Hogyan ússzunk meg egy kartellezést: keresztapák a magyar egészségügyben (2. rész)

Tavaly novemberben átfogó elemzés jelent meg az orvoslásban használt képalkotó diagnosztikai eszközök globális piacáról. A kutatás valóban alapos, minden tényezőt végigvesz a statisztikai adatok történeti áttekintésétől kezdve a régiós piacok méretén, szabályozási jellegzetességein át a gyártók termelési kapacitásáig, valamint az ár, költség- és profitmutatókig. A General Electricet (GE), a Siemens-t és a Philips-t az elemzés a globális piac nagyhalai közé sorolja. Az említett multik idén januárban szintén elvitték az első három helyet egy ugyancsak átfogó, bár más típusú piaci elemzésben, csak a sorrend volt más: Siemens, GE, Philips. Ez az analízis Magyarországon készült, és igencsak alapos munka, hiszen négy év hatósági vizsgálatainak eredményeit összegzi. Ezt a multik mégsem teszik ki a kirakatba, a 140 oldalas dokumentumban ugyanis a piacbefolyásolási gyakorlatukat leplezi le a Gazdasági Versenyhivatal (GVH).

Tolvajtempó

A magyar egészségügy Microsoft-botrányaként elhíresült kartellügyet nagyvonalakban már ismertettük a cikksorozatunk február 5-én megjelent első fejezetében. Bemutattuk, hogy a radiológiai eszközöket gyártó multik és hazai forgalmazóik miként zsíroztak le egy közel 50 milliárd forintos üzletet egy jogerősen elítélt szélhámos, Harmat Sándor iránymutatásával és kórházi vezetők segédletével. A PS postaládájába bedobott irat alapján Harmat ténykedését jóval részletesebben tártuk fel, mint más szerkesztőségek.

Megírtuk róla, hogy az egészségügyi kormányzat koordinátorának adta ki magát, és egy hamis megbízólevél másolatával férkőzött a kartell résztvevőinek bizalmába. Hogy ezt a bizalmat pusztán a rokonszenv vagy valami más mozgatta, máig rejtély, amire a versenyhivatal vizsgálati jelentése sem ad ésszerű magyarázatot. A GVH egyszerűen tényként rögzítette, hogy Harmat Sándor már korábban is az egészségügyi piac prominens szakértőjének számított, ezért hitelességét és hozzáértését a kartell résztvevői nem kérdőjelezték meg. Pedig lett volna miért gyanakodniuk, a férfi ugyanis – ipari kémkedés vádjával – időről időre szerepelt a bűnügyi krónikákban.

Nem túl életszerű, hogy egy olyan kis országban, mint Magyarország, épp a Siemens-hez, a GE-hez vagy a Philips-hez hasonló világcégek képviselői ne ismernék az iparági pletykákat, vagy ne olvasnák az eléjük tett napi sajtószemlét. Bár Harmat Sándor törekedett arra, hogy a kartell szereplőivel magánjellegű kapcsolatot alakítson ki, kevéssé hihető, hogy megnyerő személyisége önmagában elegendő lett volna a szálak mozgatásához. A színfalak mögött valami olajozhatta a gépezetet ahhoz, hogy Harmat megbízhatóságát a Siemens egyik akkori munkatársa garantálja a kartell más szereplői előtt. Mert a visszaéléssorozatban nem Harmat Sándor volt az egyedüli koordinátor. Hanem a Siemens, amiről a világcégnek most már papírja is van.

Elkendőzött valóság

„Csak tiszta üzlet a Siemens üzlet” – vallja magyarországi honlapján a németországi központú világcég. Mint minden nagyvállalatnak, a Siemensnek is van compliance rendszere. Ebben – némiképp leegyszerűsítve – a gazdasági társaságok arról nyilatkoznak, hogy működésük során betartják a jogszabályokat, illetve a saját maguk által elfogadott etikai kódexet. Lássuk hát a Siemens fogadalmát!

Az egyszerre határozott és fennkölt üzleti hitvallást a cég maga tette idézőjelbe a GVH által feltárt kartellügyben, amelyben amúgy a versenyhivatal innovatív gyártóként jellemzi a Siemenset és a nemzetközi konkurenciát is. Nemhogy tisztességes versenyről, de versenyről sem volt szó, az általunk megismert dokumentumok alapján pedig inkább úgy fogalmaznánk: üzleti feddhetetlenség helyett a mutyizás vagy a panamázás kifejezés illik az ügyletre. A világcéget is elhagyta az innováció, a kreativitás; a szereplők ténykedése leírható az ismert gyermekmondóka segítségével: „ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, ez az iciri-piciri pedig mind megette”. A különbség annyi, hogy a kartellügyben a szereplők összedolgoztak, így a „workshopok” és a „teammunkában végzett project management” eredményeként a végén mindannyian belakmározhattak a pecsenyéből. A know-how-t a GVH vizsgálati anyaga szerint Harmat Sándor hozta, aki a pénzvadászat szervezésébe már az elején bevonta a Siemens-t (is).

– olvasható a GVH-verdiktben az 1. számú védett tanú nyilatkozata. Az összekapaszkodás mindkét fél szempontjából ésszerű volt. Az orvosi diagnosztikai eszközök magyarországi piacán a Siemens diktál, ezért is jegyezhette fel magának a kartell egyik szereplője, hogy a tenderek felét a Siemens viszi el, a másik felét pedig a versenytársai. De a tender akkora volt, a klinikák, kórházak, rendelőintézetek olyan sok MR, CT, röntgen beszerzésére írtak ki pályázatot, hogy a Siemens egymaga nem győzte volna a szállítást.

A multicég felismerte, hogy – kapacitások híján – piaci részesedését növelni nem tudja, így piaci pozíciójának megőrzése – a status quo fenntartása – vált számára elsődlegessé. És a Siemens vélhetően úgy volt vele, hogy ha már a tendereket le kell egymás között pacsizni, akkor pacsizzák le azokat a legnagyobb hal irányításával. A GVH határozatában olvasható a Siemens egyik akkori vezetőjének határidőnapló-bejegyzése. Ez nem más, mint egy csinos kimutatás arról, hogy hány CT-t, illetve MR-t szállít a Siemens és hányat a konkurencia. A piac felosztásához és a verseny korlátozásához a társkoordinátor szállította a muníciót. Harmat Sándor nem gépekkel, hanem információkkal kereskedett. Ő fogta össze a „piackutatás” szálait, magyarán vagy ő, vagy az ő megbízásából szondázták előzetesen a kórházi vezetőket arról, hogy milyen típusú és gyártmányú berendezést preferálnak, a gyártókat és a szállítóikat pedig arról, hogy ki és mit tud azokból beszerezni. Az óriástender előkészítésének és kiírásának heteiben Harmat olyan sokszor telefonált, sms-ezett a siemenses kapcsolattartójával, hogy az érezhetően messze túlmutathatott a sima szakmai érdeklődésen.

No-go zóna

A kifejezés jelentését migrációs vonatkozásban valamennyien megtanultuk az elmúlt évek híradásaiból. Hagyományos értelemben olyan településeket, városrészeket értünk alatta, ahol az állami rendfenntartás helyére az önbíráskodás lépett. A Siemens-t e téren nem hagyta el az innovatív gondolkodás, amikor megalkotta a magyar egészségügy „no-go” zónáit. A világcég „no go/no bid” bejegyzésekkel különböztette meg belső munkaanyagaiban azokat a pályázatokat, amelyeken nem indult ajánlattevőként. Mégpedig azért nem, mert az érintett kiírások műszaki tartalmát a kórházak a konkurencia termékeire szabták.

Keresztapa 2.

„Mi történt Frank Pentangelivel, Michael? A testvére eljött segíteni.”Ez a párbeszéd a maffiafilm-trilógia második részében zajlott Michael Corleone és a felesége között, miután a Keresztapa majmot csinált az amerikai szenátus vizsgálóbizottságából. A hallgatás szabálya a magyar egészségügy Microsoft-botrányát is átjárta. Ha nem így lett volna, a résztvevők nem a belső munkaanyagaikat dekorálják „no go/no bid” kommenttel, hanem jogorvoslati beadványokat fogalmaznak a Közbeszerzési Döntőbizottságnak, és közben értesítik újságíró ismerőseiket. Itt azonban a koordinátorok semmit nem hagytak a véletlenre, a „ius murmurandi” jogának (az ókori Rómában az elégedetlenség kifejezésének joga) korlátozását sem. A kartell szereplői abban is megállapodtak egymással, hogy nem panaszkodnak a hatóságoknak, hanem fegyelmezetten „lenyelik a békát”, nehogy a jogorvoslati eljárás megakassza a bizniszt. A belső csatornákon persze kieresztették a gőzt. Maradt fenn olyan levelezés, amelyben az egyik cég illetékese háborogva ismeri el, hogy azért nem adtak árajánlatot, mert a pályázatot a Siemensre írták ki.

Csicskáztatás

Miközben a Siemens a saját útját egyengette, a disztribútorainak esetenként akadályversenyt rendezett. A globális cégekhez hasonlóan a német társaság sem maga forgalmazza az általa gyártott diagnosztikai eszközöket, hanem közvetítők révén. A kórházak a pályázat kiírása előtt a beszerzendő berendezés műszaki tartalmának meghatározására vagy a specifikáció véleményezésére megkérték a forgalmazókat.(Külön cikket ér, hogy a kórházak eljárása jogszerű volt-e vagy sem.) A disztribútorok ilyenkor megkeresték a gyártót, és kértek tőle műszaki leírást. És itt jött a Siemens-trükk: a világcég „hozott is, meg nem is”, mert ugyan valamennyi disztribútor kívánságát teljesítette, ám egyikét sem maradéktalanul. Mindenkinek adott műszaki leírást, de úgy, hogy azok különböztek egymástól. Amikor a pályázati kiírás megjelent, a műszaki tartalom átolvasása után a Siemensnél azonnal tudták, hogy melyik disztribútoruk „lobbizta be” eredményesen a kapott műszaki leírást a tenderbe. A jutalom nem maradt el: a Siemenstől az élelmes forgalmazó kapott egyedül ajánlatot a pályázatban szereplő diagnosztikai eszköz szállítására. Furfangért persze a magyar forgalmazók sem mentek a szomszédba. Ők a disztribútori piacot osztották fel egymás között, amint kiismerték a Siemens eljárását.A Siemens a versenyhivatali eljárás során úgy viselkedett, ahogy a Frank Pentangelihez hasonló pentitók szoktak: „feladta magát”, majd aktívan együttműködött a Gazdasági Versenyhivatallal, amely cserébe 40 százalékkal csökkentette a cégre kirótt bírságot. A GVH megállapította ugyan, hogy a multicég tevékenysége a vizsgált időszakban folyamatosan és minősítetten korlátozta a versenyt, ám a bűnbánó Siemens 256 millió forint befizetésével megúszta az egész botrányt.A versenyhatósági eljárás Magyarországon véget ért. A tengerentúlon viszont fut egy másik történet jórészt ugyanezekkel a szereplőkkel. Az FBI és az amerikai tőzsdefelügyelet gyanúja szerint ugyanis a világcégek Kínában és Brazíliában kormányzati hivatalnokokat fizettek le, hogy a diagnosztikai eszközök beszerzése során nekik lejtsen a pálya. Mindezek után hamisan és cinikusan csengenek Dale A. Martin, a Siemens magyarországi elnök-vezérigazgatójának szavai, aki éppen tavaly októberben gondolta úgy, hogy a Piac és Profitnak beszél a korrupcióról és a közbeszerzések átláthatóságáról, no meg a politika miatt Magyarország megítéléséről a német befektetők körében. Martin úr – magyar felmenőinek is köszönhetően – ékes anyanyelvünkön mondott lesújtó véleményt. „A rossz országimázs nem segít” – mondta a hazai állapotokról szólva a Siemens első embere. Aki szerint „minden országnak megvannak a saját kihívásai”, de a Siemensnél „zéró tolerancia van” a korrupció témájában, amit „nagyon komolyan vesznek”, és ennek ellenére is „jelen tudnak lenni a piacokon”. Na, igen. Ez tényleg érzékelhető, tisztelt vezérigazgató úr...

Egymás ellen dolgozó magyar hatóságok, a Siemens most is megúszta

A GVH által Harmat Sándorral egy szinten, azaz a kartell szervezőjeként kezeltSiemens Healthcare Kft. az elmúlt években, a hatósági nyomozás ellenére is sorra nyerte a közbeszerzési pályázatokat. A cég 2019-ben szállított CT-t a miskolci megyei kórháznak és a Csongrád Megyei Egészségügyi Ellátó Központnak is. Mégpedig jogszerűen. A törvény ugyanis a kartellező vállalkozásokat csak az ügy jogerős lezárulta után tiltja el – tudtuk meg a Gazdasági Versenyhivataltól.És mivel a hatóság majdnem négy évig nyomozott, így csak tavaly decemberben született meg a szereplőket elítélő határozat.

A közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok szerint három évig sem ajánlattevőként, sem alvállalkozóként nem indulhat hazai vagy uniós forrásokat érintő tendereken olyan cég, amelyik versenyfelügyeleti eljárásban bírsággal sújtott jogszabálysértést követett el. A Siemens Healthcare pedig éppen ilyen vállalat. A passzus alapján joggal gondolhatjuk, hogy a céget a hatóságok jó időre „kivonták a forgalomból”, és a Siemens 2023-ig biztosan nem kerülhet egészségügyi közpénzek közelébe. Nos, ez hatalmas tévedés.Az uniós jogalkotók ugyanis gondoskodtak arról, hogy a nyugat-európai multinacionális vállalatok számára kiskapukat biztosítsanak ilyen helyzetekre is.Az európai jogrenddel összhangba hozott hazai jogszabályok szerint ugyanis az elítélt cégeknek lehetőségük van „öntisztázásra”, amely annyit jelent, hogy a közbeszerzési hatóság előtt kell bizonyítaniuk, hogy a versenyfelügyeleti eljárás során közreműködőek voltak, minden birtokukban lévő információt megosztottak a nyomozást végző szervvel, és tevékenységükkel nem okoztak kárt. Ezek után nem meglepő, hogy a Siemens is éppen így cselekedett: nemcsak együttműködött a GVH nyomozóival, hanem a versenyhivatali határozatot követően azonnal öntisztázó eljárást indított a Közbeszerzési Hatóságnál. Ennek eredménye pedig éppen a napokban vált ismerté: a Siemens Healthcare Kft.-t a Közbeszerzési Hatóság bírája mentesítette a jogkövetkezmények alól, így a társaság továbbra is indulhat közbeszerzéseken.A mindezek után most némi csalódást érző olvasóknak enyhülést hozhatna, hogy az ügyben a Budapesti Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint még 2016-ban nyomozást rendeltek el a GVH feljelentése alapján „versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban” bűntettének gyanújával; erről még a nyomozás érdekeire hivatkozva nem adtak számunkra bővebb felvilágosítást. A versenyhivatal lezárt eljárása pedig jogalapot biztosíthat a nyomozó hatóságok számára, hogy eredményesen lépjenek fel az ügyben.

Folytatjuk!

Fotó: MTI