Jó egészséget a halálunkon viccelődőknek!
Lámpavas, meszesgödör, földönfutóvá tétel, koronavírussal való összefertőzés. Csak néhány dolog, amelyet rendszeresen kilátásba helyeznek - természetesen a tolerancia jegyében - a tőlük különbözően gondolkozók számára a baloldali filantrópok, nyögve a megfélemlítő diktatúra nyomása alatt. Különösen utóbbi nagyon divatos mostanában, és ha netán fideszes politikus kapja el a gyilkos kórt, a liberális házi média nem mulasztja el a kéjes gúnykacaj lehetőségét. Mindeközben persze szolidaritásról és szociális érzékenységről papolnak ugyanezek a médiumok, miközben az általuk a nyilvánosság felszínén (vagy ahhoz közel) tartott politikusok cinkos módon hallgatólagosan támogatják a halálkufár újliberális élcelődést. Ez kétségkívül aljas és elfogadhatatlan. Nekünk azonban nem szabad ugyanezzel a gyűlölettel válaszolni, hiszen minden élet számít (hello, kedves Facebook-cenzorok!), még a halálunkon viccelődőké és a velük szövetkezőké is: jó egészséget Főpolgármester Úr!
A járványnak számos egészségügyi, gazdasági, szociális tanulsága mellett igen súlyos politikai-kulturális hozadéka is volt: megtapasztalhattuk, hogy milyen mélyre képesek süllyedni a közélet egyes szereplői a hatalomért, ennél is rosszabb esetben pedig puszta gyűlöletből. Volt, aki a fideszesek "összekoronavírusozásának" lehetőségeit mérlegelve villantotta meg a legendás baloldali humor szellemi mélységeit, mások pedig saját választóik életét is kockára tették vakcina-ellenes kampányukkal, hogy az emberek szenvedéséből kovácsoljanak politikai tőkét. A napnál is világosabb, hogy kik azok, akik a szociális érzékenységet, szolidaritást és összetartozást csak szlogenekként használják, és kik azok, akiknek ez a hivatása, vezérelve.
A járvány előtt, közben (helyett?) pedig a baloldal addig lóbálta azt a bizonyos morál... -t (Hadházy lódoktor tudja mire gondolunk, ki is táblázta az Országgyűlésben), míg arcon nem csapta magát vele. Nekünk, konzervatívoknak pedig már csak egy dolgunk van. Hátra dőlni, és tenni azt, amihez a legjobban értünk: védeni az értékrendünket. Számunkra pedig kulturális minimum, hogy nem kívánjuk a halálát valakinek, csak azért mert mást gondol, mint mi. Éppen ezért
örömteli hír, hogy mégsem koronavírusos Karácsony Gergely, és innen is jó egészséget kívánunk a főpolgármester úrnak!
Ahogy pártállástól függetlenül mindenkinek. A normális emberekből ugyanis semmiféle perverz örömet nem vált ki, ha arra gondol, hogy szellemi ellenfele sok esetben gyógyíthatatlan betegségben szenved, ami nem csak őt, hanem a hozzá közel állókat is megfertőzi. Akik ugyanis ellenfeleik megfertőződését kívánják, nem csak annak akarnak rosszat, akivel nem értenek egyet, hanem az ártatlan szemlélőknek, például a halálba kívántak családjának is. Vajon átfutott a főpolgármester úrban is, hogy ha ő maga elkapta a kórt, kiknek adhatta még át? Biztosan. Viszont felmerült-e az a kérdés benne, hogy olyan lelkesen ölelgetné-e most is Homonnay Gergelyt, aki még a tőle eltérően gondolkozó politikusoknak kívánta azt, amitől Karácsony rettegett az elmúlt napokban. Személy szerint kétlem, ahogy azt is, hogy valaha hallhatunk elhatárolódást az ügyben.
De más barátságokat is át kellene értékelnie a főpolgármester úrnak. Vajon meggyőzi-e az átélt 48 óra arról, hogy a politikai lövészárokharcnál fontosabb, hogy minél több, és minél többféle vakcinát szerezzünk be ahelyett, hogy szolgaian követik Brüsszel magyarországi nagykövet asszonyságának, Dobrev Klárának az agendáját. Ugyanis mások nem olyan szerencsések, mint Ön, és a családja. Nekik vakcinára van szükségük, nem az eurokraták hatalmi civakodására.
Kiáll végre az emberek mellett, és elhatárolódik az egyes oltások ellen kampányoló ellenzéki összefogástól, vagy támogatja azt a programot, ami lemondana a kínai és orosz vakcinákról, hogy a járvány elnyújtásával (és emberek ezreinek feláldozása árán) kovácsoljon politikai tőkét a Gyurcsány-Dobrev klánnak?
Na és persze így talán már nem egy vállvonással és némi hümmögéssel rendezné el azt sem, hogy a Pesti úti Idősotthonban a vezetőség rokonoknak adta az időseknek szánt vakcinákat. Hozzátenném, azért őszintén bízunk abban, hogy a főpolgármester úr annyira azért nem ijedt meg, hogy parókában és otthonkában álljon sorba a vakcináért kedvenc idősotthonában. Van tehát jó néhány pont, amiben mi, keresztény-konzervatívok nem értünk egyet a főpolgármester úrral, ez azonban nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy betegséget kívánunk nekik. Ez a különbség köztünk, és a liberális cimborái között. Erről Aradszki képviselő úr hosszasan mesélhetne. A támadások és a gyűlölködés ellenére pedig nem üzenhetünk mást, mint hogy
jó egészséget a halálunkon viccelődőknek, és a barátaiknak, mi azért sem süllyedünk idáig!
