Dupka György nem szavahihető – Kemény választ kapott Kárpátalja mindent túlélő, erős embere
Krokodilkönnyeket hullat egy krokodil – írja Kárpátalja erős emberéről Zelei Miklós író, újságíró. Dupka felháborodottan vette tudomásul, hogy belekerült abba a cikkbe, amely Kárpátalja sötét múltjáról, sztálinista vezetőiről, erősebben szólva: hazaárulóiról szólt. Hosszú kommentben írta le saját verzióját, erre válaszol most Zelei. „Azt gondoljuk, hogy »a kárpátaljai magyar közösségben korábban kialakult politikai törésvonal« örvendetesen csökkenne, ha Dupka kivonná magát a közéletből és a pénzelosztások fölött diszponáló támogatáspolitikából” – írja Zelei arról az emberről, aki minden időben, minden kormány alatt megtalálta a helyét a nap alatt.
Az alábbiakban Zelei Miklós válaszát közöljük.
Krokodilkönnyeket hullat egy krokodil. A Kárpátalja sötét titkai – Idén „Sajtó-nívódíjat” neveztek el Kádár egyik pribékjéről, a sztálinista Balla Lászlóról című, 2020. augusztus 23-i cikkünkre fölpakolt kommentek között az írásban szintén említett Dupka György siránkozik szószátyár kommentjében azon, hogy „Tóth István és Zelei Miklós idézett írásaiban a kárpátaljai magyar közösségben korábban kialakult politikai törésvonal további elmélyítésén munkálkodnak”.
Dupka György és a széthulló szovjet világ
Zelei Miklós: A szöveg Dupkára, mint mellékszereplőnkre vonatkozó rövidke passzusa így szól: „1989. február 26-án Ungváron megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpát-medence első magyar kisebbségi érdekvédelmi szervezete. Az alapító elnök: Fodó Sándor. Az azóta is aktív és ismert közéleti szereplő, Dupka György már akkor az élen van, a KMKSZ hivatalos listája szerint 1989–1992-ben felelős titkár. A költői, a politikusi start után Dupka rögtön a legérzékenyebb témához nyúlt, a sztálinizmus kárpátaljai áldozatainak történetével, a malenykije raboti háromnapos hazugságával a Gulágra hadifogolyként hurcolt civil magyarok sorsával foglalkozott. Ehhez Alekszej Korszun, a KGB ezredese nyújtott neki segítséget, publikáltak közösen is: »Dupka személye azért fontos, mert kormányokon átívelve mindig megtalálta a helyét, és a számítását a határmenti zavarosban, 1991-től kezdve napjainkig. Dupkának ebben a széthulló szovjet világban valami titokzatos módon kapcsolata volt a KGB-vel. Bejárása volt oda. Még közel voltak azonban az egypártrendszer emlékei, például az, hogy a munkahelyeken voltak pártszervezetek, amelyeket az előretörő demokrácia megszüntetett a civilizált országokban. Így történt ez a Szovjetunió romjain is. De Gyuri azt javasolta, hogy a KMKSZ-nek legyen KGB-s alapszervezete. Dúlt a romantika. Ha még élnének, Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov is megirigyelhették volna a történetet.«”
Ebből is látszik, az augusztus 23-i közlemény épp fordítva, a hazugságok által ásott árkok betemetésén munkálkodik, a hazudozások leleplezésével: a célja a tisztázás. Eltekintünk ezúttal azoknak az eseteknek a részletes felidézésétől, amikor Dupka például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökeként adott interjút, holott sose volt a KMKSZ elnöke: az esetet annak idején Brenzovics László, a szervezet jelenlegi elnöke tette szóvá. De nyilatkozott Dupka a KMKSZ választmányának nevében olyan ügyben, amelyben a választmány nem foglalt állást. Olvashattunk Dupkáról, mint a KMKSZ kulturális bizottságának elnökéről, holott a KMKSZ-ben nem volt ilyen tisztség... És más hasonlók.
Nem tekintünk el azonban egy másik ügytől, amikor a Kisszelmenc–Nagyszelmenc közötti, ukrán–szlovák határnyitást megelőzően Dupka nyilvánosan, az azóta nem elérhető – szándékosan törölt? – Ukrajnai Magyar Krónika 2005. augusztus 24-ei, 35. számában azt állította, hogy a 2005. augusztus 15–16-án Révkomáromban tartott X. Anyanyelvi Konferencián a szelmenci határnyitást és az ikerfalu lakóinak gondjait is érintő levelet adott át „hivatalosan” Csáky Pálnak, Szlovákia akkori miniszterelnök-helyettesének.
Megkérdeztük Csáky Pál szóvívőjét, hogy részt vett-e a miniszterelnök-helyettes úr Révkomáromban a X. Anyanyelvi Konferencián. Nemleges választ kaptunk, Csáky Pál az említett időben külföldön volt, Dupkával nem találkozott és „hivatalosan” azután se kapta meg Dupka levelét.
Dupka hazugságának sztorija megjelent a Népszava 2005. szeptember 9-ei számában, nem sokkal később átvette a Kárpátalja.
Tiltakozás, helyreigazítási kérés a Dupka-hazudozás ügyében soha nem érkezett egyik szerkesztőséghez sem. A teljes történet olvasható Zelei Miklós A kettézárt falu című, a Szelmencek történetét feldolgozó könyvének (Kortárs Kiadó, 2017) Szelmenci álmoskönyv című fejezetében, 264–276. oldal.
Azt gondoljuk, hogy „a kárpátaljai magyar közösségben korábban kialakult politikai törésvonal” örvendetesen csökkenne, ha Dupka kivonná magát a közéletből és a pénzelosztások fölött diszponáló támogatáspolitikából.
