Kik ezek és meddig tűrjük el őket? – kérdezi Pintér Béla uszító beszédére utalva a Szigligeti Színház művésze
"Végtelenül szomorú vagyok, hogy ide jutott ez a szakma, a hivatásunk. Sorra dőlnek ki a csontvázak a szekrényekből, és az egykori ikonokról lehull a lepel. Ide jutottunk, hogy hagyjuk magunkat behúzni a politika örvénylő mélységeibe és Pintér Bélák uszíthatnak egymásnak bennünket" – írja nyilvános Facebook-posztjában Horváth György, a szolnoki Szigligeti Színház színésze. A művésznél, aki 1981 óta koptatja a színpad deszkáit – és mellesleg éppen azért jutott neki a nehezebb út a pályán, mert vállalni merte nemzeti érzéseit –, az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor Pintér Béla rendező konkrétan a "pokol kénköves tüzével" fenyegette meg a jobboldali érzelmű művészeket. A tüntetésen elhangzott lázító beszédében Balázs Péter Szigligeti Színházát vette célkeresztbe. Történt mindez ráadásul azután, hogy Schilling Árpád rendező nyíltan listázni kezdte a kormánypárti művészeket. A Szigligeti Színház színésze azt üzente Pintérnek, Schillingnek és a velük egy húron pendülőknek, hogy nem félnek. "Ahogy 1981-ben sem féltem, pedig kaptam a jóból. Én már tudom, hogy milyen az, és csak arra kérem a Jóistent, hogy te soha ne tudd meg."
Pintér Béla rendező a színház-finanszírozást is érintő kulturális törvénycsomag ellen megtartott tüntetésen a balliberális sajtó szerint erős, a másik oldal szerint erőszakos, fenyegető beszédet mondott. Nem is rejtette véka alá, hogy szerinte a színháznak ellenzékinek kell lenni, mert "amelyik nem az, az kurva unalmas és hazug". Arról is beszélt, hogy a kultúrában azért uralkodhatott az ellenzéki szellemiség, mert ezt a fideszesek is belátták, vagy csak "megijedtek, hogy lesújt rájuk az Isten haragja, és a pokolban kipeckelt szemmel kell nézniük Balázs Péter szolnoki rendezéseit".
Ez volt az a mondat, ami után Horváth György úgy érezte, szólnia kell. "Ezzel már nem lehet nem foglalkozni, amikor egy ostoba senkiházi fajankó becsmérli és néven is nevezi a társulatukat" – írta.
Az ilyen megosztó kijelentéseknek és az ilyen megosztó figuráknak nem lenne keresnivalójuk ebben a szakmában. Szégyen, hogy összegyűlnek Pesten és ezt engedik meg maguknak. Milyen alapon mondják meg, hogy ki tehetséges és ki nem? Milyen a jó színház és melyik nem az? Hol van itt a szakmai alázat és tisztelet? Lassan tényleg ideje komolyan feltennünk azt a kérdést, hogy kik ezek az alakok valójában? El kell-e és meddig tűrnünk a megnyilatkozásaikat?
– írja a kommentben Horváth György. Majd azt is hozzáteszi, hogy "a szakma szégyene, ha az ilyen megosztó és gyalázkodó senkiháziakat nem veti ki magából". Horváth György a posztjában azt is felidézte, hogy 1981-ben, amikor a színészi pályára lépett, annyi elég volt, hogy 1981. március 15-én elszavalja a Petőfi-szobornál a költő Egy gondolat bánt engemet című versét, és ez nagyjából meg is pecsételte a szakmai pályafutását.
Ezek után az a rendszer igyekezett mindenféle módon megakadályozni az előbbre jutásomat. Éppen a színház és a színházi szakma volt az, amelyik nem törődött ezzel
– írja, hozzátéve: a főiskolára nem vették fel, de vidéken nagy nehezen lehetőséget kapott. Horváth György felidézte Pintér Béla interneten elérhető életrajzát, vagyis annak konszolidáltabb részeit, mert, ahogy írja, belé szorult némi jóérzés. Azért néhány életrajzi motívum ismerete nem árt a nagy színházi lázadóról, aki saját művészeti szabadságát tekinti mércének. A megosztott életrajzi adatokból kiderül, hogy élete tele volt családi konfliktusokkal: alkoholista apjával például két évig úgy éltek egy fedél alatt, hogy nem szóltak egymáshoz. Tanulmányi nehézségei miatt gimnáziumba sem mehetett, központifűtés-szerelőnek jelentkezett egy barátjával, de gerincferdülése miatt nem vették fel, végül bőrdíszművesnek tanult. Saját alkoholproblémáit még a színpadon is megörökítette.
Sajnálom ezt az egészet, sajnálom, hogy Pintér Bélák mondják, mondhatják meg, hogy mi a jó színház és ki a jó színész. Most egy kicsit felfordult a gyomrom
– összegzi Horváth az elmúlt napok történéseit. A szolnoki Szigligeti Színház színésze azon is felháborodott, amit Schilling Árpád megengedett magának a minap, hogy konkrétan listázni kezdte a kormánnyal szimpatizáló művészeket. Olyan posztot tett ki az oldalára, amelyben játékra invitálta követőit, miszerint küldjék el neki a 60 év alatti kormánypárti művészek neveit, és ő majd összeállít ebből egy listát.
Az elkészült listát azóta törölte, de a reakciókat nem tudta. Szalóki Ági például valószínűleg az előkelő negyedik helyet kapta, mert erről az előadóművész maga írt a közösségi oldalán, feltéve a kérdést, hogy mégis mire számítson: guillotine-ra, kötélre vagy golyó általi halálra.
Pintér Béla a Szigligeti Színházat pocskondiázó beszéde a PestiSrácok.hu videotudósításában is hallható:
Vezető kép: Facebook
