"Rohadjon meg, aki ilyen parancsot adott!" – Hangfelvétel bizonyítja, hogy szándékosan áldozták fel a tévészékház védőit
Most először hallhatják olvasóink és nézőink teljességében azt a drámai hangfelvételt, amely 2006. szeptember 18-án, a tévészékházat elkeseredetten, életveszélyben, megfelelő felszerelések és kellő kiképzés nélkül védő rendőri egységek és a segítségnyújtást megtagadó, a képzett és jól felszerelt, közelben tartózkodó készenléti rendőröket irányító parancsnokok között zajló rádióbeszélgetést tartalmazza. A felvétel a legfontosabb bizonyíték arra, hogy a Gyurcsány Ferenc és Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitány közvetlen irányítása alatt dolgozó parancsnokok szándékosan küldték a halálos veszedelembe a képzetlen kisrendőröket, s céljuk alighanem minél több (reményeik szerint halálos) áldozat kiprovokálása lehetett. A mesterterv a véres események után rendet teremtő, a "csőcselék fideszeseket móresre tanító" Gyurcsány-kép megteremtése és így az elveszett népszerűség visszaszerzése lehetett, ám az ördögi tervet felülírta a nyilvánosság ereje és az a mérhetetlen közfelháborodás, amelyet a már a Szabadság tér szeptember 18-i kiürítésével megkezdődött brutális válaszcsapás, a napokon át zajló embervadászat és megfélemlítés, majd az október 23-án kicsúcsosodó rendőrterror váltott ki az emberekből.
A PestiSrácok.hu is tudósított a Gyurcsány-kormány rendőrparancsnokainak peréről, melyben 2014. áprilisában került elő az ominózus hanganyag lejegyzése. A tárgyaláson szembesítésként felolvasták Gergényi Péternek, Lapid Lajos tábornoknak, Kalmár Tamás és Pálóczi Imre alezredeseknek a 2006. szeptember 18-án rögzített rádióforgalmazás szövegét. A hanganyagból feketén-fehéren kiderül, hogy a parancsnokok megtagadták a segítségnyújtást a lángoló tévészékházba szorult kisrendőröktől, holott a készenléti egységek nagy létszámban várakoztak a környéken.
Az akkor a törvényszéken felolvasott felvételekből megérthető, a televízió védelmére odavezényelt századok panaszkodtak a felszerelésük hiányosságaira, folyamatosan kérték az erősítést, illetve közvetlen életveszélyben érezték magukat. Rögzítették például, hogy valakinek egy ostromló letépte a lőfegyverét, de olyan információk is voltak, hogy a székházat hátulról is támadás érheti. Azt is jelentették, hogy két „úriember felmászott az oszlopcsarnokra” és „onnan hergelik a tömeget”. De szóba került a „kővel, üvegekkel, megtámadott”, a főbejáratot védő baranyai század is, akiknek „segítség kellett, mert nem voltak eléggé gyakorlottak”. Problémát okozott a Pest megyei század késlekedése is: „siessetek, mert itt fogunk megfulladni”, „gyertek, mert már az ajtót akarják betörni”. A tévészékház védői többször jelezték, hogy „nem bírnak a tömeggel”, attól féltek, hogy „rájuk gyújtják a tévét”.
Életveszély, életveszély, még egyszer ismétlem, életveszély!
– kiabálta egy elkeseredett rendőr a hangfelvétel szerint. Azt is jelentették, hogy a tüntetők „egyre közelebb vannak”, bútordarabokkal torlaszolták el „azt a kurva kaput” és megfulladnak a könnygázban”.
Itt fogunk megdögleni!
üvöltötte feletteseinek a Kinizsi 7-es hívószámon forgalmazó Giber László százados.
Többször kérték a vízágyús oszlatás megindítását is, a kocsi azonban csak nehezen tudott haladni a torlaszoktól. Ekkor azt az utasítást kapta, hogy „ne álljon meg, törjön át minden torlaszt”, a kocsikat is „tolja szét, még ha rendőrautók is”. Mint ismert, a tüntetők sokszor felgyújtott autókból építettek barikádokat a Szabadság téren. A vízágyút két oldalról csapategységek biztosították, azonban őket a tömeg körbevette és a kezükbe akadt tárgyakkal, üveggel, kövekkel, megdobálta. A rendőröknek a lőfegyver kivételével minden kényszerítő eszköz használatát engedélyezték. De hiába, a vízágyús támadásból végül vissza kellett vonulniuk, részben a sérültek miatt, részben pedig azért, mert a kocsiból kifogyott a víz… A második „roham” után a vízágyú is elakadt, amire valaki felmászott. „A Hír Tv-t nézd, ott táncol a vízágyún a köcsög” – jelezte valaki a vezetői pontnak a rádióforgalmazás szerint. A járműre később Moltov-koktélt dobtak, majd felgyújtották. A bent lévő, halálra rémült, négy sérült rendőrt azonban mindenki megdöbbenésére a tömeg „barátságosan kisegítette”.
"Megtagadom, ha hadbíróság elé állítanak is!"
A legtöbbet forgalmazók egyike az a Giber László volt, aki a hangfelvételek és több tanú szerint is a tényleges irányítója volt – a helyszíni parancsnoknak kijelöltMittó Gábor helyett – a tévészékház védelmének, noha erre a feladatra senki nem jelölte ki. A százados olyan kijelentéseket is tett, hogy „a székházban sok a rendőr, csak egy a baj, hogy szervezetlenek”, és hiányzik belőlük a „bátorság és az akarat”. Giber volt az is, aki a határozott kérés ellenére kivitte az egységeket a székházból.
A teljes létszámot kivonom az épületből, nem fogunk itt megdögleni a füstben (…) rohadjon meg, aki ezt mondta, megtagadom a parancsot, ha hadbíróság elé állítanak is!
– közölte parancsnokaival a százados, majd kivonta embereit a Magyar Televízió épületéből. A tárgyaláson szóba került, emiatt fegyelmi eljárás is indult a parancsmegtagadó százados ellen, akit egy korábban ismertetett vallomás szerint Gergényi Péter sem igazán szívlelt, sőt „gyávának” nevezett.
Olcsón megúszták, hogy vágóhídra küldték kollégáikat
Csak 2013. őszén kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József dandártábornok, a készenléti rendőrség, azaz a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége mindössze intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt volt megállapítható. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott, ám a katonai bíróság ennél is lágyszívűbb volt: a vádlottakra megrovást, illetve nevetséges, pár százezer forintos mértékű pénzbüntetést rótt ki.
Az ügyészek és a bíróság nem vizsgálta, hogy ki adott utasítást a székházban rekedt rendőrök "feláldozására", illetve, hogy milyen szerepe volt mindebben Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnöknek, akiről bebizonyosodott: többször is beszélt a drámai történések során a rendőrség vezetőivel. Ez azért is különösen érthetetlen, mert az ügyészség - mint a per során egyértelművé vált - birtokában volt a hangfelvételnek és számos más bizonyítéknak.
Habár a hangfelvételt a PestiSrácok.hu jóvoltából most először hallhatja csonkítatlanul a közönség, annak szövegrészletei már a tényfeltáró bizottságok és a nemzeti jogvédők kutakodása révén, illetve a Hír TV oknyomozó riportjaiban sok évvel ezelőtt nyilvánosságra kerültek. A drámai üzenetváltást pénteki, nagy port kavart publicisztikájában Schmidt Mária történész professzor, a Terror Háza főigazgatója is felidézte, s bevezetőjében ezt írta:
A 2006 őszi állami terror óta eltelt 15 év sem csitította el azt a döbbenetet és felháborodást, amit akkor éreztünk. Sőt. Az eseményeket felidézve egyre nő az elkeseredésünk, hiszen a felelősök és a tettesek megbüntetése szinte teljesen elmaradt, legtöbbjük még a szembesítést is megúszta. Sem ők, sem a politikai vezetők nem kértek bocsánatot, nem követték meg sem az áldozatokat, sem a magyar polgárokat. Nincs tehát bűnbocsánat.
Az erről szóló cikkünk ITT érhető el, "Az Elk*rtukból mindenki megértheti, hogy a baloldal kész ölni is a hatalomért" című vezércikkünk pedig ITT olvasható vissza.
Forrás: PestiSrácok.hu/Pesti TV, Pámer Dávid korabeli tudósítása alapján.
