A Kádár–Aczél Művek ördögi működése: Szakáts Miklós színművészünk forradalmárnak indult, de „Cyranóként” az egyik leghírhedtebb ügynök vált belőle
Életutak és választások: Darvas Iván és Szakáts Miklós is tehetséges színészként lett forradalmár 1956-ban, de amíg Darvas nemet tudott mondani az ördögnek, úgy Szakáts a könnyebbnek tűnő utat választotta. Utóbbit „Cyrano” néven beszervezték az internálótáborban, Darvas inkább vállalta a büntetést és a több évig tartó „parkolópályát”. Szakáts kimondottan szorgalmas ügynök lett és több kifejezetten ártalmas jelentést írt, amíg 1969-ben elege nem lett, és elhagyta a Magyar Népköztársaságot. Érkezett is a kékfényes Szabó László lejárató cikke a Népszabadságban, amiben a földbe taposta az addig ünnepelt és támogatott színművészt.
Még mindig nem tudunk eleget az 1956-os forradalom utáni kádári megtorlásról és annak húsbavágó következményeiről. Még mindig sok dolgunk van e rettenetes múlt feldolgozásával.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára telefonregiszteres füzetekben, kézírással őrzi azoknak a listáját, akiket az 1956-os forradalom után internáltak. Körülbelül tízezer nevet tartalmaznak a füzetek. Ugyanis a kádári megtorló gépezet újra kinyitotta az 1953-ban bezárt internálótáborokat; elsősorban Tökölre és Kistarcsára vitték mindazokat, akiket forradalmi tevékenysége miatt nem lehetett börtönbe zárni.
Azokat, akiknek tetteire nem volt ráhúzható a népi demokratikus államrend elleni összeesküvés, vagy annak kísérlete sem. Volt, akinek annyi bűne volt, hogy részt vett a sztrájkban, vagy hallgatta a Szabad Európa Rádiót, netán volt egy irigye a munkahelyén, aki feljelentette, mint forradalmárt. A kádári diktatúra célja az volt, hogy ezeket az embereket megtörje, azzal, hogy közbiztonsági őrizetbe helyezte őket. Alapesetben hat hónapig tartott az internálás, elegendő idő ahhoz, hogy akár ügynöknek is beszervezzenek valakit.
Szakáts Miklós pályakezdése
Szakáts Miklós színész, alias „Cyrano” ügynök egy a sok közül, akit az internálás során olyan módon törtek meg, hogy beszervezték ügynöknek. Ma már kevesen kapják fel a fejüket a színművész neve hallatán, kikopott az emlékezetből. Életútja tragédiája miatt érdekes.
Szakáts Miklós, miután elvégezte a Budapesti Színészakadémiát, színészi pályáját Kolozsváron kezdte, majd 1942-ben a Vígszínházban A Manderley-ház asszonyában játszott szerepével robbant be. „Formás, kedves, rokonszenves színpadi jelenségként” jellemezte őt a kor híres kritikusa, Egyed Zoltán.
Beszédtechnikája, mélyzengésű hangja is kiemelte kortársai közül. 1944-ben kötött házasságot Nyizsinszki Tamarával, aki Márkus Emília színésznő lánya volt; tőle született Kinga nevű gyermeke (akivel édesanyja 1957-ben külföldre távozott).
Első letartóztatása repülős hadapródmesterként történt 1944-ben: az volt a vád, hogy az angoloknak kémkedett.
Major Tamás a felelősségre vonását követelte
Szakáts Miklóst akkor szervezték be az állambiztonsági szervek, amikor az 1956-os forradalom után internálták. „Apám nagy hazafias hévvel sok helyütt szavalt forradalmi verseket, részt vett az eseményekben” – emlékezett vissza leánya, Szakáts Kinga erre az időszakra, még 1994-ben, A Hét hasábjain.
Major Tamás 1975. április 12-én Kállai Gyulának írt levelében Szakáts Miklós felelősségre vonását sürgette 1956-os szerepvállalása miatt, nemcsak bírálatban, hanem esetleges súlyosabb rendszabályok alkalmazásával, amit ebben a levélben nem nevezett meg.
Levelének részletét Ablonczy László közölte a Magyar Szemle 2017. 7-8-as számában.
Miért lett éppen Cyrano a fedőneve?
Jelentéseit az 1957–1960 és az 1967–1969 közötti időszakban írta, jelentett a jugoszláv és magyar színészkapcsolatokról is. Részletes és alapos jelentéseket írt, nem rejtette véka alá egyéni szimpátiáit sem. Olyan ügynök volt, aki ártani tudott.
Szakáts pályáját így nem törte meg az 1956-os forradalomban vállalt szerepe, 1957-ben már filmezett, 1960-ban pedig a Magyar Néphadsereg Színházában eljátszhatta szerepálmát, Cyranót is. A titkosszolgálati elvtársak megfizettek szolgálataiért.
Mindez azért is érdekes, mert mindeközben Darvas Iván
Vesztettünk velük?
Életútja nemcsak a beszervezés miatt érdekes, hanem azért is, mert a későbbiekben elhagyta Magyarországot, a kor szóhasználata szerint 1969-ben disszidált. Szakáts a második feleségével, Kemény Judit balerinával együtt előbb Londonba ment az angol titkosszolgálati kapcsolatainak a segítségével (!), majd innen kerültek át Amerikába. Ott Dél-Dakotában éltek; Szakáts Miklós nem színészkedett, egyetemi színjátszó csoportot vezetett, felesége pedig balettiskolát.
A diktatúra nehezen emésztette meg az „árulást”. A Népszabadság 1969. szeptember 14-én „Vesztettünk velük?” címmel Szakáts Miklóst és Pártos Gézát ostorozó írást jelentetett meg.
A kádári diktatúra tartott a külföldre távozóktól. Bár a határ jóformán hermetikusan le volt zárva, akiknek sikerült mégis a szabad világba távozni, rontotta a „legvidámabb barakk” hivatalos imázsát. Ezért is írt Szakátsról vitriolosan a Népszabadság. Egészen pontosan a későbbi hírhedt kékfényes „újságíró”, Szabó László:
Nem felháborító, ha egy olyan, a lehetőségeket messze a képességén felül kihasználó, szerepekkel, rádió- és televízió- fellépésekkel valósággal agyontraktált színész, mint Szakáts Miklós itthagyta az országot? Miféle művész és ember az, akinek szinte ömlesztik az alkotói feladatokat, s aki otthagyja hivatását? Márpedig Szakáts Miklós esetében ez történt, hisz mit kezd művészi ambícióival Nyugaton egy magyar színész.
Csak néhány hónappal Szakáts halála előtt tértek vissza Európába, ekkor a Szabad Európa Rádiónak dolgozott, beszédtechnikát tanított. Szakáts Miklós 64 évesen, Bad Reichenhallban hunyt el.
Az ügynök felelőssége
Mint láthatjuk, Szakáts Miklós életútja kifejezetten szövevényes volt.
Az, hogy Szakáts Cyranóként hogyan és mit jelentett a színházi világról az 1960-as években, az már teljes mértékben az ő ügynöki felelőssége volt. Senki nem kényszerítette arra, hogy ilyen mondatokat írjon le, mint az 1960. október 21-i jelentésében:
Nekem se jelentik Németh
Az egykori forradalmár „ellenforradalmárabb” lett az „ellenforradalmároknál”. És ez nem bocsátható meg neki. Az, hogy elárulta azokat, akikkel együtt harcolt a forradalom eszméiért. Főleg, ha mellé helyezzük Darvas Iván vagy Mensáros László példáját.
