Ez egyre jobb: Ungváry Krisztián beismerte, egész gyűjteménye van náci egyenruhákból
Végre megszólalt Ungváry Krisztián balliberális „sztártörténész” a portálunk által föltárt náci egyenruha-botránya kapcsán. Bár jobban járt volna, ha inkább hallgat. Kétmondatos közleményével ugyanis sikerült még mélyebben a saját fejére húzni a küblit.
Egy horogkeresztes karszalaggal ellátott, sturmabteilungos (SA) náci egyenruhát árult és adott el több mint százezer forintért az interneten Ungváry Krisztián, a balliberális oldal kedvenc történésze még tavaly szeptemberben – írtuk meg tegnap egy olvasónktól kapott Facebook-fotó alapján. Az eset egyik pikantériája (a sok közül), hogy mindeközben Ungváry hírhedt „nácivadász”, aki könnyű szívvel vádol meg nácibarátsággal olyan korabeli magyar politikusokat, ismert embereket, akik erre nem feltétlenül szolgáltak rá. Más szemében a szálkát, sajátban a gerendát sem...
A botrányról természetesen a teljes balliberális cselédsajtó hallgatott, egyetlen sort sem hoztak le az egészről. Akik eddig tolták Ungvárynak a píárinterjúkat, most lapítanak, mint guanó a harangtoronyban. Pedig ha – teszem azt – Raffay Ernőről vagy Szakály Sándorról derült volna ki, hogy náci egyenruhákkal kereskedik, napokig címlapos hír lett volna, és biztosak lehetünk benne, hogy az Európai Bizottságtól a Freedom House-ig bezárólag mindenki tiltakozik a tomboló magyarországi nácizmus ellen, aki él és mozog. Végül tegnap, röviddel éjfél előtt Ungváry Krisztián nem bírta tovább, és kiírt két mondatot a Facebook-oldalára:
A lakájmédia szememre hányja hogy eladtam egy SA zubbonyt gyűjteményemből. Pedig ha tudnák hogy az iskolai április 4-i ünnepélyen Adolf Hitlert alakítottam 1988-ban...
Hogy finoman fogalmazzunk, Ungváry nem a válságkommunikáció mestere. Sikerült ugyanis magától elárulnia egy olyan fontos, rá nézve – szerintem – az eddigieknél is kínosabb információt, amiről mi nem írtunk, és fogalmunk nem (legfeljebb sejtésünk) volt róla. Nevezetesen, hogy nem csupán egy darab ágrólszakadt náci egyenruhája volt neki, hanem szabályos GYŰJTEMÉNYE van! Összegezzük tehát, mi az, amit jelen állás szerint tudhatunk Ungváry titkos náci ruhakollekciójáról!
- Emberünknek – ha közleményét helyesen értelmezzük – csinos kis GYŰJTEMÉNYE van régi náci és/vagy egyéb egyenruhákból.
- Ebből a GYŰJTEMÉNYBŐL adott el több mint százezer forintért egy SA-egyenruhát tavaly szeptemberben. (Talán mert kihízta? Vagy megunta az Ernst Röhm-ös szerepjátékot a tükör előtt? Hiszen Röhm nem volt elég nagymenő, hamar kiírták a történetből...)
- Nem úgy mint Hitler, akit szerencsére nyilvánosan is eljátszhatott egyszer, még boldogult ifjúkorában. Azt a szerepet viszont akár élvezhette is – legalábbis erre utal, ahogyan Ungváry a bejegyzésében jópofiskodni próbál.
Ugye, Önök szerint is nagyon vicces az egész? Ő játszotta Dolfit '88-ban. Hihi meg hehe. Irtó szellemes. Most aztán jól kimagyarázta magát. Valójában nekünk, olvasóknak kínos az egész.
Képzeljék csak el a jelenetet! Emberünk ott áll a futószőnyegen, háttérben középhangerőn szól a Panzerlied, ő pedig a gardróbszekrény tükrében nézegeti magát, perdül jobbra meg balra, próbálgatja GYŰJTEMÉNYE legújabb szerzeményeit, díszlépésben elmegy faltól-falig. „Eléggé élére vasalt ez a zubbony? Nincs szöszmösz a fekete SS-nadrágon?” – kérdezi SS-Obersturmbannführer Krisztián. Mire Ungváry oberleutnant feszes vigyázzban megnyugtató választ ad felettes énjének. Majd, miután kigyönyörködte magát önmagában, leül az íróasztalhoz, a Panzerlied helyett fölteszi a Vörös Csepelt bakeliten, és megírja a napi penzumot arról, melyik magyar konzervatív politikus volt túlzottan nácibarát, s miért van legalább akkora felelőssége a holokausztban, mint az országot megszálló náciknak...
Vicces? Aligha. Valahogy nem tudok felhőtlenül kacagni azon, hogy máig ilyen náci egyenruhagyűjtő, eltorzult értékrendű fazonok pöffeszkednek a hazai történész elitben, ők akarják még ma is megszabni, hogyan kell értelmeznünk a múltat, miért kell kötelezően szégyellnünk magunkat mindenért (is). Elég volt belőlük!
