenységét.
Schiffer András a beszélgetés során ki is fejezte, hogy politikailag és emberileg sem nagyon felejtette el ezt az akciót. A koszorú jobbszélén pedig a beszélgetés moderátora, Cseh Katalin, a magyar érdekek európai képviselője, abortuszaktivista és botmixerügynök tündökölt. Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy értelmezhető politikai nézetrendszerrel és ehhez illeszkedő politikai pályafutással csak Schiffer András rendelkezik a csapatból. Az „egyetlen magyar politikus, aki önként vonult vissza” cím büszke birtokosa úgy beszélt, mint aki már nem vágyik politikai karrierre, ami az ellenzéki kínálatot megtekintve minimum gyanúra ad okot. Fel nem foghatom, miért hívták meg az egykori pártelnököt, hiszen Körömi és Ruzsa egyértelműen reciklált politikai anyag, Szabó és Cseh pedig annak az új, liberális agaron tenyésztett női politikusnak a típuspéldánya, akit az intellektusa nem akadályoz a kibontakozásban.
Kár, hogy a garéi problémáról nem sokat tudtunk meg a szűk másfél óra alatt, azon kívül, hogy civilileg és tüntetésileg, népmozgalmilag kell nyomást gyakorolni a kormányra. De ezt is csak ebben a mélységben. Cseh Katalin egy egészen jó felvezetőt mondott az elején, profin és jól hangsúlyozva, bizonyítva, hogy Gyuri bá nem feleslegesen költött annyi nehezen összespekulált dollárt kommunikációs tréningre és kócsingra. (Ez egy nyelvújítási kísérlet, híjjuk így vidékiesen az agymosás ezen változatát, sokkal jobb így kimondani.) Komolyan megrémültem: egy pillanatra eluralkodott bennem a riadalom, hogy ez a nő esetleg mégis tehetséges és vannak önálló gondolatai. Szerencsére a beszélgetés során kihívások is felmerültek, például mindenféle összetett mondatok hangzottak el, meg debattőrködni kellett volna a Schifferrel szemben, és azonnal kiderült, hogy Cseh nemcsak a garéi ügyről nem tud semmit, hanem úgy általában semmiről sem. Vagy hihetetlen precizitással titkolja a tényanyagot. Viszont teljesen azonos magával és meg is van elégedve a saját európai tényező voltával, továbbá büszkén újságolta, hogy most már az EU-s pártcsaládja, az ALDE vagy mifene nem fogad el megvesztegetési pénzt multinacionális nagyvállalatoktól. És várta, hogy a hallgatóság meghatódjon. És az meg is hatódott, mert a jelenlévők a garéi viszonyokat is Trump és Bolsonaro ármánykodásainak keretrendszerében képzelik el, logikai összefüggések nélkül. Nincs unalmasabb egy olyan beszélgetésnél, amelynek során csak hivatkoznak – a lehető legnagyobb elnagyoltsággal – a fasiszta magyar kormány tevékenységére, a klímaváltozásra és a saját nagyszerűségükre, úgy, hogy kiderül: tényleg semmi háttértudás nincs a panelek mögött. Jellemző módon Szabó Rebekáról másnap reggel az internetről tudtam meg, hogy természettudományos diplomája van, és szakterülete a növényökológia és az ökológiai restauráció. Habár lehet, hogy már ezek is társadalomtudományok, és arról szólnak, hogy az elnyomó (hím) növények kiszorítják az elnyomott (nőnemű) növényeket (és szabadságot és többletjogokat a hímnős növényeknek!).
Az est fénypontja vagy mélypontja számomra az volt, amikor Cseh visszahivatkozott az előző „szakértői” panelbeszélgetés résztvevőire és „panelistáknak” nevezte őket. Ez a szó – vagy valami hasonló – többször is elhangzott Cseh szájából, úgy, hogy a közönség fel sem röhögött, tehát ez ezekben a berkekben létező kifejezés, vagy azoknak, akik manapság ellenzéki rendezvényekre járnak, az ilyesmi mindegy. Ha hallucináltam volna, elnézést kérek, a környezet miatt lehetett. Szakértők alatt egyébként a következőket kellett érteni az esemény hirdetménye alapján: Katus Eszter, az Átlátszó újságírója, Fórizs Mátyás, a Klubrádió környezetvédelmi műsorának szerkesztője, Mikecz Dániel, a Republikon Intézet elemzője, és a moderátor, Péderi Tamás (Momentum Mozgalom), képviselő, Baranya megyei közgyűlés. Az egész rendezvény végtelen reménytelenségére jellemző, hogy még két tényt tudok – jellemzően szexista módon – felidézni: egyrészt azt, hogy Cseh Katalin tíz méterről is láthatóan eszméletlenül ki volt sminkelve, Szabó Rebeka meg nem (ez önmagában már majdnem rokonszenvessé tette), másrészt azt, hogy a jelenlévő nők olyan szigorúan meredtek maguk elé, mint a boldogtalan matektanárok egy osztályozó-értekezleten.
Élőben egészen megdöbbentően válik nyilvánvalóvá, hogy a Momentumnak semmi mondanivalója nincs a magyar társadalom, a magyar emberek számára; ennek a valaminek az a dolga, hogy a dollármilliárdok kommunikációs elégetése során kialakított depressziót meglovagolja, a nemzeti kormány ellen fordítsa és megágyazzon valamiféle „helytartótanács” hatalomba emelésének. Nem tőlük kell félnünk, hanem azoktól, akik mögöttük állnak.
Arról nem is beszélve, hogy most kereshetek valakit, aki tényleg tudja, hogy mi a valós helyzet Garéban.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
