Mi, ha ez nem környezettudatos? - Lyukra futottak a Városliget megújulásának ellenzői a talajszondák kritizálásával (VIDEÓ)
Talajszonda – a legújabb szitokszó a Városliget megújulásának kritikusai számára, akik szokás szerint a Liget lebetonozásával és a fák kiirtásával rémisztgetik a fővárosi polgárokat. A dezinformáció gerjesztette indulathullám megfékezésének érdekében most annak jártunk utána, mennyire is jellemző az ökotudatosság az épülő új Néprajzi Múzeumra, a Magyar Zene Házára és a Liget Budapest Projekt egészére. Nem árulunk el előre nagy titkot, de a valóság éppen a kritikák ellenkezőjét bizonyítja.
Miközben a Városliget megújulásának legfőbb kritikusai valóságtól elrugaszkodott vízióikban a park fáinak kiirtását, a zöldterület lebetonozását jósolják, a valóságban a beruházás kezdeteitől erőteljes hangsúlyt kapott mind a tervezésben, mind a megvalósításban a zöld szemlélet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Liget Budapest Projektben megvalósuló épületek – Magyar Zene Háza, Néprajzi Múzeum – 2017-től folyamatosan nyernek el rangos építészeti díjakat, többek közt az ökotudatosság miatt. Az elmúlt időszakban a fejlesztések ellenzői újabb fogást próbáltak találni a projekten, a „talajszondákat” céltáblául véve, állításuk szerint ugyanis ezek elhelyezése és működtetése fák kivágásával és a zöldterületek általános leromlásával jár. A videónkban megszólaló Sághi Attilával, a Liget Budapest Projekt műszaki vezérigazgató-helyettesével azt a kérdést jártuk körbe, milyen célt is szolgálnak a talajszondák, valóban károsítják-e a zöldterületet, illetve általánosságban mennyiben tekinthetők ökotudatosnak a Liget Budapest Projekt épületei.
Elsődleges szempont volt egy élhetőbb, zöldebb és használhatóbb Városliget kialakítása
Az interjúban Sághi Attila többek közt arról beszélt, hogy a tervezés kezdeti szakaszaitól elsődleges szempont volt a zöldfelületek pótlása, megújítása és növelése, amely mára látható eredményeket hozott. Hozzátette: további cél volt, hogy a Városliget az eddiginél sokkal fenntarthatóbb, környezetbarátabb és társadalmilag is jobban használható legyen, amelyet az épületek tervezésénél is figyelembe vettek. A vezérigazgató-helyettes kiemelte: a magyar törvényi szabályozás is előírja, hogy 25 százalékban megújuló energiát kell alkalmazni az új középületekben, ami kiterjed a fűtésre, a hűtésre és az elektromos áram felhasználására is. Mint megjegyezte, ez azért is volt különös kihívás a tervezők számára, mivel a Néprajzi Múzeum esetén a műtárgyak különleges igényeinek biztosítását – megfelelő páratartalom és hőmérséklet – is meg kellett oldani.
Mi a különleges igények ellenére is lényegesen följebb tudtuk tornászni ezt az arányt, jelenleg 30–34 százaléknál tartunk, ami nemzetközi viszonylatokban is kimagasló eredménynek számít
– hangsúlyozta.
Észrevétlen talajszonda-mezők
Sághi Attila elmondta, hogy általánosságban már passzív eszközökkel – az árnyékolással, tájolással, a falszerkezettel, szigeteléssel – is nagyban lehet javítani egy épület energiahatékonyságát; a Néprajzi Múzeum esetén ilyen előnyt jelent, hogy a kiállítótér egy része a föld alatt van. Hozzátette: ehhez járulnak hozzá az aktív eszközök és intelligens vezérlés, az épületautomatika. Utóbbiak közé sorolandó a talajszonda-mező is, amely egy olyan hőcserélő rendszer, ami nem a levegőben adja le vagy veszi föl a hőt, hanem a talajban végzi el ugyanezt a feladatot, sokkal hatékonyabban, megbízhatóbban és tartósabban. A technológia lényege, hogy a száz méteres mélységbe leásott vezetékben fagyállóval kevert folyadék kering, amely a hőcserét biztosítja. A területen mindebből semmi nem látható, hiszen a csövek mélyen a föld alatt végzik munkájukat. Az intelligens vezérlés révén ráadásul szonda-mezőnként és szondánként külön beállításokat is lehet alkalmazni. A vezérigazgató-helyettes hangsúlyozta: a két talajszonda-mező közül az egyiket, amelyet már pázsit borít, birtokba vehették a parkhasználók, míg az új Néprajzi Múzeumhoz tartozó másikat is hamarosan használatba vehetik majd.
Vezetőkép: Liget Budapest Projekt
(X)
