Fogadj te is örökbe koronavírust! (Vigyázat! Felkavaró tartalom!)
Na erre a mestertrükkre nem számítottál, te patásördög – sikkantott fel örömében Ágasshy Hümér, amikor meglátta Facebukkake-n azt az online terjedő petíciót, amelyet a Szabadságharcos Lyogászok, illetve a Követeljük a Demokratikus Baloldali Diktatúrát! - nevezetű társaságok jegyeztek. A felhívás azt a piaci rést lett volna hivatott betölteni, hogy a koronáriavírus is egy élőlény, így lyogászatice neki is jogai vannak, elpusztítása tehát a legnagyobb bűnök egyike, az ellene való védekezés pedig nettó vírusxenofóbia. A petíciót gründolók nem felejtettek el akciójukhoz vallási tételeket citálni, ebből aztán levezették, hogy a patás a kór elleni fellépésével igazából az élet – mint szentség – ellen uszít, így tehát nemcsak patás, hanem árukapcsolással maga az Ántikrisztus is. Hümér érezte, hogy szétárad benne az újfajta, botcsinálta vallás, és átveszi annak a korábbi hittételnek a helyét, amelynek világnézete szerint a koronáriavírus nem is létezik, azt csak a patás és a haverjai találták ki a zemberek riogatására, hogy aztán a patás örök időkre egyeduralkodóvá nevezhesse ki önmagát.
A közepesen sikertelen telefonos direktértékesítőben az utóbbi tan korábban meggyőződéssé vált, ugyanakkor ez nem gátolta meg abban, hogy fajtársaihoz hasonlóan több raklap lisztet, cukrot, étolajat és persze két emberöltőre elég klotyópapírt halmozzon fel kicsiny legénylakásában. Az egyik belső kerületben, a Romkocsmavárosban lévő kégli így olyan képet festett, mint egy atomháborúra felkészített bunker. Ágasshy Hümér a hozzá hasonlókkal együtt régebben úgy vélekedett, hogy a koronáriavírus ugyan a patás kamuja, de majd ő, és a hozzá hasonlóak kenyeret sütnek otthon, hogy ezzel is gátolják a Lőrincz gazdagodását. A három raklapnyi BL55-ös liszt ugyan nem volt alkalmas kenyérsütésre, de a reménytelenül szingli fiatalember így legalább negyven évig ehetett volna önerőből nokedlit rántással. A feltételes mód azért indokolt, mert Hümér addigi gasztronómiai csúcsteljesítménye az volt, hogy összehaverkodott a sarki kebabossal, így esténként kedvezményesen jutott hozzá a háromnapos gyroshoz.
Bár Hümér a maga módján szerette a Butapesthez közeli kisvárosban élő szüleit, abban azért reménykedett, hogy az amúgy őt eltartó ősei elkapják a a koronáriavírust, így a piacon prüszkölve megbetegíthetik a patásra szavazókat is, ami szerinte átrendezhetné a politikai erőviszonyokat, és akkor talán egy szebb időben majd kormányfő lehetne a KariFeri is, akit a fiatalember magában már addig is miniszter prezidentnek becézett. Ágasshy Hümérnek nem okozott különösebb gondot a karantén, hiszen ő akkor is szakmányban lopta otthon a napot, amikor a kór még csak az Apokalipszis-filmekben létezett. A vesztegzár neki még erőt is adott, hiszen fajtársai is a négy fal között maradtak, így hatékonyabban tudták terjeszteni a Facebukkake-n a baromságaikat, és a blődségektől hemzsegő rémhíreket. Hümér büszke volt arra, hogy ő kiválóan tud szelektálni a hírek között, hiszen korábban már elvégezte a Zindeksz gyorstalpalóját, amely egy életre felvértezte őt azzal a tulajdonsággal, hogy minden történés mögött a patás ármánykodását lássa. Ágasshy Hümér fenti öröme eufóriába csapott át, amikor néhány perc múlva meglátta a Szabadságharcos Lyogászok és a Követeljük a Demokratikus Baloldali Diktatúrát!-nevezetű csoportok újabb felhívását, amely arra szólította fel az ilyesmire fogékonyakat, hogy az élet védelme érdekében mindenki fogadjon örökbe annyi koronáriavírust, amennyire lehetősége van. Hümér megnézte az okostelefonján a dátumot, április 1-e volt, a készülék számológépén összeadta a négyet és az egyet, majd rövid számvetés után öt vírust fogadott örökbe.
Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel
