Egy műbalhéval kevesebb: Magyarország nyíltan elutasítja az Isztambuli Egyezményt
Hosszú évek huzavonája végére tett pontot az Országgyűlés az Isztambuli Egyezmény ügyében. A Ház elfogadta azt a négy kereszténydemokrata képviselő által beterjesztett politikai nyilatkozatot, amely világossá teszi, hogy Magyarország nem kívánja végrehajtani az egyezményt, és nem ratifikálja azt. Az elutasítás indoka, hogy az Isztambuli Egyezmény becsempészi a jogrendbe a genderelméleti megközelítést, továbbá lopakodva kicsavarja az országok kezéből a migráció önálló kezelésének jogát.
A KDNP-s Vejkey Imre, Nacsa Lőrinc, Juhász Hajnalka és Hollik István által benyújtott politikai nyilatkozatot egy nap alatt letárgyalta, majd 115 igen, 35 nem és három tartózkodás mellett (a fideszes Pócs János valószínűleg véletlenül szavazott nemmel) elfogadta az Országgyűlés. Ez felszólítja a kormányt, hogy ne tegyen további lépéseket az egyezmény kötelező hatályának elismerése iránt, és az Európai Unió intézményeiben is a szervezet csatlakozásával szembeni álláspontot képviselje. A ratifikáció elutasítását azzal indokolják, hogy az Európa Tanács bábáskodásával létrejött egyezmény a társadalmi nem definícióján alapuló megközelítést ír elő a rendelkezéseinek átültetése során, az Országgyűlés pedig nem kívánja a nemzeti jog részévé tenni sem a társadalmi nem fogalmát, sem az egyezmény genderszemléletét. További kifogás az egyezmény ratifikációja ellen, hogy az egyezmény nemi alapon biztosított menedékjoggal kapcsolatos rendelkezései ellentétesek a magyar jogszabályi környezettel, amely hatékony fellépést biztosít a jogellenes bevándorlással szemben. A menedékjogot ugyanis nemi alapon biztosítja az egyezmény, és erre kényszeríti a ratifikáló országokat is, ráadásul a nemet itt is a genderelmélet szellemében határozza meg.
Jogunk van megvédeni országunkat, kultúránkat, törvényeinket, hagyományainkat és nemzeti értékeinket, amelyeket sem a többségi meggyőződéstől eltérő genderszemlélet, sem a korlátozás nélküli vagy a társadalmi nemek alapján előnyöket biztosító bevándorlás nem veszélyeztethet
– szögezi le a nyilatkozat, amelynek egyik beterjesztője, Hollik István a genderisták és a liberálisok trójai falovának nevezte az egyezményt. A szöveg egyúttal arra is kitér, hogy az Isztambuli Egyezmény azon rendelkezései, amelyek valóban a gyerekek és a nők védelmét, illetve a kapcsolati erőszak elleni fellépést szolgálják, már most is részei a magyar jogrendnek. A Fidesz-frakció tegnap előzetes támogatásáról biztosította a nyilatkozatot, amelynek genderszemlélete összeegyeztethetetlen az Alaptörvénnyel, és amely bevezetné a nemi alapú migrációt a magyar választópolgárok többszöri, ezzel ellentétes akaratnyilvánítása ellenére.
A nyílttársadalmi lobbi nagyon szeretné mindenkivel ratifikáltatni
A Mi hazánk képviselői tartózkodtak a szavazáson, a nyilatkozat ellen szavazó ellenzékiek viszont szokás szerint harsányan tiltakoztak, felállva, táblákat lengetve. A nyílttársadalmi és feminista agitációra bármikor kapható balliberális képviselők és parlamenten kívüli aktivisták évek óta követelték az Isztambuli Egyezmény ratifikációját. Ennek érdekében újra és újra igyekeztek napirendre vetetni a parlamentben a kérdést, és ezekre a kísérleteikre rendre rászerveztek valamilyen tüntetést is a különböző feminista szervezetekkel. Most azonban, amikor a parlament végre napirendre vette a kérdést, továbbra sem elégedettek, hiszen nem az ő kisebbségi akaratuk győzött.
Pedig a támogatást megkapták külföldről. Az Európai Parlament tavaly novemberben késedelem nélküli ratifikációra szólította fel azt a hét tagországot – Magyarországot, Bulgáriát, Csehországot, Litvániát, Lettországot, Szlovákiát és az Egyesült Királyságot –, amelyek még nem fogadták el az egyezményt. Németh Szilárd viszont már 2017-ben kijelentette, hogy a kormány soha nem fogja támogatni, mert a hagyományos családmodellt támadja, a genderfilozófia átültetése a célja, és a PC-világból becsempészett passzusokat tartalmaz.
A valódi cél: a családokat szétverni, a férfiakat ellehetetleníteni
És ez még csak a felmerülő bajok egy része. Korábban megírtuk, mennyi módon nyitná meg a férfiak tönkretételének lehetőségét az egyezmény.
Az Isztambuli Egyezménytől idegen a kapcsolati erőszak megelőzése, a konfliktushelyzetbe került családok megsegítése, sőt kimondottan megtiltja a kötelező alternatív vitarendezési eljárásokat, azaz a békítést, és a hatósági fellépéshez ragaszkodik.
Egyértelmű, kik ellen irányulna ez a hatósági erőszak, hiszen az egyezmény kizárólag a nők és a lányok elleni erőszakot taglalja, és csak kelletlenül, kurtán említi meg, hogy a férfiak és a fiúk is válhatnak családon belüli erőszak áldozatává – sőt, a fiúk a lányoknál kétszer gyakrabban.
A hatósági fellépést feminista szervezetek aktivistáival felügyeltetné. Ezeket a szakmai és pszichológiai ellenőrzés nélküli, a „hófehér, nagymagyar férfiakat” gyűlölő aktivistákat önkényesen szakértőnek nevezné ki, ráadásul állami pénzből fizetné őket mindezért.
Az Isztambuli Egyezmény szerint nemcsak a szexuális és a testi bántalmazás számít erőszaknak, hanem a lelki bántalmazás, a kényszerítés, a fogva tartás is, továbbá bármi, ami gazdasági ártalmat okoz a nőnek, illetve a felsoroltakkal fenyegeti.
Az egyezmény kész tényként rögzíti a nők intézményesített társadalmi elnyomását, ezért a nőket érő bármilyen erőszakot durvább jogi minősítés alá helyezi, és az emberi jogok megsértésének veszi. Ezzel megszünteti a nők és a férfiak törvény előtti egyenlőségét, másodrendűvé lefokozva a férfiakat.
Ezt kihasználva, gumiszabályt vezetne be, és a testi bántalmazástól a tartásdíj esetleges elmaradásáig (értsd: gazdasági bántalmazás) bármilyen esetre ráhúzhatnák, hogy nők elleni, nemi alapú erőszak, tehát az alapvető emberi jogok megsértése.
Az Isztambuli Egyezmény betartását a ratifikáló országokban a GREVIO nevű szerv ellenőrzi. Ennek felállításakor megígérték, hogy a nemi egyenlőséget is figyelembe veszik a tagok kiválasztásakor. Eredetileg 10 nő alkotta a testületet, most 12 nő és 3 férfi alkotja a feminista típusú nemi egyensúlyt.
Nem az erőszak megakadályozásával, hanem a lopakodó genderpropagandával van gond
Megkerestük a most elfogadott nyilatkozat egyik beterjesztőjét, Nacsa Lőrincet, hogy megtudjuk, miért pont most, több évnyi ellenzéki követelőzés után teremtettek ilyen egyértelmű helyzetet, kimondva, hogy a kormány nem is fogja ratifikálni az egyezményt. A kereszténydemokrata képviselő elmondta, hogy időről-időre felerősödött a nemzetközi nyomás ez ügyben, és elejét akarták venni a további ilyen próbálkozásoknak. Jó példák is voltak a szemük előtt, hiszen a szlovák parlament már korábban megpróbálta elutasítani az Isztambuli Egyezményt, ám idén februárban vonta vissza ténylegesen a szlovák aláírást az egyezményről. Az indoklás szerint nem összeegyeztethető az alkotmánnyal, és ugyanezt Bulgáriában is kimondta az alkotmánybíróság. Hozzátette, hogy az egyezmény ratifikálása esetén néhány konkrét családtámogatási intézkedés is veszélybe kerülne.
Kérdésünkre, hogy miért írta alá Magyarország 2014-ben az egyezményt, Nacsa úgy válaszolt, hogy
a kimondott céljával, azaz a kapcsolati erőszak visszaszorításával egyetértünk, és az aláírása előtt meg után is hozott az Országgyűlés ezt célzó törvényeket. Mi abban hiszünk, hogy minden bántalmazott embert védelem és segítség illet meg.
Kiemelte, hogy Gyurcsányék éppen azt az Alaptörvényt akarják „végképp eltörölni”, amelyben benne van, hogy külön intézkedésekkel kell védeni a nőket. A KDNP-s képviselő arra is emlékeztetett, hogy 2013-ban, amikor a kapcsolati erőszak önálló tényállás lett, ezt a Btk.-szigorítást az ellenzék nagy része nem támogatta, a DK-s képviselők pedig ellene szavaztak.
Ha rajtuk múlna, most jóval enyhébb büntetés járna a kapcsolati bántalmazásért
– mondta Nacsa Lőrinc.
