Az ÁVH rémtettei és 1956 temetetlen halottai ma is igazságért kiáltanak
Még most is homály fedi az ávósok és a kommunisták 1956-os egyes rémtetteit. Rengeteg család gyászolja még most is azokat a halottakat, akiket az ávósok gyilkoltak meg, és azóta sem derült fény még a nyughelyükre sem. Rájuk is emlékezünk idén, halottak napján. Bóna Mária Ilona nagybátyját siratja azóta is, aki vélhetően ismeretlen tömegsírban alussza örök álmát. Bóna Mária egy blogot is létrehozott az elhallgatás ellen és azért, hogy senki se felejtse a temetetlen holtakat. A bűnösök pedig köztünk élnek.
Bóna Mária Ilona blogján beszámol nagybátyja haláláról, akit a család azóta sem tudott eltemetni:
Nekem Bóna Zsigmond nagybátyámat lőtték szitává 1956. OKTÓBER 25-én a Kossuth téren. Majd a sortűz halottait feldobálták az ÁVH teherautóira - halomba a platóra - és elszállították őket ismeretlen helyre. A hozzátartozók, zömében lányok, asszonyok, édesanyák, menyasszonyok, feleségek...szerveztek egy tüntetés a pártház elé fekete ruhában és úgy követelték halottaik kiadatását.
Bóna hozzáteszi blogjában, hogy az egyik legagresszívabb kommunista, Marosán György, a Minisztertanács akkor elnökhelyettese, aki később a lövetéseket legvehemensebben követelte, így reagált:
Kergesse már szét valaki ezeket a gyászruhás kurvákat!
A kommunisták hozzáállásáról ez a mondat mindent elmond, azonban tudjuk, hogy Bónáék esete csak egy a rengeteg közül. A sok eltűnt ember egy része az ÁVH pincebörtöneiben végezhette, amivel nagyon sokat foglalkoztak azóta: több tanú mesélt a borzalmas kommunista módszereket bizonyító börtönök építéséről, de még a forradalom ideje alatt is próbálták kiszabadítani a mélyből életjeleket küldő szerencsétlen foglyokat. A pincebörtönökről készített dokumentumfilmet Dézsy Zoltán is:
Több olyan, ma már hihetetlennek tűnő történet kering az ötvenes évek kommunista borzalmairól, amire csak évtizedekkel később derült fény. Az egyik ilyen állati kegyetlenséget bizonyító ÁVH-s "termék" egy olyan húsdaráló volt, amit korábban állati tetemek feldolgozására használtak, az ÁVH azonban átalakíttatta a szerkezetet úgy, hogy embereket tudjon ledarálni vele. A temetetlen holtak és a névtelen hősök közül többen végezhették az ÁVH húsdarálójában. A részleteket a munkára felkért egyik mérnök mesélte el egy interjúban:
A borzalmakat sosem lehet elfelejteni, és a tények feltárása és megismertetése a közvéleménnyel közös kötelességünk, hogy soha ne történhessen meg hasonló, a bűnösök pedig megkapják méltó büntetésüket. Bóna Mária Ilona így zárja gondolatait blogbejegyzésében, amely így, halottak napján különösen aktuális:
Ezért írok és írok a TÉNYEKRŐL, amit oly szorgosan ELHALLGATNAK!!! Most a halottak napja előtt sokat gondolok temetetlen halottainkra... Mert akit nem lehet eltemetni, az olyan, mintha még élne..Azt nem lehet elgyászolni sem....
Forrás: Bóna Mária Ilona blogja; Fotó: MTI
