A II. katasztrófa: Medgyessy Péter két reménytelen éve
Az első MSZP–SZDSZ-koalíció annyira szörnyen kormányzott, hogy a gyakorlatilag százszázalékos sajtófölénye ellenére is elvesztette a választást 1998-ban. 2002 örök tanulsága, hogy a jó, a nagyon jó kormányzás sem elég, ha a sajtó 95 százaléka 100 százalékban a liberálisok és a posztkommunisták oldalán áll. Az SZDSZ-es értelmiség, amely tulajdonképpen irányította a hatalom visszaszerzésének projektjét, semmit sem felejtett és semmit sem tanult. Ugyanolyan undorító magyargyűlölő gazembereknek bizonyultak, mint korábban. És a lopást továbbra is azonosnak tekintették a kormányzással. Annyit loptak, hogy az még a szocialisták számára is túlzásnak tűnt, Medgyessy Péter belebukott ebbe a mondatba: az SZDSZ "tele van korrupciós ügyekkel". Medgyessy persze csak azért próbált meg előre menekülni, mert a liberálisok annyit loptak, hogy az már az ország napi működést veszélyeztette.
Emlékezzünk arra a csodás pillanatra, amikor a Magyar Állam technikai számláin egészen pontosan nulla forint volt. Azután, hogy egy 400 milliárdos többlettel rendelkező költségvetést, alacsony és teljesen karbantartott államadósságot és pörgő gazdaságot vettek át. Az MSZP–SZDSZ-koalíció csak minimális többséggel nyerte meg a választásokat, az SZDSZ zsarolási potenciálja a sokszorosára nőtt és azt ki is használta. Miután eredetileg úgy számoltak, hogy nem nyerik meg a választásokat, nem a miniszterelnökségre valójában és eséllyel aspiráló politikusok közül választottak jelöltet, hanem egy olyan balekot, akiért nem kár, ha veszít, és persze aki elviszi a balhét. Sok szocialista vezető mosolya nem volt őszinte a győzelem éjszakáján, amikor hirtelen kiderült, hogy az összes trükkjük működött és nyertek. Hogy a francba leszek így miniszterelnök? – kérdezték maguktól, pedig Gyurcsány Ferenc az eszükbe sem jutott akkor.
A Fidesz 1998 és 2002 között annyira sikeresen kormányzott, hogy azt még a kor propagandaeszközeivel sem lehetett letagadni, ezért alkották meg azt a legendát, hogy a négy év minden eredménye a Bokros-csomagnak köszönhető. Sőt, még olyanok is elhangzottak, hogy folytatják, amit a Fidesz jól csinált. Persze hazudtak. Persze próbálkoztak megtorlással is az előző négy évért, volt testüregmotozás, megalázás, de annyira elmerültek a húsosfazékban, hogy jóllakottan böfögve nem akaródzott nekik felkelni a tűz mellől és gazemberkedni egy fárasztót.
2002-ben az éppen csak nyerni tudó, továbbra is 100 százalékhoz közeli sajtófölénnyel rendelkező MSZP–SZDSZ-koalíció száznapos programja, a "jóléti rendszerváltás" először a "száznapos osztogatás", majd röviddel később már a "száznapos fosztogatás" néven futott a köznyelvben. 2002-ben a Fidesztől átvett, hatalmas többlettel rendelkező költségvetésből osztogattak egyet az önkormányzati választások megnyerése érdekében, majd a következő évtől ezeket a terheket rátestálták az önkormányzatokra, meg a gazdasági szereplőkre. Közben azt a válságot is át kellett vészelniük, hogy a miniszterelnökük alacsonyabb rangú, Isten tudja, hová bekötött titkosügynök volt, a tucatárúságot sugalló D-209-es jelzet alatt. Emlékezzünk: nem a CIA került szóba. De biztos nem ártott ez az országnak az EU-s csatlakozási tárgyalásokon. Ja, de. Történelmi mértékben is tragikusan rossz belépési feltételeket sikerült "kialkudni". A megállapodás újra kicsinálta a magyar mezőgazdaságot, és természetesen a teljes magyar tulajdonú ipari szektor számára is rémesnek bizonyult. De legalább a franciák kitüntették Medgyessyt, aki még Trianont is elment megünnepelni a román követség fogadására.
Kormányzati névjegyet osztogató állami alkalmazottak árasztották el az országot, akik teljesen nyíltan mondták meg mindenkinek, hogy velük kell intézni a vesztegetést, ha pályázatot akarnak nyerni. A csatlakozást megelőző fejlesztési pénzeket teljesen halott társadalmi felzárkóztatási projektekre költötték, a nagyja meg ahhoz a pár száz baloldali-liberális oligarchához került, akik közül szinte egyiknek sem ismeri a nevét azóta se a közvélemény. Ezek az emberek pár dologban nagyon hasonlítanak egymáshoz: abban, hogy soha, semmilyen körülmények között sem hajlandóak adót fizetni, figyelembe venni az ország érdekét, és különösen szeretik éhbérért dolgoztatni a magyar munkavállalókat. Ők azok, akik különös, semmihez sem hasonlítható kéjt éreznek, amikor nem fizetik ki a valódi munkát elvégző közepes- és kisvállalkozásokat. És ők azok, akiket nem taszít lelkiismereti válságba az, amikor öngyilkossági hullám söpör végig a csődbe ment kistermelők, kivállalkozások között. Ők mondják azt, hogy ilyen a piac, vagy azt, hogy nem értettünk hozzá. Szegény Bajnai Gordon se gondolta volna soha, hogy az ukránok nem fizetik ki azokat a libákat neki, amiket ő sem fizetett ki azoknak, akik felhizlalták őket.
A kormányzás teljes elmaradása, a Fidesz gazdaságpolitikájának szétverése és sodródással történő helyettesítése szinte azonnal gazdasági válságjeleket okozott. 2004 kora nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy Medgyessy képtelen kezelni a helyzetet, nincs mögötte politikai támogatás, az MSZP meghatározó politikusai le akarják cserélni maguk közül valakire, aki képes megrendszabályozni az SZDSZ-t és képes kormányozni, beavatkozni az egyre tragikusabb folyamatokba. Gyurcsány Ferenc még ekkor sem tartozott az MSZP meghatározó politikusai közé, fel sem merült a neve. Magyarország tragédiája, hogy az MSZP derékhada, középszintű és középszerű káderserege az MSZP története során gyakorlatilag egyszer avatkozott be tevőlegesen az események menetébe, akkor, amikor az Apró-klán, vagyis a "Hálózat" megpuccsoltatta velük az MSZP utolsó akcióképes vezetését. Magyarország iszonyatos árat fizetett ezért a puccsért, de az SZDSZ is belepusztult abba, hogy végleg le akart számolni Magyarországgal, és az MSZP is gyakorlatilag megszűnt azóta. Utóbbi elitje a semmibe hullt és vitte magával végül azt a társadalmi aktivista hálózatot is, amely 2002-ben és utoljára 2006-ban győzelemre segítette őket.
Az MSZP elnöksége a saját köreiben lefolytatott pozícióharcok következményeként Kiss Pétert, egy igazi MSZP-st javasolt miniszterelnöknek. Kiss elfogadhatatlan volt az SZDSZ-es elit számára, és nem volt elég népszerű a párt akkor még nagy hatalmú megyei szervezeteiben sem. Egyszerűen nem lehetett kizárni, hogy Kiss Péter esetleg az ország és az emberek érdekeit is figyelembe veszi majd. Valószínűleg az Apró-klán már régóta készült a puccsra, azt sem lehet kizárni, hogy már Medgyessy jelölése mögött is ez a szándék húzódott meg a részükről. A kezdetektől jelen voltak a miniszterelnök környezetében a választási kampányban, Dobrev Klára volt a miniszterelnök-jelölt kabinetfőnöke. Máig nem lehet tudni, hogy ki szivárogtatta ki Medgyessy ügynökmúltját. Egyértelműnek látszik: valaki már akkor be akart ülni a helyére.
Miközben az MSZP elnöksége a szokásos kamarillapolitikába merült, Gyurcsányék fellázították a megyei szervezetek prominenseit és olyasmiket ígértek nekik, amit addig senki sem. Azt, hogy sokkal jobban hozzáférhetnek majd a csatlakozás utáni pénzekhez, mint a korábbi fejlesztési pénzekhez, ott lehetnek az uniós pénzek "elosztásának" első vonalában, hiszen akkor már ezekről a pénzekről szólt minden politikai helyezkedés. Ezzel az ígérettel szerezte meg a hatalmat Gyurcsány, és ezzel ki is kapcsolta az MSZP régi gárdáját a hatalomgyakorlásból. Gyurcsány színre lépésével az MSZP mögött álló "mélygazdaság" és "mélyállam" gyökeresen átalakult. A politikusokat közvetlenül ügynök jellegű személyiséggel bíró famulusokra cserélte a klán a fontos pontokon, az MSZP vezetése végleg elvesztette politikai hatalmát. 2004 őszétől már az SZDSZ is csak utas volt az Apró-klán hajóján, pedig rengeteget tettek Gyurcsány hatalomra kerüléséért ők is.
Az MSZP–SZDSZ-koalíció ezzel még a Medgyessy-féle katasztrófát is tudta überelni. Ne feledjük el soha, hogy Gyurcsány Ferencet is a liberális elitnek köszönhetjük. Gyurcsányéknak ugyanúgy semmiféle elképzelésük nem volt a kormányzásról, mint Hornnak vagy Medgyessynek. De őt nem is érdekelte, tudomást sem vett ilyesmiről.
(Sorozatunk harmadik részében Gyurcsány Ferenc 2004 és 2006 közötti országlását tekintjük át, III. katasztrófa címen.)
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
