Megvilágosodás
Mekkora Kúúúúl Istencsávók már ezek – motyogta magában izgatottan Ágasshy Hümér, amikor személyesen is fültanúja is lett, hogy személyes ikonjai, a Zindex zsurnalisztái megbeszélést tartanak arról, hogy miképp is kell leszemlézni egy, az egyik kormánnyal szimpatizáló lapból, egy kormánypárti politikussal készült interjút. A közepesen sikertelen telefonos direktértékesítő Hümér a harmincas éveiben járt ugyan, de mostanában ismét rátört a ki is vagyok én, mi szeretnék lenni?-néven ismert dilemma, sokadszorra is ráébredt, hogy szeretné megtalálni önmagát, így a reménytelenül szingli fiatalember jelentkezett a Zindex által meghirdetett gyakornoki programra, ahol a Zseniális, Elképesztően Bátor és Borzasztóan Jófej Újságírók jó pénzért megmutatták a hozzá hasonló kreténeknek, hogy hol van a kávéautomata. Hümér épp a brunyálásból tért volna vissza a szerkesztőségi nagyterembe, – amelyet ő szerényen csak Szentélynek nevezett – amikor meghallotta a fenti brénsztórming neszeit az egyik kisebb iroda résnyire nyitott ajtaján át, ezért megállt, és fülelni kezdett. A Titkos Haditanács arról szólt, hogy mit lehetne kihozni a Magyar Időkben megjelent Kocsis Máté-interjúból, hogy a használati utasítás helyes értelmezésével a Zindex Hümér-szintű olvasói is megértsék, és helyesen értelmezzék a lényeget.
Az ötletgazda, és a leendő szemle Lánglelkű Szerzője az Ágasshy Hümér által félistenként tisztelt Bohus Próféta volt, aki ahhoz várt ötleteket Prófétatársaitól, hogy miképp lehetne elbagatellizálni az olyan, Kocsis Máté által az interjúban hangoztatott témákat, mint Magyarország szuverenitása, a migráció kérdése, az abból adódó nemzetállami feladatok, vagy azok a megoldandó kérdések, amelyeket az Európai Unió elitjének kettős mércéje okoz. Hát írd úgy a nevét, hogy Csokis Máté, baszod, attól szarrá röhögi magát ez a sok prosztó Zindex-olvasó – dörmögte kollégájának Xxxixxx Próféta. Ha akarod a Mindeközbenből hozzá fotósoppolok valami nyamvadt bagolyfiókát, azzal bevisszük a végső csapást. Ez lehetne a Kocsis Sztálingrádja – vélekedett Fábián Próféta, akibe – bár szingli volt, de bevallottan heteroszexuális – Hümér azért szerelmes volt egy kicsit. Mindazonáltal – folytatta ékes magyarsággal Fábián Próféta – véleményem szerint elég lenne, ha nem Kocsis, hanem csak Kocsi Mátéként írnánk le a nevét, akkor a későbbiekre is maradna még puskaporunk, mert az ti is beláthatjátok, hogy ugyan egy hónap alatt Három Világmegváltó Forradalom volt a választás óta, a Fidesz mégsem biztos, hogy lemond a kormányzásról. Pedig a harmadik kétharmaddal akár ezt is megtehetnék, és akkor ők is történelmet írhatnának egy kicsit – kesergett egy kicsit Fábián Próféta. A faszt! – vetette ekkor közbe Xxxixxx Próféta, mire a többiek mindannyian felkapták a fejüket, de hamarosan kiderült, hogy Xxxixxx Próféta csak ennyit akart mondani. Figyeltétek már a fotókon a Kocsis kezeit? – vonta kérdőre Prófétatársait a bármikor, bármiről, bármilyen hosszasan (nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hosszasan) moralizálni képes Haász Próféta. Ott van a megoldás, gyerekek! Látjátok, hogy nyújtogatja az ujjait? Hát én az egyetemi tanulmányaimból még pontosan emlékszem, hogy a Hitler, a Sztálin, meg a Horthy, de még a Napóleon is számos alkalommal kinyújtotta az ujjait, aztán tessék, mi lett belőle? Két világháború, Európa többször lángokban állt, tetejébe a holokauszt, ezt a ziccert nem hagyhatjuk ki. És akkor nézzétek, még tollat is használ. A kezével. Hát nem értitek? Aláír, meg jegyzetel, gyerekek. Hát itt a megkérdőjelezhetetlen párhuzam. A Rákosi, meg a Kádár is aláírt, meg jegyzetelt. Tollal. Mind a kettő a kezével. Tehát foglaljuk össze: mi lesz itt, ha a Fidesz-kormány mégsem mond le, a Kocsis meg frakcióvezető lesz? Hát persze, hogy diktatúra. Nem is diktatúra, hanem D.I.K.T.A.T.Ú.R.A.
Ágasshy Hümér ekkor már nem bírta türtőztetni magát, és bár két perccel korábban brunyált, azért mégis bevizelt egy kicsit a gyönyörűségtől. Hát így kell ezt csinálni, hogy az a sok vidéki parasztproli is megértse a sorok között a lényeget, de ezek az Istencsávók kiszúrták, hogy mi a stájsz, így megmenekülhet a haza, újra lehet felszabadultan dalolni az Örömódát. Nem lennék most a Kocsis Máté helyében – kuncogott magában az ajtófélfa mellett megbúvó Hümér, aki azonnal ráérzett, hogy ezek aztán Az Igazi Történelmi Idők. Hirtelen jött jókedve még azt is elfeledtette vele, hogy nemrég a Budapesthez közeli szülővárosában járva régebbi ismerősei elhajtották, mivel azzal világosította volna fel a tudatlan vidékieket, hogy rájuk akarta tukmálni az ellenzék Egyik Új Csodafegyverét, a Nyomtatott Internetet.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
